A rejtélyes német, aki Orbán orosz manővereit egyengeti

par Szabó András · 2017. október 17.

A rejtélyes német, aki Orbán orosz manővereit egyengeti

A rejtélyes német, aki Orbán orosz manővereit egyengeti

Szabó András · 2017. október 17.

Klaus Mangold a nyugati-európai üzleti elit tagja, de kiváló kapcsolatai vannak Oroszországban is. Évek óta dolgozik a magyar kormánynak, és a paksi bővítés titokzatos történetének több kulcsfontosságú pontján is feltűnt – derítette ki a Direkt36 nyomozása.

Partnerünk a

 

2013 augusztusában volt Orbán Viktornak egy különösen fontos találkozója. Szergej Kirijenkót, az orosz atomenergia vállalat, a Roszatom vezetőjét fogadta Budapesten. Nem először találkoztak egymással, de ez volt talán az addigi legfontosabb megbeszélésük. Kormányzati források szerint ugyanis lényegében ekkor dőlt el, hogy a magyar kormány nemzetközi tender kiírása nélkül az oroszokra bízza a paksi atomerőmű bővítését.

A Magyarország jövőjét pénzügyileg és külpolitikailag is évtizedekre meghatározó döntést a kormány teljes titokban hozta meg, és a Kirijenkóval folytatott 2013 augusztusi megbeszélésről sem közölt részleteket. Pedig volt a találkozónak egy olyan eleme, amely segít megérteni az orosz-magyar kapcsolatoknak és azon belül is a paksi bővítés alakulását.

A megbeszélés előkészítésében ugyanis szerepet játszott egy befolyásos német üzletember, Klaus Mangold. A 70-es éveiben járó Mangold évtizedek óta Európa legmagasabb üzleti köreiben mozog, és híres arról, hogy különösen jó kapcsolatokkal rendelkezik Oroszországban. Vlagyimir Putyin orosz elnököt például személyesen ismeri a 90-es évek eleje óta.

A Direkt36 kutatásai azt mutatják, hogy a német sajtóban néha csak Mister Russlandnak, vagyis Mister Oroszországnak hívott Mangold több ponton feltűnt a paksi bővítés eddigi történetében. Nemcsak a kulcsfontosságú Orbán-Kirijenko találkozó összehozásában vett részt, hanem szerepe volt abban is, hogy a projekt elfogadhatóvá váljon az Európai Unió és a nyugati üzleti körök számára. Magyarországon a legközelebbi kapcsolata Lázár János, a paksi projektben szintén meghatározó szerepet játszó és jó német vállalati kapcsolatokkal rendelkező miniszter volt. Orbánnak is ő mutatta be Mangoldot, és összeköti őket közös szenvedélyük, a vadászat is.

Klaus Mangold nem reagált írásos és telefonos megkereséseinkre, és a kormány sem válaszolt a két hete elküldött kérdéseinkre. A kormány amúgy is csak kevés részletet árult el eddig a német üzletember tevékenységéről: a vele kötött tanácsadói szerződéseket nem hozták nyilvánosságra, és elzárkóztak attól is, hogy megosszák azokat az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának tagjaival.

Érti az oroszokat
Klaus Mangold, Vlagyimir Putyin (Forrás: AFP)

Az 1943-as születésű Klaus Mangold pályájának egy jelentős részét német nagyvállalatok élén töltötte. Az 1990-es évek elején a Quelle német csomagküldő szolgálat vezetője volt, majd 1995 és 2003 között a Daimler német autógyártónál töltött be különböző vezető posztokat. 2000 és 2010 között ő volt az elnöke annak a közel kétszáz német cégből álló szervezetnek, a Kelet-Európai Gazdasági Kapcsolatok Német Bizottságának, amelynek célja, hogy tagjainak kelet-európai, oroszországi érdekérvényesítését segítse.

Jelenleg német, francia, amerikai, osztrák és kazah vállalatoknál tölt be tisztségeket, illetve tanácsadással foglalkozik cégein keresztül. A német cégközlönyben talált dokumentumok szerint az elmúlt években ügyfelei között olyan nagy cégek különböző leányvállalatai tűntek fel, mint a holland Shell és az orosz Gazprom.

