2023. május 12-én egy kelet-magyarországi városban élő 78 éves asszony 144 935 forintos nyugdíjából 121 115 forintot levont a végrehajtó. Az idős nő ekkorra teljesen eladósodott.

2015 és 2016 során összesen tíz kölcsönt vett fel egy hitelező cégtől, 40 és 100 ezer forint közötti összegekben. Hatot már kifizetett, négy még függőben volt, amikor az unokája szembesült azzal, milyen léptékben folyt a kölcsönfelvétel a családtagok tudtán kívül. „Nagymamám próbálta titkolni, de fény derült rá” – mondta az unoka, aki a nagymamája kérésére meghatalmazással átvette az ajánlott leveleit, és így találkozott az érkező fizetési meghagyásokkal.

Az unoka nem értette, egyáltalán hogyan adhatott bárki hitelt a nagymamájának, szerinte ugyanis a beszámíthatósága „abszolút kérdéses volt” a kölcsönfelvételek időszakában. A korábban kórházi ügyintézőként dolgozó asszony betegesen sovány volt, mindössze 33-35 kilót nyomott, naponta háromszor nyugtatót szedett, zavart volt, és hallucinációkkal küszködött, amit egy évvel később már orvosi zárójelentésekben is feltüntettek.

„Azt gondolom, hogy egy normális ember kellő erkölccsel meg tudta volna határozni, hogy nagymamám szellemileg nincs ott”

– tette hozzá az unoka. Ennek ellenére 2015-ben 390 ezer, 2016-ban pedig összesen 430 ezer forintnyi hitelt adtak neki a tíz különböző ügyletben. Úgy kapta meg ezeket a kölcsönöket, hogy 2016 nyarán a nyugdíja kicsit kevesebb mint 90 ezer forint volt, miközben a felvett kölcsönöknek nagyjából a dupláját várták vissza tőle törlesztésként. „Nagyon csúnyán becsaptak” – így élte meg a vele történteket.

Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, és betekintést kapsz a tényfeltárásba! Részletek →

Az idős nő az úgynevezett gyorskölcsönök piacának legnagyobb – és bizonyos szempontból egyedülálló – hazai szereplőjétől, a Provident nevű cégtől vette fel ezeket a hiteleket.

A Provident, ez az elmúlt években rendszerint több milliárd forintnyi nyereséget termelő vállalat már több mint két évtizede van jelen Magyarországon, és ugyan korábban voltak próbálkozások arra, hogy szigorúbb szabályozás alá vegyék a sokak által károsnak tartott tevékenységét, most már jó ideje zavartalanul folytatja azt.

2011-ben a fideszes többségű parlament ugyan megszavazott egy jogszabályt, amely a túlzóan magas kamatok visszaszorítását célozta az úgynevezett teljes hiteldíjmutató korlátozásával, de nyitva hagytak egy lehetőséget a Provident számára. A törvényhozók ugyanis olyan szabályozást alkottak, hogy ebbe a mutatóba, vagyis a felvett kölcsön teljes költségét jelző számba ezután sem kell beleszámítani az úgynevezett otthoni szolgáltatás díját.

Ezt azért kell fizetniük az ügyfeleknek, hogy a kölcsönt házhoz vigye nekik a cég munkatársa, illetve begyűjtse tőlük a törlesztőrészleteket. Ez a díj akár a többszöröse is lehet annak az összegnek, amit hivatalosan kamatként kell fizetni a felvett hitel után. Az otthoni szolgáltatás díja adta a túlnyomó részét annak a tartozásnak is, amelyet a 78 éves nyugdíjasnak kellett visszafizetnie. Az unoka szerint az idős, zavarodott nagymamája azzal sem volt tisztában, mennyibe kerül ez az otthoni szolgáltatás, és „szívéhez kapott”, amikor megtudta, hogy mennyi a kijárás díja.

A Provident saját nyilatkozatai és a céget közelről ismerő források szerint ez a díj képezi legalább részben a vállalat működésének üzleti alapját. Bár egy kormányzati program is rámutatott arra, hogy a cég tevékenysége hozzájárul a leghátrányosabb helyzetű magyar emberek eladósodásához, és vannak példák a környező országokban arra, hogy az ottani hatóságok felléptek az otthonszolgáltatási díjhoz hasonló konstrukciók ellen, itthon semmilyen hivatalos kezdeményezés nem történt ez ügyben.

Közben a Provident komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy jó kapcsolatokat építsen ki kormányzati körökkel. Bőkezűen támogatták a Ferencvárosi Torna Clubot, és az egyesületet vezető Kubatov Gábor, a Fidesz egyik alelnöke és országgyűlési képviselője pár évvel ezelőtt baráti viszonyként jellemezte a cég menedzsmentjével fennálló kapcsolatot.

