Az Európai Bizottság magyar munkatársa semmi kivetnivalót nem látott abban, hogy V., a brüsszeli magyar Állandó Képviselet (ÁK) megnyerő modorú diplomatája rendszeresen találkozni hívja. Félévente, néha háromhavonta találkoztak, jellemzően parkokban. V.-t nemcsak a bizottsági ügyek érdekelték, hanem bármiféle pletyka, amit a bizottsági munkatárs kiterjedt ismeretségi körében hallott.

„Nagyon szimpatikus, okos ember volt. Persze addigra már tudtam, hogy ő diplomatafedésben a magyar hírszerzés embere” – idézte fel a 2015 és 2017 közötti brüsszeli találkozókat a bizottságnak dolgozó magyar a Direkt36-nak. A „diplomatafedésen” azt értette a forrás, hogy V. hivatalosan a külügy tisztviselőjeként dolgozott ugyan Brüsszelben, de valójában a magyar hírszerzés, vagyis az Információs Hivatal (IH) munkatársa volt.

Ezt lényegében maga V. is felfedte a bizottsági dolgozó előtt. Egyik alkalommal például V. már nemcsak kérdezgetett, hanem megpróbált egy beszervezési nyilatkozatot aláíratni, hogy az Európai Bizottság dolgozója legyen hivatalosan is az IH úgynevezett titkos munkatársa. V. tudta, hogy a pénz személyesen nem motiválja a bizottsági dolgozót, ezért azzal próbálta rávenni őt, hogy támogatást ígért egy számára kedves szervezetnek.

„Tudunk rá találni finanszírozást” – ígérte, hozzátéve, hogy a pénz természetesen nem közvetlenül az IH-tól érkezne. „Megoldjuk” – bizonygatta V., amivel arra célzott, hogy az csupán részletkérdés, hogy melyik magyar állami vagy kormányzati intézmény állja a számlát.

A bizottsági tisztviselőt hideg zuhanyként érte az ajánlat. Udvariasan, de határozottan elutasította. „Aláírással sem fogok tudni többet mondani neked” – felelte, majd hozzátette, hogy továbbra is szívesen találkozik V.-vel, de nem látja semmi értelmét a hivatalos beszervezésnek.

Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, és betekintést kapsz a tényfeltárásba! Részletek →

Brüsszel az európai kémkedés egyik fővárosa, hiszen nemcsak az EU központja, hanem a NATO és számos más nemzetközi szervezet székhelye is itt található. A titkos brüsszeli hálózatépítés és információgyűjtés azonban jellemzően az orosz, kínai, iráni és más közel-keleti szolgálatok eszköze – nem pedig azoké az uniós tagállamoké, amelyek maguk is tagjai az EU intézményrendszerének.

V. és kollégáinak módszerei túlmentek azon a határon, ami Brüsszelben még szokványosnak számít egy EU-tagállamtól. A magyar hírszerzők ráadásul óvatlanul és nyíltan kémkedtek, vagyis nem tartották be a biztonsági szabályokat: 2017-ben V. lebukott, és vele együtt az egész brüsszeli magyar hírszerző hálózat kompromittálódott. V. volt ugyanis az IH-rezidentúra vezetője, a hálózat feje, így bukása dominóként rántotta magával az egész rendszert.

„Felelőtlenül járt el, ezért maga az EU is felfigyelt rá. Egészen leplezetlenül próbált beszervezni embereket. Voltak uniós alkalmazottak, akik ezt jelezték” – mondta egy, a V. lebukásáról részleteket ismerő forrás.

„Súlyos ügy volt. Gyakorlatilag úgy kellett venni, hogy mindenki megbukott. Újra kellett húzni a teljes hálózatot” – emlékezett vissza egy, az IH akkori működését jól ismerő forrás, arra utalva, hogy a magyar hírszerzésnek szinte a nulláról kellett újraépítenie brüsszeli pozícióit.

Az Orbán-kormány és az uniós intézmények megromlott viszonyának erről az eddig a nyilvánosság számára ismeretlen epizódjáról tucatnyi, az Információs Hivatal és a magyar Állandó Képviselet működését ismerő bennfentes forrás, valamint olyan uniós tisztviselők osztottak meg részleteket, akiket az IH be akart szervezni. Mivel az EU-s és belga hatóságok számára már évekkel ezelőtt nyilvánvalóvá vált a magyar szolgálatoknak ez a múltbeli akciója, így az IH mostani tevékenységét nem érinti ezeknek a történéseknek a nyilvánosságra hozatala.