Mangold a tanácsadás keretében háttéralkukat szervez orosz és európai üzleti, politikai körök között. Korábban pedig orosz milliárdosoknak is segített Európában befektetésekhez jutni. Német lapok beszámolói szerint támogatta például, hogy Alexej Mordasov orosz acélipari milliárdos minél nagyobb befolyást szerezzen a világ egyik legnagyobb turisztikai vállalatában, a hannoveri székhelyű TUI-ban. Miután Mangoldot kinevezték az utazási vállalat felügyelőbizottsági elnökének, Mordasov még tovább növelte részesedését a cégben.

Ilyen ügyeket csak akkor tudunk feltárni, ha vannak támogatóink. Csatlakozz te is!

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) tavalyi cikke olyan embernek írta le Mangoldot, „aki érti az oroszokat”, és akit emiatt az üzlettársai “Mister Russlandnak” hívnak.

“Jó kapcsolataim vannak fontos orosz kormányzati szervekhez” – mondta a lapnak Mangold, aki Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is megismerkedett még 1993-ban a Quelle elnökeként, a kapcsolatuk pedig azóta is megmaradt.

Mangold ugyan kerüli a nyilvánosságot, de a kapcsolataira büszke. A FAZ-nak úgy fogalmazott: „a kapcsolataim az én know how-m”, „ez az üzleteim alapja”. A Baden-Württemberg-i Fekete Erdőben bérelt 700 hektáros birtokára pedig rendszeresen hívja meg a politikai és gazdasági élet szereplőit a német lap szerint.

Magyarországon már a 90-es években megjelent Mangold. A csomagküldő szolgáltatásáról és a katalógusairól ismert Quelle 1992-ben lépett be a magyar piacra, és Mangold a cég vezetőjeként 1994-ben többször is járt Budapesten.

Később aztán a Daimler-Benz Interservices vezetőjeként többször is találkozott az első Orbán-kormány minisztereivel. A vállalat igazgatótanácsának elnökeként 1998 októberében Budapestre utazott, ahol bejelentette, hogy milyen magyarországi fejlesztéseket terveznek. Ezt követően a német cégvezetés többek között Szabó János honvédelmi miniszterrel találkozott, és a megbeszéléseken a németek jelezték, hogy szívesen részt vennének a magyar honvédség MiG-29-es vadászgépeinek felújításában. Az ország ugyanis javában készült a NATO-csatlakozásra, így az orosz gyártmányú gépeket is NATO-kompatibilissé kellett alakítani.

A MiG-ek felújítását készítette elő az a megállapodás is, amelyet 1999 áprilisában Klaus Mangold és Chikán Attila gazdasági miniszter írt alá Stuttgartban. Az Orbán-kormány végül a Mig 29-esek hosszú távú felújítása helyett a svéd Gripenek vásárlása mellett döntött. A Daimlerrel való együttműködésből azonban később politikai botrány lett. A Fidesz és az MSZP politikusai 2001 nyarán egymást vádolták azzal, hogy ki milyen állítólagos korrupciós ügyletekben vett részt annak érdekében, hogy a kormány a MiG-ek felújítása mellett döntsön. A politikai vitában Mangold neve nem került elő.

Lázár és a németek
Lázár János (Forrás: kormany.hu)

Mangold hosszabb kihagyás után került újra közelebbi kapcsolatba a magyar kormánnyal. Már tanácsadóként dolgozott, amikor 2012 decemberében találkozott Orbán Viktorral. A találkozóról Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke számolt be egy közleményben, amely Mangoldra, mint a DaimlerChrysler Services volt vezérigazgatójára, a Rothschild befektetési bank német társelnökére, illetve a legnagyobb német és francia cégek felügyelőbizottsági tagjára hivatkozott. A megbeszélésről annyit közöltek, hogy Orbán és Mangold „áttekintették a magyar-német és a magyar-orosz gazdasági kapcsolatok helyzetét, különös tekintettel az energetikai és finanszírozási kérdésekre”. A kormány honlapján közölt fotó szerint a megbeszélésen jelen volt Matolcsy György akkori gazdasági miniszter és Lázár János is, aki akkor még államtitkárként vezette a Miniszterelnökséget.

Egy kormányzati tisztviselő szerint Mangoldot Lázár János mutatta be a kormányfőnek.

Lázárnak „személyes, baráti viszonya van Mangolddal” – fogalmazott a forrás. Hozzátette, mindkettőjüknek a vadászat a hobbija, így közös vadászaton is részt vettek együtt.