A Provident jelenlegi vezérigazgatója, Boczán Viktor egy hosszabb interjú során válaszolt a kérdéseinkre, és elmondta, hogy ügyfeleik elégedettségi indexe 93 százalékos, a piac pedig, amelyen működnek, szerinte Közép-Kelet-Európában az egyik legszabályozottabb.

Közölte, hogy 215 ezer ügyfél és 1500 területi képviselő munkatárs mellett nem állíthatják, hogy minden hibátlanul történik, de azt igen, hogy megvannak a belső ellenőrzési mechanizmusaik. Hangsúlyozta, hogy minden egyes ügyfélpanaszt nagyon szigorúan kivizsgálnak, és ha szabálytalansággal találkoznak, „azonnal fair és méltányos módon” járnak el. A politikához való viszonyról pedig azt mondta: csupán arról van szó, hogy a Provident, mint minden vállalat, a mindenkori kormányzattal szeretne legalább olyan viszonyban lenni, hogy szükség esetén tudjanak párbeszédet folytatni.

A kelet-magyarországi nagymama esetéről a vezérigazgató azt mondta, a konkrét eset részleteinek ismerete nélkül nehéz válaszolnia, de szigorú szabályok vonatkoznak arra, ki mennyi hitelt kaphat. Hozzátette, a hitel felső korlátjának megállapításánál a Provident még szigorúbban is jár el, mint amit a Magyar Nemzeti Bank vonatkozó szabályozása megenged.

Közölte azt is, az általános gyakorlat az, hogy ha az ügyfél a döntéshozatalban bármilyen szempontból is korlátozott, akkor nem lehetséges kölcsönfolyósítás. Boczán szerint ők számítanak a képviselőikre, hogy

„maximálisan mérjék fel azt, hogy az ügyfél egészségi, tudati állapota lehetővé teszi-e azt, hogy felelős módon döntsön”.

Hozzátette, hogy „nagyon sok emberrel dolgozunk, nem állíthatom azt, hogy mindig mindenki tökéletes”, és ha mégis történne a nagymamáéhoz hasonló eset, akkor erre megvan a belső eljárásrendjük, és van egy külön részlegük, amely folyamatosan vizsgálja, „hogy minden a szabályok szerint történt-e”.

A kelet-magyarországi nagymama ugyanakkor nem tett panaszt a cégnél, mert az unoka elmondása szerint egy ügyvéd ismerősük lebeszélte erről őket azzal, hogy úgysem lenne értelme. „Már megbántam. Mai fejjel biztos nem hagynám szó nélkül” – tette hozzá az unoka.

Így nem járt senki hivatalosan utána, hogy a nagymama esetében történt-e bármilyen szabálytalanság a hitelek felvételénél. Ahogy azonban a kutatásainkból is kiderült, a tartozásai nagy részét okozó otthonszolgáltatási díj teljesen jogszerűen, a magyar jogalkotók csendes asszisztálása mellett terjedt el Magyarországon.

Meglátták a potenciált Magyarországban

A múltját egészen 1880-ig visszavezető, angliai gyökerű Provident 2001 májusában érkezett meg Magyarországra az itthon újdonságot jelentő jellemzőivel: fedezet nélküli, készpénzes, otthonokba szállított gyorskölcsönökkel és az onnan heti részletekben begyűjtött törlesztőkkel.

Az anyacég számára vonzó régió volt a terjeszkedésre Közép-Európa. Magyarország mellett szólt a nagy potenciális ügyfélbázist jelentő 10 milliós népessége, a jól képzett és olcsó munkaerő, más brit cégek, például a Tesco jelenléte, és az ország 2004-re tervbe vett EU-csatlakozása is. Az előzetes puhatolózás is kedvező képet adott. A felmérések azt mutatták, hogy hasonló potenciál van a magyar piacban, mint a csehben és a lengyelben: nagy az igény a szolgáltatásra, a készpénz vonzó, az ügyfelek nyitottak a heti és a havi visszafizetésre.

Az ügyfélszerzés látványosan jól haladt és gyorsult: működésük második évében már 55 ezer ügyfelük volt, és ez a szám 2003-ra 143 ezerre nőtt. A Provident hamarabb vált nyereségessé Magyarországon, mint amivel az anyacég előzetesen kalkulált. Eredetileg arra számítottak, hogy csak 2005-ben termelnek profitot, de már 2004-ben nyereséget könyvelhettek el.

Annak ellenére terjedt el ilyen gyorsan a cég szolgáltatása, hogy magas árakkal dolgoztak. A teljes hiteldíjmutató (THM) már kezdetben 300 százalék fölött volt.