A történet feltárásán a német Paper Trail Media tényfeltáró központtal és a belga De Tijd napilappal dolgoztunk együtt; ők saját német és belga forrásaikkal egészítették ki a nyomozást, és külön cikkekben közlik eredményeiket a német Der Spiegel, az osztrák Der Standard, illetve a De Tijd felületein.

Az EU-s intézményekbe való beszivárgás és a hírszerző hálózat kiépítésének fő célpontjai a brüsszeli intézményekben dolgozó magyar állampolgárok voltak – külföldiek ilyen formában nem kerültek a brüsszeli magyar hírszerzés célkeresztjébe. Az IH a magyarok megkörnyékezése során különféle eszközöket vetett be: pénzt, karrierépítési segítséget vagy a hazafias kötelesség hangoztatását. Arról nincs információnk, hogy ez hány esetben sikerült, tehát hány EU-nál dolgozó magyart sikerült beszervezni.

„Más országok is próbálkoznak ilyesmivel. A probléma ott kezdődik, amikor ez [az EU elleni kémkedés] már nem egy nemzet, hanem egy hatalmi klikk, sőt egyetlen ember érdekében történik – mondta az a magyar bizottsági tisztviselő, aki visszautasította V. beszervezési kísérletét. – A mögöttes motiváció az, ami igazán gáz.” Vagyis úgy érezte, hogy az IH Brüsszelben már nem a magyar érdek előmozdítása érdekében kémkedik, hanem sokkal inkább az Orbán-kormány és a hozzá kötődők politikai-gazdasági hatalmának megerősítése érdekében.

A Direkt36 például tavaly ősszel tárta fel, hogy az IH a 2010-es évek derekán megfigyelte és lehallgatta az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) Magyarországra érkező ellenőreit is, amikor azok Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak akkori cégét, az Eliost vizsgálták uniós forrásokkal való visszaélések miatt. Ekkorra már az IH-n belül egy külön részleg is létrejött az Európai Unió elleni hírszerzésre.

A mostani cikkben bemutatott újabb esetek szintén abban a 2012–2018 közti időszakban zajlottak, amikor az Információs Hivatalt az akkoriban a Miniszterelnökséget vezető Lázár János felügyelte, aki egyben az EU-s ügyek felelőse is volt a kormányban. Ahogy az Orbán-kormány és az Európai Bizottság közötti konfliktusok mélyültek – többek között a médiaszabadság, a jogállamiság és a bírói függetlenség korlátozása miatt –, az IH-t és az EU-s ügyeket egyaránt felügyelő Miniszterelnökség egyre több olyan információra lett kíváncsi, amelyhez csak az EU intézményein belülről lehetett hozzájutni. A cél az volt, hogy az Orbán-kormány előre értesüljön minden olyan brüsszeli intézkedésről, amely sértheti az érdekeit.

„Az EU fokozatosan lett célpont. Ahogy a kormányzati retorika elkezdett brüsszelezni, úgy vált a brüsszeli bürokrácia is lépésről lépésre az IH célpontjává” – emlékezett vissza egy volt magas rangú magyar hírszerző.

Ennek érdekében széles merítéssel dolgozott a magyar szolgálat. „Minden, a Bizottságnál dolgozó, és hírszerző lehetőséggel rendelkező magyar állampolgár célszemély volt, és fel is lett dolgozva” – magyarázta egy, az IH belső ügyeit ismerő forrás. Feldolgozáson azt értette, hogy teljeskörűen tanulmányozták a magyar állampolgárságú bizottsági tisztviselők hátterét. Ehhez felhasználtak állami adatbázisokat, nyílt forrású információkat, vagy akár úgynevezett környezettanulmányt is készítettek. Ezt követően választották ki, hogy a magyar bizottsági dolgozók közül kiket érdemes megközelíteniük a diplomatafedésben dolgozó IH-soknak.

Ha pedig sikerült egy-egy beszervezés, akkor a beszervezett személlyel jellemzően már Magyarországon zajlottak a megbeszélések. „A diplomáciai fedésben lévő hírszerző túlságosan szem előtt van. A tipikus módszer ezért az, hogy a személyes találkozó hazai bázison történik a tartótiszttel, egyébként pedig konspirált technikai összeköttetésen zajlik az információátadás” – tette hozzá.

A NATO- és EU-tag Magyarország lojalitásával kapcsolatban egyes nyugat-európai szolgálatoknál merültek fel kételyek. „A Varsói Szerződés volt országai közül egynéhányban még mindig érzékelhető a szovjet társadalmi, politikai, sőt néha hírszerzési örökség is” – magyarázta Gerhard Conrad, az EU hírszerzési koordinációs ügynökségének (EU INTCEN) korábbi, 2016 és 2020 közötti vezetője és a német hírszerzés (BND) volt tisztje német partnerünknek. Conrad hozzátette, hogy míg a beszélgetésen alapuló információszerzés legálisnak számít, azonban ha egy diplomata fizet az információért, vagy valamilyen papírt írat alá, azzal megsérti a diplomáciai kapcsolatokat szabályozó bécsi egyezményt.