Lázárról régóta lehet tudni, hogy jó kapcsolatokat ápol német üzleti körökkel, amit főként a Villeroy & Boch csoportnak köszönhet. Ez a vállalat vásárolta meg 1992-ben a Lázár választókörzetében található hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárat. A német tőzsdén jegyzett, 125 országban jelen lévő, közel 270 éves múlttal rendelkező Villeroy & Boch a német ipar ismert szereplője. A cég magyarországi leányvállalata megkeresésünkre azt írta, hogy Hódmezővásárhely legnagyobb iparvállalataként és adófizetőjeként jó szakmai kapcsolatban állnak a város jelenlegi vezetésével és Lázár Jánossal, a város országgyűlési képviselőjével és egykori polgármesterével is.

Lázár jó német kapcsolatait jelezte az is, hogy a Figyelő 2016-os cikke szerint részt vett például a magyar kormány és a Deutsche Telekom közti viták rendezésében. A hetilap szerint a Német–Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tagjainak tartott előadásában erről egyenesen azt mondta, hogy a német távközlési vállalat „jobb szövetségese, mint néhány minisztertársa”. A lap korábban is írt arról, hogy Lázár a németországi gazdasági és politikai elit több tagjával jó kapcsolatokat épített ki. Megemlítették, hogy jóban van Mangolddal is, és hogy ő hozta össze a német üzletembert Orbán Viktorral.

Az Orbánnal folytatott 2012-es megbeszélést követően Mangold dolgozni is kezdett a magyar kormánynak. Ez nagyjából egy időben történt azzal, hogy a magyar kormány elkezdett egyre intenzívebben közeledni Ororszország felé. Ennek legnyilvánvalóbb jele az volt, amikor Orbán 2012 tavaszán bejelentette, hogy az addigra részben állami tulajdonba került Mol kivonul az EU által támogatott, az orosz gázfüggést csökkenteni szándékozó Nabucco gázvezeték-projektből. Orbán ekkor már pozitívan beszélt a Nabucco orosz riválisáról, a Déli-Áramlatról, amely mögé a kormány később be is állt. Emellett a miniszterelnök 2013 elején bejelentette, hogy az állam megvásárolta a németországi központú E.ON energetikai cég magyarországi gázüzletágát, köztük a hosszútávú orosz gázbeszerzési szerződést birtokló céget. Ezt követően már nem az E.ON, hanem közvetlenül a magyar állam tudott tárgyalni Oroszországból érkező gázellátásról.

A magyar kormány ezzel olyan területre lépett, ahol fokozottan figyelembe kellett vennie a nagyhatalmak – köztük különösképpen Németország – szempontjait is.

A németek szerepe nemcsak azért fontos, mert döntő szavuk van az Európai Unióban, hanem azért is, mert kifejezetten erős gazdasági kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal.

Az oroszok főként nyersanyagokat, olajat és földgázt exportálnak Németországba, a német gép- és autógyártó cégek pedig régóta komoly lehetőséget látnak az orosz piacban. Jelenleg is folyik emellett a közel tízmilliárd euróba kerülő, Északi-Áramlat II. nevű gázvezeték építése, amely Oroszországból a Balti-tenger alatt szállítana gázt Németországba. Az orosz-német projekt igazgatótanácsi elnöke Gerhard Schröder korábbi német kancellár, aki baráti viszonyt ápol Mangolddal is.

A Krím-félsziget 2014-es orosz megszállása és ez erre válaszul kivetett nyugati szankciók azonban bonyolultabbá tették a helyzetet az Orbán-kormány számára. Az oroszok ugyanis másfél hónappal a paksi bővítésről szóló, az Oroszország és Magyarország viszonyát különösen szorosra fűző egyezmény megkötése után rohanták le Krímet. Egy idén májusban megjelent, Oroszország közép és kelet-európai befolyását vizsgáló, az amerikai National Endowment for Democracy által támogatott tanulmány szerint a magyar kormány ez után hintapolitikát kezdett el alkalmazni. A dolgozat szerint a kormány elfogadta ugyan az EU és a NATO döntéseit, de Orbán közben hangsúlyozta, hogy Oroszországgal kapcsolatban el kell választani a gazdasági és politikai döntéseket. “Budapest számára továbbra is fontos volt, hogy ne szigetelődjön el az Oroszországgal kapcsolatos politikája miatt” – állapította meg a tanulmány.