A THM egy összetett képlet alapján kiszámolható mutatószám, amelynek az értelme az, hogy a fogyasztók lássák, összességében mennyire drága a hitelük, és össze tudják hasonlítani a különböző szolgáltatók ajánlatait. Bár egy százalékban kifejezett számról van szó, a THM nem egyszerűen azt jelenti, hogy a felvett összeg hány százalékát kell visszafizetni. A képletben befolyásoló tényező a futamidő hossza, a visszafizetés gyakorisága is.

Ahogy nőtt és terjeszkedett a cég, a termékeire jellemző THM idővel a 400 százalékot is átlépte, és ekkor már felerősödtek a Providentet kritizáló hangok is.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Szabó Máté 2008-ban már az illegális uzsorakölcsönökkel egy napon emlegette a magas hiteldíjú gyorskölcsönöket. Arról írt, hogy mindkettő egyre nagyobb problémát okoz, „a társadalom számára is csapdahelyzetet teremt”. Az ombudsman kezdeményezte, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatként értékelje a törvény a jegybanki alapkamat mértékének tízszeresét meghaladó költségű kölcsönnyújtást, de ebből végül nem lett semmi.

Nem sokkal később viszont a szabályozó szervek – és maga a Provident is – fokozott nyomás alá kerültek.

Akciócsoport a Provident ellen

2009. február 16-án délután a Provident budapesti székháza előtt szokatlan felfordulás fogadta az arra járókat. A magát Antiprovident Akciócsoportnak nevező szerveződés tartotta itt a tüntetését, ami miatt lezárták a Bajcsy-Zsilinszky utat is.

Ezen a demonstráción ugyan viszonylag kevesen jelentek meg, a céget keményen bíráló üzenet híre sokakhoz eljutott, és az Antiprovident Akciócsoport is tett más tiltakozó lépéseket. A szerveződés egyik vezéralakja Alt Norbert volt, aki abban az időben Gyulán volt fideszes önkormányzati képviselő, jelenleg pedig a város alpolgármestere.

„2010 előtt szociális területen dolgoztam. Ott tűnt fel, hogy rengeteg kispénzű, vagy éppen jövedelemmel nem rendelkező embernek van Provident-kölcsöne, amelynek a törlesztőrészleteiért rendszeresen járt a kölcsönöket kihelyező üzletkötő”

– mesélte Alt a kezdetekről. „Összehasonlítva a felvett kölcsönök nagyságát és a visszafizetendő összeg végső mértékét nem volt nehéz rájönni, hogy ez nagy lehúzás. Ráadásul olyan emberekkel szemben megtenni mindezt, akik az akkori szociális helyzetük, körülményeik miatt alapból kiszolgáltatott és nehéz helyzetben voltak, több volt, mint gátlástalan” – magyarázta.

„Ne felejtsük, akkoriban éppen a pénzügyi és az ebből fakadó szociális válság kellős közepén voltunk. A csoport létrejöttét, valamint az ebből fakadó társadalmi megmozdulást alapból ez indította el. A többi meg már magától is megtörtént” – tette hozzá.

A sajtó is sokat foglalkozott az Antiprovident Akciócsoporttal. „Az akció a korabeli viszonyoknak megfelelően is elég nagy médiahype-ot kapott. A megmozdulásnak köszönhetően és mindazzal a felhajtással, ami ezzel járt, már a politikának és a jogalkotásnak is foglalkoznia kellett” – írta a Direkt36-nak a gyulai politikus, aki ennek tudja be, hogy „rövid időn belül módosultak a gyorskölcsönökkel kapcsolatos jogszabályok, amelyek az ügyfél, a fogyasztó érdekeit helyezték előtérbe a THM maximalizálásával és az évente felvehető gyorskölcsönök nagyságával”.

Az első jogszabályváltozás még nem volt átütő erejű.

2009 végén azt szavazta meg a parlament, hogy egy ember egy évben csak egyszer vehessen fel 65 százaléknál magasabb teljes hiteldíjmutatóval 250 ezer forintnál kisebb kölcsönt.

A THM-plafon és a negatív szájíz

Komolyabb lépésre a szabályozásban 2012 áprilisáig kellett várni. Ekkortól vezették be végül a THM-plafont Magyarországon. A jelenleg is érvényes törvényi szabályozás szerint a pénzügyi intézményeknek nem szabad olyan kölcsönt nyújtaniuk, amelynek teljes hiteldíjmutatója meghaladja a jegybanki alapkamat 24 százalékponttal növelt mértékét.