A belga elhárítás, a VSSE szóvivője a brüsszeli magyar rezidentúrát vezető V. lelepleződéséről úgy nyilatkozott partnerünknek, hogy azt „sem megerősíteni, sem cáfolni” nem kívánják.

„Ezen a területen soha nem kommentálunk műveleti részleteket vagy egyedi ügyeket. Ez veszélyeztetné biztonsági szolgálataink munkáját. Egy dologban azonban ne legyen kétség: az EU tisztviselőit és intézményeit célzó esetleges kémtevékenységre vonatkozó vádakat komolyan kell venni” – nyilatkozta belga partnerünknek Maxime Prévot, a Belga Királyság miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere. Prévot hozzátette: „A diplomáciai fedésben folytatott kémkedés aláássa az államok közötti kölcsönös bizalmat és az európai intézmények integritását. Belgium számára egy elv érvényes: a területünkön folytatott kémkedést nem tűrjük el!”

A cikkben tárgyalt időszakban a Brüsszelben diplomatafedésben kémkedő IH-sok hivatalosan a magyar Állandó Képviseleten dolgoztak, amelynek vezetője 2015–2019 között az a Várhelyi Olivér volt, aki 2019 óta a Bizottság tagja uniós biztosként. Az Európai Bizottság szóvivője most azt közölte, hogy Várhelyivel szemben nem merült fel, hogy megsértette volna EU-biztosi kötelezettségeit.

A Direkt36 részletes kérdéssort küldött az IH-nak, a Miniszterelnöki Kabinetirodának, a külügyminisztériumnak és a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztériumnak is, de egyik helyről sem érkezett válasz. Megkerestünk több, a műveletben részt vett hírszerző tisztet is, de egyikük sem reagált.

„Mindketten magyarok vagyunk, ugyanazért a célért dolgozunk”

2013–2014 között egy másik magyar diplomata, az ÁK-n biztonsági területtel foglalkozó E. szintén a rendszeres faggatózásával hívta fel magára az EU-s intézményrendszerben dolgozó magyarok figyelmet. „A magyar ÁK egyik rendezvényén találkoztam vele. Elmondta, hogy új a pozíciójában és Brüsszelben is, és megkérdezte, tudnék-e segíteni eligazodni a helyi közegben, illetve bemutatni magyar kollégáknak – nemcsak az Európai Bizottságnál, hanem az Európai Parlamentben is” – idézte fel az ismerkedésüket egy másik, szintén a Bizottságnál dolgozó magyar tisztviselő.

„Telefonszámot cseréltünk, és E. ezután kitartóan erőltette, hogy találkozzunk kávéra. Néhányszor össze is ültünk. Eleinte azt hittem, előbb-utóbb valamilyen állásajánlattal áll majd elő. De soha nem hozott fel semmi konkrétumot – egyszerűen csak beszélgetni akart. Ekkor kezdtem gyanakodni, és rájöttem, hogy talán információt próbál gyűjteni” – tette hozzá. Végül megosztotta ugyan E.-vel, kiket ismert a Bizottságban és a Parlamentben, azonban a forrás szerint ezek lényegtelen, semmilyen valódi értéket nem képviselő információk voltak.

A magyar Állandó Képviselet Brüsszelben – Fotó: Kristof Vadino / De Tijd

Egy, az IH belső ügyeit ismerő forrás szerint az EU-s intézményekben dolgozó magyarok feltérképezésével E. úgynevezett tippkutatást végzett. Ez azt jelentette, hogy E. feladata volt azt is kideríteni, hogy kik lehetnek azok a magyarok, akik hírszerzési szempontból értékes területen dolgoznak Brüsszelben, és akiket később érdemes lehet információszerzésre használni, vagy akár beszervezni.

Egy másik, akkoriban szintén a Bizottságnál dolgozó magyar forrás a saját történetén keresztül mesélte el, hogy E.-nek ez a próbálkozása miként zajlott és hogyan fulladt kudarcba. Ez a magyar tisztviselő egy olyan portfólión dolgozott, amely miatt az Orbán-kormánynak konfliktusai voltak az Európai Bizottsággal. Amikor E. megtudta, hogy éppen ez a magyar tisztviselő a téma egyik felelőse, elkezdett nála faggatózni.

„Ez rögtön gyanús volt, hiszen tudtam, hogy E.-nek semmi köze nem volt ehhez a területhez, ő akkoriban biztonsági ügyekkel foglalkozott az Állandó Képviseleten”

– idézte fel a tisztviselő.