Mangold tanácsai
Klaus Mangold (Forrás: AFP)

Ebben a helyzetben jól jött a Nyugat-Európában és Oroszországban is magas körökben mozgó Mangold kapcsolatrendszere. Magyarországi összekötőembere továbbra is Lázár János maradt, és a magyar kormánynak végzett munkára is a Lázár által irányított Miniszterelnökséggel szerződött.

A minisztérium Mangold 2013 és 2015 között megkötött szerződéseit államtitokként kezelte, így nem lehetett tudni, hogy azok milyen munkáról szóltak, és ezek elvégzéséért mennyit fizettek ki neki. Az év elején kiadott minisztériumi adatok összesítéséből annyi derült ki, hogy 2013 júliusa és 2016 decembere között a Miniszterelnökség 75 darab teljesítési igazolást állított ki, amellyel igazolták, hogy Mangold a szerződésekben vállalat feladatait teljesítette.

Egy héttel ezelőtt, október elején a Miniszterelnökség váratlanul közzétett néhány részletet Mangold későbbi tevékenységéről. Eszerint egyik cégének, a Mangold Consultingnak energiapolitikai tanácsokért 125 ezer eurót (39 millió forintot) fizetnek ki 2017 júliusa és 2018 áprilisa között. Az üzletember egy másik cégének, Mangold Dienstleistungs GmbH-nak pedig 2017 augusztusa és 2018 áprilisa között 126 ezer eurót (39,3 millió forint) fizetnek a “Magyarország e-mobilitási stratégiájának kialakításához” nyújtott tanácsaiért.

Egyéb információt nem közöltek ezekről a megbízásokról, de egy névtelenséget kérő kormányzati forrás szerint többek között akkor használják Mangold tudását, amikor a különböző aktuális orosz-magyar ügyeket készítik elő. Konkrét ügyekben támaszkodnak rá, így többek között a paksi bővítésnél is segítette a kormányt.

A tárgyalóasztaloknál ugyanakkor hivatalosan nem jelenik meg, „a háttérben tevékenykedik, szürke eminenciás” – fogalmazott a forrás.

A paksi bővítés az orosz-magyar kapcsolatok leginkább reflektorfényben lévő, kulcsfontosságú része, az új blokkok építése ugyanis több évtizedre meghatározza a magyar energetika- és gazdaságpolitika irányát. A bővítés már a Gyurcsány-kormány idején is napirenden volt. Az Országgyűlés 2009 tavaszán elvi hozzájárulást adott az új blokkok építésének előkészítéséhez. A részletek kidolgozása az Orbán-kormány alatt kezdődött, amely ugyan kezdettől fogva erősen fontolgatta, hogy az oroszokat bízza meg a munkával, de egy ideig nyitott volt más irányokba is.

Egy akkor pozícióban lévő kormányzati forrás szerint az Orbán-kormány 2010-2011-ben tárgyalt amerikai, francia cégek képviselőivel is, de még Dél-Korea lehetséges részvételéről is folytak egyeztetések. A forrás szerint ugyanakkor világos volt már akkor is, hogy, az orosz Roszatom “a kezdetektől benne volt a pakliban”. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a jelenlegi blokkok is orosz technológiával épültek, másrészt azért, mert a paksi bővítés ígérkezett az egyedüli olyan lehetőségnek, amelynek révén a kormány javítani tudja alkupozícióját a oroszokkal való tárgyalásokon.

Ha van információd az orosz-magyar kapcsolatról, oszd meg velünk biztonságos csatornákon!

“Egy valódi mézesmadzagunk volt csak, és ez Paks volt. Ez volt az egyetlen, amivel pozíciót tudtunk fogni” – magyarázta a forrás.

A bővítés sorsa végül a 2013 augusztusi budapesti Orbán-Kirijenkó találkozón dőlt el. Erről ugyan még a kormányon belül sem beszéltek széles körben, de egy korábbi kormányzati tisztviselő szerint érezhető volt a változás. „Egészen addig nyitott volt, hogy ki építheti meg Paksot, akkor azonban odaítéltük az oroszoknak” – fogalmazott a korábbi tisztviselő, akinek 2013 augusztusa után szóltak is, hogy lehetséges nyugati kivitelezőkkel már nem érdemes megbeszéléseket folytatni.