2011 végén, amikor a parlament elé került ennek a szabályozásnak a terve, Rogán Antal a gazdasági bizottság elnökeként, a napirendi pont előadójaként „mindenképpen reformértékű”-nek nevezte az újítást.

A fideszes politikus arról is beszélt, hogy „a THM-szabályozás nagyon komoly lehetőségeket nyit a jövőben”, mert ez

„tisztességes magatartásra, viselkedésre kényszeríti a magyarországi bankokat, és szerintem a tisztességes magatartás mindenkinek jó”.

Hozzátette, hogy ez a lépés „jó az ügyfeleknek, mert kiszámítható viszonyokkal találkoznak”. (Rogántól megkérdeztük, hogy miként látja a mostani helyzetet, de nem reagált a kérdéseinkre. Nem válaszolt a Nemzetgazdasági Minisztérium sem.)

A 2011-ben beterjesztett a szabályozást üdvözölte a Provident akkori vezérigazgatója, Szirmák Botond is.

„Az új THM-szabályozás nyomán […] azt hiszem, végleg a múlté a »gyorshitelekkel« kapcsolatos negatív szájíz, hiszen a termékeink árazása így teljesen összevethető mondjuk a hitelkártyákéval”

– nyilatkozta Szirmák a Napi Gazdaságnak adott interjúban 2012 áprilisában, a THM-plafon hatályba lépését követően.

Csakhogy maradt hátra valami, ami bizonyos szempontból a korábbi gyakorlat folytatását jelentette. Ez pedig az otthoni szolgáltatás díja, amit nem kényszerít keretek közé a THM-szabályozás.

Opcionális – itt a kibúvó

2009 februárjában, tíz nappal az első Antiprovident-tüntetés után ismertették részletesen a Provident illetékesei sajtótájékoztatón, hogy a cég új, olcsóbb banki átutalásos terméket vezet be, tehát innentől kezdve az igénylő eldöntheti, hogy az otthoni kiszolgálást szeretné, vagy pedig banki átutalással jutna a kölcsönpénzhez, és úgy is törlesztene.

Ebben az időben a Providentnél még úgy számoltak, hogy azoknál, akik az otthoni szolgáltatást választották, annak a díját is belekalkulálták a teljes hiteldíj mutatóba. Az MTI híre szerint Mikola Gergely, a Provident akkori kommunikációs igazgatója a sajtótájékoztatón példaként egy 54 hetes, 100 ezer forintos kölcsönt említett. Mikola azt mondta, a teljes hiteldíj mutató a banki átutalásos szolgáltatással 87,99 százalék, míg az ismert otthon nyújtott szolgáltatással továbbra is 262,44 százalék lesz.

Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, és betekintést kapsz a tényfeltárásba! Részletek →

De később valami megváltozott ennek a díjnak a THM-be való beszámításával.

A teljes hiteldíj mutató meghatározásáról egy 2010-es kormányrendelet rendelkezik. Eszerint csak a hitelszerződés megkötéséhez kötelezően előírt szolgáltatások díja számítandó bele a THM-be, az opcionális, szabadon választható szolgáltatások díja nem. Így az otthoni szolgáltatás díja is kívül esik már a THM-en és az arra vonatkozó korlátokon.

A parlamenti munkát belülről követő ellenzéki források emlékei szerint – bár a szigorításra lett volna alkalom, például 2013-ban a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény elfogadásakor – az országgyűlési vitákban nem merült fel, hogy ezen a helyzeten változtatni lehetne.

„Az biztos, hogy ez érdemi vita tárgyát nem képezte akkor”

– fogalmazott egyikük.

Az üzleti modell alapja

Több, a cég működését belülről ismerő forrás szerint a Provident üzleti modellje jelentős mértékben az otthoni szolgáltatás díjára épül.

Az ügyfelek döntő többsége ugyanis ezzel a szolgáltatással veszi fel a kölcsönt annak nem elhanyagolható költsége ellenére. A Provident vezérigazgatója, Boczán Viktor szerint az ügyfelek nagyjából 70 százalékáról van szó.

Ennek a magas aránynak egyik legfőbb oka az, hogy így sokkal gyorsabb az ügymenet, mintha az ember a jóval olcsóbb opciót választja, és banki átutalással intézi a kölcsönt. A Provident terepmunkáját tapasztalatból ismerő források is azt mondták a Direkt36-nak, hogy az otthoni szolgáltatás legfőbb vonzereje nem a kényelem, hanem az azonnaliság.

„Mondjam meg őszintén, ha valakinek szüksége van pénzre, az mikorra kell? Most. Pár órán belül”

– fogalmazott egyikük, aki több mint tíz évig dolgozott közvetlenül ügyfelekkel. Az ő látókörében lévő emberek „95 százaléka már úgy jött, hogy neki kell” az otthoni szolgáltatás, amelynél akár azonnal, a szerződéskötés pillanatában leszámolják a kezükbe a készpénzt.