Néhány beszélgetés után, 2014 elején végül E. azzal kereste meg a tisztviselőt, hogy a magyar külügyminisztérium szeretne konzultálni vele Budapesten. A bizottsági tisztviselő igent mondott erre, de aztán egyre több furcsa körülménnyel szembesült. A találkozó szervezésekor először azt közölték vele, hogy a Bem téri külügyminisztériumi székházban lesz a találkozó, három-négy külügyes részvételével. Ám közvetlenül az időpont előtt telefonhívást kapott: a helyszínt áttették egy budai bevásárlóközpont egyik kávézójába. Ez szokatlan volt ugyan, de az igazi meglepetés akkor érte, amikor végül csak egyetlen férfi jelent meg.

Az illető, D., bemutatkozás közben már rögtön szabadkozott: azt állította, hogy korábban egy másik minisztériumból került át a külügybe, most pedig egy belső átszervezés miatt még nincs meg a végleges pozíciója, és ezért nincs feltüntetve semmilyen munkakör a névjegyén. Át is nyújtott a bizottsági tisztviselőnek egy ilyen, pozíciómegjelölés nélküli külügyes névjegykártyát (amelyet a forrás szintén megosztott a Direkt36-tal).

A beszélgetés is hamar gyanússá vált. A magát még munkakör nélküli külügyi tisztviselőként bemutató férfi nemcsak a magyar tisztviselő bizottsági munkájáról érdeklődött, hanem a Bizottságban dolgozó más személyekről is. Egy ponton aztán hirtelen arra kérte a tisztviselőt, hogy szerezzen meg és adjon át neki bizonyos nem nyilvános belső bizottsági dokumentumokat. „Mindketten magyarok vagyunk, ugyanazért a célért dolgozunk” – próbált a hazafias érzésekre hatni. „Határozott nemet mondtam neki, befejeztem a beszélgetést, és azonnal távoztam” – idézte fel a bizottsági tisztviselő.

Több, az IH belső működését ismerő forrás megerősítette, hogy D. valójában a hírszerzésnek dolgozott. „Ami itt történt, az technikailag nem beszervezési, hanem bevonási kísérlet volt. A bevonás azt jelenti, amikor egy magyar állampolgárt rá akarnak venni ilyen jellegű segítségre, például belső anyagok kiszivárogtatására” – magyarázta az egyik forrás.

Magyar hírszerzőből EU-s kémelhárító

Bár E. nem sokkal később befejezte munkáját a magyar Állandó Képviseleten, de Brüsszelben maradt. Az ÁK-s megbízatása után az IH őt delegálta az EU egyik biztonsági részlegének kémelhárítással foglalkozó csoportjába, úgynevezett nemzeti szakértőként. Ezt követően a bizottsági dokumentumok kiszivárogtatását visszautasító magyar tisztviselő véletlenül bukkant rá E. nevére és új pozíciójára egy belső telefonkönyvben – és teljesen megdöbbent.

Ezután felvette a kapcsolatot ismerősével, a cikkben idézett másik magyar tisztviselővel, akit E. korábban rendszeresen elvitt kávézni. Ezt követően a két magyar bizottsági tisztviselő közösen levelet írt az Európai Bizottság biztonsági részlegének, jelezve aggályaikat. A részlegtől az igazgató asszisztense reagált, aki telefonon felhívta az E. és D. által megkörnyékezett tisztviselőt. A telefonbeszélgetés során a magyar tisztviselő részletesen beszámolt a történtekről.

„Elmagyaráztam neki, hogy E. korábban az IH megbízásából próbált bizottsági munkatársakat együttműködésre rávenni, erre most annál az EU-s egységnél dolgozik, amelynek épp az ilyen akciók elhárítása a feladata”

– idézte fel. Elmondása szerint a biztonsági részleg munkatársa megköszönte a jelzést, de egyúttal jelezte, hogy nem tartják komolynak az esetet. Közölte, hogy E. nem magyar szempontból releváns területen dolgozott, és a nemzeti szakértői kiküldetése napokon belül amúgy is lejár.

Az E.-vel korábban kávézó bizottsági tisztviselő szintén úgy emlékszik, hogy a biztonsági részleg félvállról vette a bejelentésüket. „Pedig itt az történt, hogy valaki, aki aktívan részt vett az Orbán-rezsim hírszerző tevékenységében, egyszer csak hozzáfért mindenhez az EU belső biztonsági rendszerében – beleértve a teljes HR-adatbázist is. Ez számunkra rendkívül súlyos sebezhetőségnek tűnt” – mondta.