A 2013 augusztusi találkozó előkészítésében egy kormányzati tisztviselő szerint Mangold kulcsszerepet játszott, részleteket azonban nem árult el erről. Mangold nem reagált az ezzel kapcsolatos megkeresésünkre sem, és a hiába kérdeztük a Roszatomot is, a cég nem kívánt válaszolni a kérdéseinkre. Magáról az Orbán-Kirijenkó találkozóról a Népszabadság is beszámolt egy 2014 januári cikkben, de Mangold nevét ebben nem említették.

Egy régóta Oroszországgal foglalkozó, magyar kormányzati kapcsolatokkal is rendelkező kutató szerint vélhetően az történt, hogy Kirijenkó elmondta Orbánnak, milyen pénzügyi konstrukciók vannak általában, illetve miket szoktak kínálni atomerőmű építés esetén. A legfontosabb kérdésekben rendszerint egyedül döntő Orbán pedig rábólintott, hogy „oké, akkor készítsük elő” – magyarázta a névtelenséget kérő forrás, aki a találkozóról kormányzati és szakmai körökből is kapott információkat.

2013 őszén aztán a magyar és az orosz fél titokban elkezdte kidolgozni a megállapodás részleteit. Lázár János 2013 decemberében az Országgyűlés gazdasági bizottsága előtt ugyan jelezte, hogy közel van egy oroszokkal kötendő szerződés, a miniszter beszámolójára azonban csak később figyelt fel a közvélemény. A részletek akkor derültek ki, amikor 2014 januárjában Moszkvában Orbán és Putyin jelenlétében Németh Lászlóné magyar fejlesztési miniszter és Kirijenkó aláírta az erről szóló megállapodást.

Nagyüzemű lobbizás
Günther Oettinger (Forrás: EC)

Mangold a paksi történések más pontjain is megjelent. Feltűnt a projektben például a nemzetközi Rothschild Bankház, amelyhez Mangold több szálon is kötődik. A német cégközlönyben talált dokumentumok szerint a Rothschild 2012-ben bekerült Mangold tanácsadó cégének ügyfelei közé. A német üzletember emellett tisztséget visel a bankcsoport egyik cégénél.

A Népszabadság már 2014 januárjában arról írt, hogy a paksi tárgyalásokban szerepe volt a Rothschildnak, amellyel a kormány még 2012-ben kötött megállapodást. Lázár János akkor ezeket az információkat sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta.

Később azonban a Rothschild bankház már nyilvánosan segítette a kormányt. Ez 2015 őszén történt, amikor az Európai Bizottság részletes vizsgálatot indított a paksi projekt tiltott állami támogatása miatt. A paksi bővítés a magyar kormány szerint is csak abban az esetben térül meg, ha a jövőben emelkedik az áram ára. A Bizottság azt vizsgálta, hogy a beruházást piaci feltételek mellett valósítják-e meg vagy állami támogatással, és ez a vizsgálódás kiterjedt arra is, hogy az állami támogatás mennyire torzítaná a magyar és az európai árampiacot. Mivel a Bizottság mellett több tanulmány is vitatta a kormány érvelését, a kormánynak jól jött a nemzetközi hírű Rothschild-csoport jelentése, amely arra jutott, hogy a beruházás megértülésére lehet számítani piaci körülmények között.

„Független nemzetközi tanácsadók szerint is megtérül a Paks II beruházás” – írta 2015 decemberi közleményében a kormány, amikor nyilvánosságra hozták a közel 90 oldalas angol nyelvű szöveget. A jelentésben az szerepel, hogy a dokumentumot a Rothschild kifejezetten a magyar Miniszterelnöki Hivatal számára bocsátotta rendelkezésre, de sem a kormány, sem a bankház nem válaszolt azokra a kérdésekre, hogy ki rendelte meg és ki fizette a tanulmányt. A Rothschild nem válaszolt arra a kérdésre sem, hogy Mangoldnak volt-e szerepe a jelentés elkészítésében.

A Bizottság másik kifogása az volt, hogy a magyar kormány tender nélkül választotta ki a Roszatomot a két reaktorblokk megépítésére. Emiatt 2015 novemberében kötelezettségszegési eljárást is indított Magyarország ellen.

A magyar kormány komolyan lobbizott, hogy az Európai Bizottság ne tegyen keresztbe a paksi projektnek, és ebben a folyamatban egy kormányzati tisztviselő szerint Mangold is szerepet játszott.

Hasonló információkat szerzett erről az ügyet Brüsszelből követő Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője is.