Ha valaki az olcsóbb, banki átutalásos megoldást választja, az jóval lassabb folyamat. Az ügyfélnek először is be kell mennie a legközelebbi megyeszékhelyre, az ottani ügyfélpontba. Ekkor felveszik az adatait. Ha szerencséje van, akkor hamar megvan a hitelbírálat, és ki tudja helyben várni, de ha nem, akkor visszahívják az ügyfélpontba egy második alkalomra szerződést kötni. A szerződéskötéstől számított 10 munkanapon belülre ígéri a Provident a pénz megérkezését, ami praktikusan akár 14 nap várakozást is jelenthet.

A korábbi Provident-munkatárs szerint ez esetleg azoknak való, akik távlatban gondolkoznak nagyobb összegekkel, mondjuk ha az illetőnek egymillióra van szüksége, viszont ráér neki két hét múlva. „De akinek a villanyt kell fizetni, meg a vizet, meg a fát kell venni?” – tette fel a kérdést. Az ő ügyfélköre elsősorban ilyen emberekből állt, és nem volt egyedül ezzel.

A Provident vezérigazgatója, Boczán Viktor szerint a kényelmen, a gyorsaságon és rugalmasságon túl más érv is szól az otthoni szolgáltatás mellett az ügyfelek szempontjából. Boczán szerint ugyanis azoknál, akik ezt igénybe veszik, azoknak késedelmi kamatot, díjakat nem számolnak fel, ha megcsúsznak a fizetéssel.

500 ezer forint kölcsön, 528 500 forint díj

A Provident honlapján található kalkulátor világosan megmutatja, hogy milyen nagy összegre is rúghat az otthoni szolgáltatás díja egy adott hitelfelvételnél.

Ezen az oldalon a különféle kölcsönösszegek, futamidők mellett azt is be lehet állítani, hogy az ügyfél igényli-e vagy sem az otthoni szolgáltatást, vagyis azt, hogy készpénzben kapja meg a kölcsönt az otthonában, és oda is járjon ki a törlesztőért a Provident munkatársa. Ha beállítjuk, hogy kérjük, a kalkulátor kiírja, hogy a szolgáltatás az adott feltételek mellett mennyibe is kerül. Ugyanezeket a számokat megtalálni a szintén a honlapon közzétett törlesztési táblázatokban is.

Azt látni, hogy a többi költség eltörpül az otthoni szolgáltatás teljes díjához képest, amely legalábbis megközelíti, de sokszor túl is lépi magát a felvett kölcsön összegét.

Az otthoni szolgáltatás teljes díja két részből tevődik össze: van egy elég borsos, tipikusan a kölcsönösszeg 30 százalékára rúgó egyszeri kihelyezési díj, és van a hetenként ismétlődő látogatások után fizetendő rész. Utóbbinak a mértéke attól függ, milyen hosszú a futamidő. 110 hétnél például 75,7 százalék.

Az ár tehát a futamidő és kölcsönösszeg szerint is változik, nincs állandó fix díja az otthoni látogatásnak.

Nézzünk egy példát:

500 ezer forint kölcsönt veszünk fel otthoni szolgáltatással 110 hétre, heti törlesztéssel. A kalkulátor szerint a THM relatíve alacsony, 30,44 százalék, és a kamat is mindössze 155 250 forintot tesz ki. Ehhez hozzájön azonban még az otthoni szolgáltatás 528 500 forintos díja is. Így az eredeti 500 ezer forintos hitel után annak több mint a dupláját, 1 183 750 forintot kell visszafizetni.

Probléma sok szegény faluban

Elvileg a kormányban is tisztában vannak azzal, hogy ezek a magas díjjal járó gyorskölcsönök milyen hatással vannak a legszegényebb rétegekre.

2019-ben indították el a Felzárkózó Települések nevű programot a 300 legszegényebb magyar település felzárkózásának elősegítésére. A program részeként készített a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy-egy „lakhatási diagnózis és beavatkozási terv” című helyzetképet az egyes településekről. Ezek a dokumentumok pedig kifejezetten gyakran említik meg a Providentet, mégpedig az eladósodottsággal kapcsolatban, abban a szövegösszefüggésben, hogy magas vagy magas volt a cég kihelyezett hitelállománya az adott helyen, sokan tartoznak a helyiek közül Providentnek.