„Egy uniós tagállamnak alapvetően baráti terepnek kellene lennie. Az EU rendszere egyszerűen nincs felkészülve arra, mi történik, ha egy tagállam ellenségesen kezd viselkedni” – ezt már egy másik, szintén az Európai Bizottságnál dolgozó forrás magyarázta, aki korábban az IH-nak az OLAF elleni kémtevékenységéről árult el részleteket a Direkt36-nak.

Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, és betekintést kapsz a tényfeltárásba! Részletek →

Példát is hozott az uniós intézményrendszer felkészületlenségére. Amikor az OLAF vagy bármely más uniós szerv munkatársa hozzáférést kap minősített iratokhoz, ehhez előbb át kell esnie egy nemzetbiztonsági átvilágításon. Ennek során az uniós dolgozó dokumentumait azonban megküldik az állampolgársága szerinti ország titkosszolgálatának is.

„Ezzel az EU gyakorlatilag célkeresztet tesz a saját embereire, hiszen egy ellenségesen viselkedő tagállam titkosszolgálatai pontosan látják, kik azok az állampolgáraik, akik az EU-ban az igazán érzékeny ügyeken dolgoznak” – tette hozzá.

Várhelyi Olivér nagykövetsége

Visszaemlékezések szerint a brüsszeli magyar kémtevékenység különösen Várhelyi Olivér jelenlegi EU-biztos 2015 és 2019 közötti EU-nagyköveti időszaka alatt vált igazán agresszívvá. Az Orbán-kormányhoz maximálisan lojális, a beosztottaival szembeni nyers munkastílusáról is ismert Várhelyi volt hivatalosan a diplomatafedésben dolgozó IH-sok felettese is.

Várhelyi Olivér már uniós biztosként – Forrás: Várhelyi Facebook-oldala

Több, az IH belső működését ismerő forrás szerint a 2010-es években a Brüsszelben működő magyar missziók közül csak a Várhelyi Olivér vezette Állandó Képviseletre telepítettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzőket, nagyjából féltucatnyit. Mellettük dolgoztak még az ÁK-n olyan minisztériumi kiküldöttek is, akiket az IH időközben szintén rávett a titkos együttműködésre. Egy, az IH működését jól ismerő forrás szerint Várhelyi ráadásul „többször is járt az IH vezetésénél, és előadást tartott nekik EU-s ügyekről”.

Bár Várhelyi közvetlenül nem vett részt a titkos hírszerzési akciókban, pozíciójából adódóan minden bizonnyal tudott arról, hogy a követségén kémtevékenység folyik, és részben arról is, hogy ebben mely diplomatái vesznek részt. Ráadásul mivel az IH jelentései a politikai döntéshozóknak készültek, így ő maga is a hírszerzési információk egyik végfelhasználója volt.

Egy, a Bizottságnak dolgozó magyar forrás felidézte, hogy 2017–2018 körül Várhelyi Olivér látszólag pontosan tisztában volt vele, hogy az Európai Bizottság bizonyos igazgatóságain kik azok a magyar állampolgárok, akik az Orbán-kormánnyal szemben kritikus jelentéseken dolgoznak. A forrás is egy ilyen dokumentumon dolgozott, és tudomása szerint Várhelyi közvetlenül a főnökénél panaszkodott emiatt, mondván, hogy a forrás ellenséges az Orbán-kormánnyal. Arról ugyanakkor nincs információ, hogy Várhelyi ennek a személynek a beazonosításához használt-e vajon IH-s jelentéseket is.

Az egyik érzékeny terület, ahol az IH rámenősen próbált információkat szerezni, a médiaszabadság kérdése volt. Egy, a területet ismerő brüsszeli forrás szerint a magyar ÁK egyik diplomatája nagyon igyekezett például kideríteni, hogy a Bizottság miféle jelentéseket és ellenlépéseket tervez az Orbán-kormánynak a független média elleni intézkedéseire. Amikor például különféle olyan EU-s testületek, csoportok alakultak, amelyek a magyar médiaügyekkel is foglalkoztak, egy diplomataként az ÁK-ra delegált IH-s próbálta kideríteni, lesz-e ezeknek magyar tagja, illetve hogy készülő dokumentumaikban bírálják-e majd az Orbán-kormányt.

Más jelei is voltak annak, hogy a médiaügy kiemelt figyelmet élvez. „Egy nagy médiavállalat képviselője panaszkodott nekem, hogy miután volt egy vitájuk az Orbán-kormánnyal, és ebben az ügyben a Bizottság segítségét kérték, meglepetésükre az egyik zárt brüsszeli egyeztetésükön elhangzottak hamarosan kiszivárogtak a magyar kormányhoz. A vállalat a bizottsági tárgyalódelegáció egyik tagját, egy magyar állampolgárságú tisztviselőt feltételezett a szivárogtatás mögött” – tette hozzá a média területét ismerő brüsszeli forrás.