„Paks esetén nem szokványos, nagyüzemi lobbizást folyt” – mondta a Direkt36-nak Jávor. Szerinte a lobbizás általában úgy zajlik, hogy a Brüsszelben hivatalosan regisztrált lobbisták több döntéshozót is felkeresnek, ismertetik az álláspontjukat, majd próbálnak megbízóik számára előnyös jogalkotást elérni. Mangold azonban nem hivatalosan bejegyzett lobbistaként járt el, a neve nem is szerepel a lobbistákat összesítő uniós nyilvántartásban. A történésekről többek között bizottsági forrásokból tájékozódó Jávor szerint a német üzletember ehelyett az európai gazdasági és döntéshozó elit felé kiépített személyes kapcsolatait használta.

Mangold jó viszonyt ápol például Günther Oettingerrel, az Európai Bizottság német biztosával, aki jelenleg a költségvetésért és az emberi erőforrásokért felel. Mindketten életük egy részét Baden-Württemberg fővárosában, Stuttgartban töltötték: Mangold jelenleg is a város tiszteletbeli orosz konzulja, Oettinger pedig korábban a német tartomány miniszterelnöke volt. „Oettinger a legerősebb német politikus Brüsszelben” – mondta a biztos kiemelkedő szerepére utalva az egyik magyar kormányzati tisztviselő.

Mangold és a német biztos kapcsolatára akkor derült fény, amikor a 444.hu megírta, hogy Oettinger tavaly májusban a német üzletember magángépével érkezett Budapestre, ahol egy, Orbán Viktor által megnyitott konferencián vett részt. Az utazás botrányt okozott Brüsszelben, a biztosok ugyanis csak kisebb értékű támogatásokat fogadhatnak el. Oettinger később azzal védekezett, hogy a repülőút költségeit a magyar kormány fizette. Ezt később a magyar kormány is megerősítette, és ekkor derült ki az is, hogy Mangold tanácsadóként dolgozik a kormánynak.

Ez a magyarázat nem oszlatta el teljesen a német biztos szerepével kapcsolatos aggályokat. Oettinger ugyanis energiaügyi biztos volt akkor, amikor a magyar kormány 2014 elején bejelentette a paksi projektet, és a Bizottság az után kezdett el vizsgálódni, hogy Oettinger elhagyta az energiaügyi portfóliót. Oettinger tehát értékes tudással rendelkezhetett a kormány számára, a német politikus azonban tagadta a budapesti látogatása során, hogy Paksról beszélt volna Orbán Viktorral.

Az Euractiv nevű brüsszeli lap idén januárban viszont arról írt, hogy a Bizottság egyik főigazgatója adhatott tippet a magyar kormánynak ahhoz, hogyan védje meg magát a kötelezettségszegési eljárással szemben. A belső dokumentumokra alapozott cikk szerint a korábban Oettinger alatt dolgozó főigazgató jelezte Sonkodi Balázsnak, a Miniszterelnökség akkori államtitkárának, hogy a tender elmaradását egy francia precedensre hivatkozva „technológiai kizárólagossággal” magyarázzák, vagyis érveljenek azzal, hogy csak a Roszatom képes a reaktorok megépítésére. A Miniszterelnökség a cikkre regálva azt közölte, hogy a találkozót a magyar fél kezdményezte, a magyar kormány és az energetikai főizgazgatóság között ugyanis folyamatos a kapcsolat Paks ügyében. A minisztérium tagadta, hogy a lap által leírt módon a magyar kormány érvelése megváltozott volna. A Direkt36 most több kérdéssel is megkereste Oettinger hivatalát, de nem érkezett ezekre válasz.

A Bizottság végül a tender elmaradása és a tiltott állami támogatás ügyében is lezárta a vizsgálatot, és hozzájárult az építkezés megindulásához.

Hús és légy
Orbán találkozója a GE küldöttségével (Forrás: kormany.hu)

A kormány már kezdetektől tisztában volt vele, hogy a paksi bővítés elfogadtatását az is növelné, ha a beruházásba nyugati cégeket is bevonnának. Korábban még az is felmerült, hogy nyugati vállalatok tulajdonrészt is szerezhetnének az épülő atomerőműben, később azonban ez lekerült a napirendről. Lázár János a kötelezettségszegési eljárás elindítása után, 2015 novemberében egyenesen arról beszélt, hogy az uniós vizsgálat szerinte azért folyik, mert a nyugati cégek is részesülni szeretnének a megrendelésekből. „Ahol hús van, ott légy is van” – mondta ugyanerre utalva egy nappal később Orbán Viktor.