„Az eladósodottság a településen élők elég nagy hányadát érinti, a hivatalosan megjelenő adósságok legnagyobb része Provident tartozásból ered” – írták például a Baranya megyei Tésenyről. „Az eladósodottság a Provident személyi kölcsönt igénybe vevők között jellemző” – állapították meg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Monajról. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaigarról pedig azt írták, hogy a „»providentezés« elég elterjedt, magas az adósságspirálban élők száma”.

Összeszámoltuk: a legszegényebb 300 közül összesen 154 település leírásában jelenik meg a Provident szó. Túlnyomó többségben abban a kontextusban kerül elő a cég neve, hogy a tevékenysége összefügg az ott élő emberek eladósodottságával.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat adósságkezelő csapatát vezető Király György szerint a Provident sikerességét megalapozó körülmények egyike ezeken a településeken a bankoktól való elzártság: a kistelepülések többségén nincsenek bankfiókok, az emberek nem mobilak, nincs pénzük buszra, vonatra, nem tudnak elmenni érdeklődni sem az egyéb lehetőségekről.

Pénzre pedig szükség van – változatos okokból szokták felvenni a Provident-kölcsönt a máltaiak tapasztalatai szerint. Vannak, akik nagyobb ünnepekre, váratlan kiadásokra, például temetésre vagy elromlott háztartási gép miatt vesznek fel ilyen hitelt, a fiatalabb generáció esetleg drágább telefonra, tévére, autóra költene. Mások rezsitartozást törlesztenek, ha épp jön egy egyszeri magas számla, vagy hogy megelőzzék a közmű kikapcsolását. Emellett vannak, akik tüzelőt vesznek, városokban albérleti díjat, kauciót fizetnek ki, vagy pedig „tömködik a lyukakat”, azaz a más hitelek, letiltások miatt keletkezett bevételkiesést pótolják ki.

A berettyóújfalui járásban fekvő Told, ahol a gyermekszegénység felszámolásáért dolgozó Igazgyöngy Alapítvány működik, egyike a 154 településnek. Az alapítvány szakmai vezetője, L. Ritók Nóra szerint lényegében a kapcsolatrendszerükben lévő, generációs szegénységben élő összes családnál előfordul Provident-adósság. Más településeken is azt tapasztalják: sokan a mindennapi megélhetésüket fedezik így – mondta L. Ritók, aki szerint

„az a tragikus benne, hogy fölépülnek életstratégiák, túlélési stratégiák erre, hogy ezekhez a pénzekhez hozzá lehet jutni”.

A látókörükben lévő gyerekek is tudják már, mi az, hogy Provident. Csakhogy miközben L. Ritók szerint egy gyerek is tisztában van már azzal, hogy „innen lehet pénzt szerezni”, addig hiányzik a pénzügyi tudatosság, nagy szükség volna ezért az igazgyöngyös tapasztalatok alapján pénzügyi edukációra, nemcsak a gyerekeknél, hanem a felnőtteknél is.

Nógrádban és Borsod-Abaúj-Zemplénben egy-egy, Hevesben két olyan településen jártunk, amelyek a 154 közé tartoznak, tehát azok közé a legszegényebb falvak közé, amelyeknél a Providentet az eladósodottság kontextusában említi a Felzárkózó Települések programhoz készült „lakhatási diagnózis és beavatkozási terv”.

Egy 67 éves, Heves megyei nő amiatt volt elkeseredve, hogy a fiával nem kapták meg a vágyott nagy kölcsönt, csak fejenként 100-100 ezer forintot, pedig állítása szerint amikor telefonált, a Provident központi számán még általánosságban azzal kecsegtették, hogy akár egymillió forint is kapható. „Úgy örültünk a gyerekkel” – mondta, és mintha a karácsonyról beszélt volna, megváltozott az arca, ahogy ábrándozott, és arról mesélt, hogyan kezdték el tervezgetni, mi mindent lehetne megcsinálni abból a pénzből. Csempézni akarták a fürdőszobát, meg kifesteni. Végül a megkapott 100 ezret felerészben arra költötte, hogy beszálljon a szülei síremlékének árába, a másik 50 ezret a nyolcadikos unokájának adta ballagásra.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat adósságkezelő csapatát vezető Király György szerint azért van „óriási tere” a Providentnek meg a hozzá hasonló fogyasztási hiteleket nyújtó szervezeteknek, mert a mélyszegénységben, illetve nyomorban élőkre jellemző rövidtávúság, beszűkülés ezt lehetővé teszi, a nyomorban ugyanis nem több év vagy több hónap a távlat, hanem sok esetben az adott hét. Mint mondta,

„belátják, hogy egy-két hónapig biztosan fogják tudni fizetni, de annál messzebb már nem terjed a perspektívájuk, és ez generációs jelenség”.