Ugyancsak az IH célkeresztjébe kerültek a költségvetési politikával és adórendszerrel kapcsolatos ügyek. „2016 elején jelentkezett be nálam G., aki állítása szerint frissen került ki szakdiplomataként az ÁK-ra. Mire engem megkeresett egy emailben, kiderült, hogy már jó pár másik kollégámnál is bejelentkezett” – idézte fel egy ekkoriban szintén az Európai Bizottságnak dolgozó magyar tisztviselő. A találkozó nagyjából másfél óráig tartott G.-vel, akit elsősorban az érdekelt, kik és hogyan alakítják azokat a folyamatokat, melynek során bizonyos gazdasági területeken a Bizottság ajánlásokat fogalmaz meg.

„Ami szemet szúrt, az a teljes felkészületlensége volt, mintha egy középiskolásnak magyaráztam volna. Ahogy mondani szokás, a saját »szakdiplomata legendáját« sem tanulta meg rendesen”

– mondta a volt bizottsági tisztviselő.

Ezzel arra utalt, hogy az IH-s hírszerzőnek nem volt olyan szakmai tudása, ami alapján hihető lett volna a fedőmunkája (vagyis „legendája”, ahogy azt a hírszerzői zsargonban mondják). G. ezt követően többször is próbált még találkozókat kezdeményezni nála, azonban a tisztviselő kibújt ezek alól, sőt magyar bizottsági kollégáinak is azt javasolta, ők se üljenek le G.-vel. Később brüsszeli magyar újságírók is arról beszéltek neki, szinte köztudott, hogy G. fedett hírszerzőként dolgozott. (Hogy ez valóban így volt, azt a Direkt36-nak egy, az ÁK akkori működését ismerő forrás is megerősítette.)

A közvetlen tapasztalatokon túl a Bizottságnál dolgozó magyar tisztviselők olyan esetekről is beszámoltak, amelyekről más magyar kollégáiktól hallottak. Több, az Európai Bizottságnál gazdasági és pénzügyi területekkel foglalkozó magyar munkatárs panaszkodott például arra, hogy nyomás alá helyezik őket a magyar ÁK-n fedésben szolgáló IH-tisztek. „A hírszerzők nemcsak információt akartak tőlünk, hanem rajtunk keresztül a Bizottság jelentéseit is befolyásolni próbálták. »Írd át, vedd ki«, hogy mi van egy-egy jelentésben, tervezetben” – idézte fel az egyik bizottsági forrás, aki szerint az IH célja az volt, „hogy a szövegek az Orbán-kormány világképét tükrözzék, és ehhez a Bizottságban dolgozó magyarokat eszközként használták”.

A Várhelyi Olivér vezette ÁK-n a később lebukott V. is hivatalosan egy kiemelt gazdasági területért felelt diplomataként, valójában azonban ő irányította az IH brüsszeli rezidentúráját – vagyis ő volt a helyi magyar kémfőnök. Egy, az IH belső ügyeit ismerő forrás szerint a rendszerváltás óta ez volt az első alkalom, hogy a rezidentúra élén nem egy felfedett – vagyis a belga hatóságok előtt nyíltan az IH-t képviselő – tiszt állt, hanem egy fedésben, titokban dolgozó hírszerző. Mintha csak egy Magyarország számára ellenséges országban tevékenykedett volna.

A diplomáciai álca a leginkább bevett a hírszerzők esetében. Még ha lebuknak is a helyi törvények szerint bűncselekménynek számító kémkedéssel, diplomáciai mentességüket kihasználva akkor sem eshet bántódásuk.

Várhelyi és az IH kapcsolatáról belga partnerünk részletes kérdéseket küldött az Európai Bizottságnak és Várhelyi Olivér kabinetjének. A Bizottság szóvivőjének válasza szerint a Biztosi Kollégium tagjainak – így Várhelyi Olivérnek is – a saját felelőssége, hogy eleget tegyenek a vonatkozó szerződéses rendelkezéseknek, valamint a Bizottság etikai kódexének. „Feladatuk átvétele előtt a biztosok alapos ellenőrzési folyamaton mennek keresztül, ideértve az Európai Parlament előtti meghallgatásokat is. A Bizottság előtt nem ismert olyan jelzés, hogy Várhelyi biztos megsértette volna bármely releváns kötelezettségét” – válaszolta a Bizottság szóvivője.