A kormányfő tavaly januárban aztán fogadta az amerikai General Electric (GE) alelnökét, John G. Rice-t, akivel a paksi bővítésről is tárgyaltak. Az amerikai cégvezető a találkozó előtti napon többször is jelezte, hogy a GE szívesen szállítana turbinát az új atomerőműbe. A turbina egyike azoknak a technológiai berendezéseknek, amelynek a beszállítása iránt több cég is érdeklődött. A Roszatom június végén írt ki pályázatot a turbinákra, és egy orosz pályázó mellett a General Electric magyarországi cége, a GE Hungary Kft. adott be pályázatot az Alstom Power Systems nevű céggel közösen.

Mangoldnak volt kapcsolata a GE-hez is. 2015 előtt ugyanis jelen volt a GE és az Alstom egyik vegyesvállalatának, a Grid Solutionsnak az igazgatóságában. A GE Hungary Kft. azokra a kérdéseinkre nem válaszolt, hogy Mangolddal kapcsolatban állnak-e, illetve, hogy a tenderről folytattak-e bármilyen egyeztetést a német üzletemberrel. A cég annyit közölt, hogy a turbinákról szóló tender eredményét várhatóan az év végéig kihirdetik.

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és így biztosan értesülni fogsz a nyomozásainkról!

Ha a Roszatom valóban bevon amerikai és a nyugat-európai vállalatokat, az értelemszerűen azzal járna, hogy az oroszoknak kevesebb munka jut majd. Jávor szerint ezért „a szereplőktől ki kellett tapogatni, hogy kinek milyen igényei vannak”, vagyis az oroszokkal meg kellett egyezni, hogy mekkora részt engednének át nyugati cégeknek, de a megfelelő technológiával rendelkező nyugati vállalatokkal is egyeztetni kellett. Az alkudozási folyamatot ismerő források szerint ebben nagy szerep hárult a magyar kormány által tanácsadóként alkalmazott Mangoldra is.

„Olyan konstrukciót kellett összehozni, amelyben az orosz, német, francia, uniós és a magyar érdek kellőképpen ki vannak elégítve” – fogalmazott Jávor, aki szerint Mangold „ideális szereplő” volt erre a feladatra.

Mangold végig igyekezett szokásához híven a háttérben maradva tevékenykedni, de ez nem sikerült tökéletesen. Felfigyeltek rá a magyar parlament egyes ellenzéki politikusai is, és Szél Bernadettnek, az LMP-frakcióvezetőjének kezdeményezésére az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága idén március 1-én foglalkozott a tevékenységével. A bizottsági ülés zárt volt, Szél pedig csak annyit mondott a Direkt36-nak, hogy a fideszes többségű testület nem járult hozzá, hogy Mangold kormányzati szerződéseit megismerhessék a bizottság tagjai. Szél egyéni betekintést kért a Miniszterelnökségtől, de az még nem reagált érdemben a kérésére.

A márciusi nemzetbiztonsági bizottsági ülés egy másik résztvevője azt mondta, hogy a titkosszolgálatok – köztük a Lázár János irányítása alá tartozó Információs Hivatal -tájékoztatták a testületet Mangold tevékenységéről. A névtelenséget kérő forrás szerint a beszámoló kevés új információt tartalmazott, leginkább ugyanis csak azt vették számba, hogy Mangoldnak milyen kapcsolatrendszere van, illetve, hogy lobbizással foglalkozik. Bár a titkosszolgálatok ezt konkrétan nem mondták ki, a nemzetbiztonsági bizottsági forrás az elhangzottakból azt a következtetést vonta le, hogy Mangold egy „érdekérvényesítő személy”, „aki pacifikálta Paksot”. A forrás szerint ez azt jelentette, hogy szerepe volt abban, hogy „a projektet ne egyszerűen orosz beruházásként kezeljék” a nyugati körökben, és ezzel „legitimáltatta a beruházást”.

A cikk elkészítésében közreműködött Pethő András.

2 hozzászólás a(z) “A rejtélyes német, aki Orbán orosz manővereit egyengeti” bejegyzéshez

Itt szólhatsz hozzá a cikkhez