„Én nem gondolom, hogy mi az eladósodás oka lehetnénk” – reagált a Provident vezérigazgatója arra, hogy gyakran említik a céget a jelentésekben negatív kontextusban. Szerinte arról van szó, hogy ha más bankok, pénzintézetek nincsenek jelen egyes településeken, akkor ebből „logikusan következik”, hogy „nagyjából az egyetlen olyan hitelfelvételi lehetőség, ami számukra ott létezik, az a Provident”.

Az sem igaz szerinte, hogy a cég ügyfelei a legszegényebb magyarok közül kerülnek ki, hiszen a működésük közel 25 éve alatt körülbelül 1,7 millió ember volt a Provident ügyfele.

Nem mindig mindenki tökéletes

Közben sokan azzal sincsenek tisztában, hogy az otthoni szolgáltatás díja mennyire jelentősen megdrágítja a hitelt. A Direkt36 által felkeresett egyik hátrányos helyzetű faluban volt, aki kifejezetten abban a hiszemben volt, hogy anyagilag az otthoni szolgáltatással jobban jár, mintha bankon keresztül intézte volna a kölcsönt.

Az otthoni szolgáltatás a szerződés szerint elvileg lemondható díjmentesen a futamidő alatt, és át lehet állni banki utalásra. A gyakorlatban azonban ez nem olyan egyszerű. Az egyik feltétel például az, hogy ne álljon fenn semennyi elmaradás. Egyébként pedig az otthoni szolgáltatás lemondása esetén is jelentkezik ilyen jellegű költség a havi díjban, csak kisebb mértékben. Az egyszeri kihelyezési díjat ugyanis már mindenképp ki kell fizetni részleteiben.

A máltaiak adósságkezeléssel foglalkozó munkatársai szokták javasolni a lemondást, de a tapasztalataik szerint az ügyfelek sok esetben tartanak attól, hogy ezt meglépjék. A szeretetszolgálat munkatársai szerint vannak arra utaló jelek, hogy a providentes ügynökök pszichés trükköket is bevetnek. Az ügyfelek legalábbis időnként arra hivatkozva táncolnak vissza az otthoni szolgáltatás lemondásától, hogy „nem akartam az ide járó hölgyet megbántani”, vagy pedig „kérdezték, hogy mi a bajom a szolgáltatással, és hát végül is nincs bajom vele”.

Ezzel kapcsolatban a Provident vezérigazgatója közölte, azt ugyan nem tudja állítani soha felelősen egy ekkora szervezetnél, hogy mindenki abszolút hibátlanul végzi a munkáját, de nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy a munkatársaik ilyen nyomásgyakorlást végeznének. Ezt részben azzal indokolta, hogy „jellemzően középkorú és jellemzően hölgy” munkatársaik végzik ezt a munkát, és bármilyen ügyfelekkel szembeni szabálytalan eljárásra zéró tolerancia van érvényben a vállalatnál.

Boczán hozzátette azt is, hogy „minden létező platformon” igyekeznek biztosítani, hogy az ügyfél megértse a kölcsön feltételeit. Mint mondta,

„mindent megteszünk ezzel kapcsolatban, de ha az ügyfél mégis úgy érzi a későbbiekben, hogy vagy valamilyen információt nem kapott meg, vagy nem értette meg, vagy esetleg bizonytalan abban, hogy ez mit jelent, akkor bármikor fordulhat hozzánk, és nem csak a kereskedelmi tanácsadókhoz”.

Közölte azt is: „nagyon jól felfogott üzletpolitikai érdekünk is az, hogy amennyire csak lehet, körbebástyázzuk a felelős hitelbírálatot, és ennek az oka az, hogy nem bankként működve a forrásainkat, amiből a kölcsönök folyósításra kerülnek, mi is a pénzpiacról vesszük föl. Tehát ha egy rossz döntést hozunk, akkor annak értelemszerűen a vállalat látja a kárát.”

Heti díj havonta

Közben vannak arra utaló jelek is, hogy hiába számítanak fel heti díjat az otthoni szolgáltatásért, valójában a Provident munkatársai esetenként ennél jóval ritkábban mennek ki az ügyfelekhez.

Az egyik hevesi faluban egy korábban takarítóként dolgozó nyugdíjas asszony megmutatta nekünk az úgynevezett fizetési nyilvántartó kártyáját, a Provident kék színű dokumentumát, amelyen feljegyzik dátum szerint a befizetett összegeket. Ez rögzítette, hogy bár a megállapodott törlesztőrészlet heti 10 ezer forint, az asszony fél éve havonta egyszer 40 ezer forintokat fizet be egyben. Azt mondta: azért kért havi fizetést, mert „egyszer jön a nyugdíj”. Szokta is mondani a hozzá járó providentes munkatársnak: „Addig gyere, míg el nem költöm, mert úgy jársz, hogy nem fizetek.”