Kinevelni egy új brüsszeli magyar elitet

A brüsszeli magyar kémkedést irányító V. egy alkalommal egy jóval ambiciózusabb, hosszú távú tervet is vázolt az Orbán-kormány befolyásának kiterjesztésére annak a bizottsági tisztviselőnek, akit később – sikertelenül – megpróbált beszervezni. „V. arról beszélt nekem, hogy ki kellene nevelni egy új brüsszeli magyar elitet – egy olyan csoportot, amely ugyanúgy képes érvényesíteni az ország érdekeit, mint ahogy azt a franciák vagy a németek teszik” – idézte fel a tisztviselő.

V. konkrét intézményt is említett: szerinte az új brüsszeli magyar elitet az Európa Tanulmányok Szakkollégiumán (College of Europe), elsősorban a brugge-i campuson keresztül lehetne kinevelni, hogy onnan aztán később be tudjanak épülni a brüsszeli bürokrata elitbe.

„Nyíltan nem mondta ki, de számomra egyértelmű volt, hogy egy hozzá hasonló IH-s úgy tekint ezekre a fiatal magyarokra, mint potenciális beszervezési célpontokra

– mondta a tisztviselő. – A beszélgetéseink során arról is szó esett, hogyan lehetne a civil szervezeteket felhasználni arra, hogy Magyarország nagyobb befolyást szerezzen Brüsszelben” – tette hozzá.

V.-nek azonban már nem maradt ideje a tervei megvalósítására. Lebukásához végül az vezetett, hogy Budapestről, a Lázár János politikai felügyelete alatt álló IH-központból egymást érték a sürgős, rövid határidejű feladatok, állította az IH belső ügyeit ismerő egyik forrás. Az eredménykényszer nyomása alatt V. és a brüsszeli rezidentúra egyre agresszívabban építette hálózatát, közben azonban alapvető szakmai szabályokat – például a beszervezésre kiszemelt célpontokkal, vagy a már beszervezett személyekkel való biztonságos kapcsolatfelvételt és kapcsolattartást – is elkezdték megszegni.

A Miniszterelnökség annyira rövid határidővel adott ki feladatokat, hogy a brüsszeli IH-rezidentúrának például rendszeresen egy nap alatt kellett azokra válaszolnia. Ilyenkor előfordult, hogy az IH-s hírszerző sms-ben vagy más, titkosítatlan üzenetben nógatta a kapcsolatát, hogy nézzen rá a biztonságos kommunikációs eszközön küldött üzenetre, mert sürgős feladatot kapott. Amikor viszont egy hírszerző a sietség miatt nem biztonságos csatornákat használ, vagy nem szán rá elég időt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a találkozóit senki nem figyeli, akkor megnő a lebukás kockázata is.

V.-ről pontosan ezért „rövid időn belül mindenki megtudta, hogy IH-s. Egy idő után elfogyott körülötte a levegő – emlékezett vissza egy, a brüsszeli magyar kémhálózat kompromittálódásáról részleteket ismerő forrás. – A titkos együttműködők számára sem volt előnyös, hiszen ők meg azt hitték, titkos az együttműködés, mikorra pedig a kapcsolatuk kompromittálódott” – tette hozzá.

Egy másik, a brüsszeli magyar hálózat bebukásáról szintén részleteket ismerő forrás ezzel egybevágóan arról beszélt, hogy V. „felelőtlenül” és szinte „leplezetlenül” környékezett meg magyarokat beszervezésre, tevékenysége pedig így szemet szúrt az EU biztonsági szervének is.

A cikkben szereplő esetek mind 2018 előtt zajlottak, az azokban részt vevő fedett IH-sok hírszerző tevékenysége az általunk megszólaltatott célpontjaik előtt nyilvánvalóvá vált. Ahogy korábban megírtuk: 2018-ban, az újabb Orbán-kormány megalakulása után nagyszabású belügyi razzia érte az IH központját. Leváltották a teljes felső vezetést, az addigi felügyeletet ellátó Lázár János kikerült a kormányból, az IH pedig előbb a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz, majd a Miniszterelnöki Kabinetirodához került. A szervezet élén azóta többször is cserélődött a vezetés. A források a múlt eseményeiről beszéltek, de azt nem árulták el, hogy tudomásuk szerint az IH jelenleg miféle tevékenységet folytat Brüsszelben.

Az egyik magyar bizottsági dolgozó által említett, vele kapcsolatba kerülő fedett IH-s hírszerző ugyanakkor még néhány évvel ezelőtt is szerepelt a brüsszeli magyar Állandó Képviselet munkatársainak listáján. Az azonban nem világos, hogy meddig végzett konkrét hírszerzési tevékenységet.

Kékből lila ország

A 2010-es évek magyar hírszerzési fiaskója a belga titkosszolgálat (VSSE) számára különösen kényes volt, még akkor is, ha a magyar kémkedés célpontja nem is Belgium, hanem az Európai Unió intézményei voltak. A VSSE-nek ugyanis éppúgy feladata az ilyen – EU-szervek elleni – külföldi kémkedési és befolyásolási kísérletek elhárítása.

Mindezek ellenére napjainkban a belga szolgálatok – köztük a katonai hírszerzés (ADIV) – összességében elégedettek magyar partnereikkel, köztük az IH-val. A De Tijd belga lap szerint a belgák „nagyon jónak” tartják az IH-t, különösen a humán hírszerzési területen, és más európai országok is kedvező tapasztalatokról számoltak be például a magyarokkal való terrorellenes együttműködésről. A belga források szerint az IH elsősorban Ukrajnára és a Balkánra koncentrál, a közös titkosszolgálati munka is ezekhez a régiókhoz kapcsolódik.

Belgium mindezek miatt hivatalosan továbbra is „kék országként” sorolja be Magyarországot, vagyis együttműködő partnerként – ellentétben az „ellenséges” státuszú „piros országokkal”, például Oroszországgal vagy Kínával. A De Tijd belga titkosszolgálatok köréből származó információja szerint azonban a színfalak mögött egyre inkább „lila országként” tekintenek Magyarországra, ami a szövetségesi lojalitással kapcsolatos növekvő kétségeket jelzi. Ennek oka azonban nem a korábbi brüsszeli kémügy, hanem az Orbán-kormány oroszbarát politikája.

A De Tijd szerint a gyakorlatban ez ahhoz vezetett, hogy a magyarok – a szlovákokkal együtt – már nem tartoznak az első körös partnerek közé a hírszerzési információcserében. Ez azt jelenti, hogy a magyarok és a szlovákok többnyire „alacsony kockázatú” jelentéseket kapnak csak a belgáktól, olyan információkat, amelyekhez amúgy is hozzáférnének a NATO-n vagy az EU-n keresztül. Eközben a magyar féltől érkező, Ukrajnára és Oroszországra vonatkozó jelentéseket a belgák „egészséges szkepszissel” fogadják.

A lapnak nyilatkozó források azt is hangsúlyozták, hogy a magyar hírszerzők viselkedése is megváltozott: míg korábban privát beszélgetésekben még viccelődtek Orbán Viktoron, ma már sokkal lojálisabbnak mutatkoznak. Az orosz kapcsolatok miatt pedig a belgák tréfásan „matrjoska babáknak” nevezik magyar partnereiket – bár konkrét bizonyítékot arra eddig nem találtak, hogy a magyar titkosszolgálatok információt adtak volna át Moszkvának.

Közben Magyarország tovább fokozza brüsszeli diplomáciai jelenlétét. Egy idén júniusi kormányhatározat szerint nyolc új diplomata érkezik az ÁK-ra, egyikük költségeit pedig a magyar kémelhárítás, az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) fedezi. Egy magyar kormányzati forrás szerint utóbbi egy felfedett, az AH által delegált új összekötői pozíció (az összekötő tartja a kapcsolatot a többi ország Brüsszelbe delegált hasonló titkosszolgálati képviselőivel).

A Magyarország Ház épülete a belga fővárosban – Fotó: Kristof Vadino / De Tijd

A belga szolgálatok ugyanakkor továbbra is éberen figyelik a magyar aktivitást. Különösen, hogy 2024-ben az Orbán-kormány megnyitotta a Magyarország Házat Brüsszel szívében, egy felújított 18. századi saroképületben, közvetlenül a Parc de Bruxelles mellett, a parlament és a királyi palota közelében. Bár hivatalosan a magyar zene, tudomány és kultúra népszerűsítésére szolgál, a De Tijdnek a Magyarország Ház ügyét követő egyik forrás szerint az ilyen intézményekre a helyi szolgálatok sokszor kockázatként tekintenek: „A kulturális misszió gyakran csak mellékszerep.”

A gyanakvást fokozza, hogy a Magyarország Ház a Rue de la Loi 9. alatt található – közvetlenül szemben a belga miniszterelnöki hivatallal, amely a 16-os szám alatt van. Bár konkrét bizonyítékot eddig nem tártak fel bármilyen gyanús tevékenységről, a De Tijd kormányzati forrása szerint a belga szolgálatok potenciális kockázatként kezelik az épületet, és ennek megfelelően jobban oda is figyelnek rá.

Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, és betekintést kapsz a tényfeltárásba! Részletek →

A cikk elkészítésében közreműködött Lars Bové (De Tijd), Hannes Munzinger és Elisa Simantke (Paper Trail Media). Illusztráció: Somogyi Péter (szarvas) / Telex