Több volt providentes dolgozó szerint sem egyedi eset az övé. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a hevesi nyugdíjas asszonyhoz hasonlóan az ügyfelek sokszor maguk nem szeretnék, hogy hetente csöngessen a providentes, és megbeszélik vele, hogy havonta csak egyszer jöjjön, akkor egyben vigye el előre az összes heti törlesztőrészletet.

„Ezt mondja mindenki: ne zavarjon, ne lássa a szomszéd, akkor van neki egyben a pénze…”

– mesélte egy egykori kereskedelmi tanácsadó.

Ha valakit nem látogatnak a szerződés szerinti gyakorissággal, és ez nem a saját kérésére történik így, az ügyfél pedig emiatt panaszt tesz, akkor a Provident vezetője szerint megteszik a kellő lépéseket. Boczán szerint ha a vizsgálatukból az derül ki, hogy a cég hibájából „nem került megszolgálásra” az otthonszolgáltatási díj, akkor „az ügyfél számára méltányos módon az ő javára fogunk eljárni”.

Egy másik oka annak, hogy kevesebb otthoni látogatás valósul meg a gyakorlatban, mint papírforma szerint kellene, az, hogy sok ügyfélnek egyszerre több szerződése is van – ilyenkor egy alkalommal gyűjtik be tőlük a különböző szerződésekhez tartozó törlesztőrészleteket, nem pedig külön-külön látogatások alkalmával.

A harmadik ok az előzőhöz hasonló: az is előfordul nem ritkán, hogy egy háztartásban, egy családban több különböző embernek is van providentes szerződése – ilyenkor is jellemzően csak egyszer látogatják meg az adott otthont, egyszerre hozzák el a törlesztőket.

Ilyen esetekben az otthoni szolgáltatási díj ugyanúgy felszámolásra kerül, mert az a Provident értelmezése szerint az magához a szerződésekhez kapcsolódik. Tehát nem az számít, hogy hányszor és kihez utazik ki a cég munkatársa. Ha egy utazás alkalmával látogat el több olyan ügyfélhez, akik ugyanazon a településen, vagy akár egy házban élnek, akkor is mindenkitől beszedik az otthon szolgáltatási díjat.

Boczán hozzátette ugyanakkor, arra is vannak gyakorlati példák, amikor több látogatás valósul meg a heti egynél. Szerinte előfordul, hogy egy ügyfélhez kimegy a Provident képviselője az előre egyeztetett időpontban, de az illető azt kéri, hogy jöjjön vissza később, egy másik időpontban, akkor a providentes ezt megteszi.

A lengyeleknél keményen beleállt a fogyasztóvédelem

A régió más országaiban a hatóságok felléptek az otthoni szolgáltatással kapcsolatos visszásság miatt.

2013 decemberében a lengyelországi fogyasztóvédelmi hatóság (UOKiK) több mint 12 millió zlotyi (körülbelül 1,1 milliárd forint) bírságot szabott ki. A bírságolás oka az volt, hogy a hatóság szerint a Provident Polska megsértette a fogyasztók kollektív érdekeit, mikor az otthon nyújtott kölcsönnél hamis információt közölt a kölcsön teljes díjáról, nem tájékoztatva az ügyfeleit az otthoni szolgáltatás díjáról.

A cég megtámadta a hatóság döntését, és évekig tartó pereskedés kezdődött. Az évek során az IPF kitartott amellett, hogy ő a jogszabályokat betartva járt el. Az ügyben eljáró fellebbviteli bíróság szerint a nehéz anyagi helyzetben lévő fogyasztók, akiknek sürgősen pénzhez kellett jutniuk, különösen kiszolgáltatottak voltak az ilyen kölcsönökkel szemben, mivel sokkal inkább hajlandóak voltak elfogadni olyan kedvezőtlen feltételeket, amelyekről csak a kölcsönszerződés megkötésének végső szakaszában értesültek.

A bíróság – írta az UOKiK sajtóosztálya a Direkt36-nak – rámutatott arra is, hogy az ügyfél otthonában történő hitelkiszolgálásért felszámított díjak nem álltak arányban a Provident által viselt költségekkel.

A Provident Polska még ezt a döntést is megfellebbezte, de hiába, a Legfelsőbb Bíróság 2019 decemberében hozott ítéletében elutasította a cég fellebbezését.

Kiszorulás Szlovákiából

Szlovákiában is felléptek az extra díjak ellen. A szomszédos országban olyan jogszabályi környezetet teremtettek 2015-ben, aminek eredményeként elfogyott a levegő a cég körül. A Provident végül kivonult az ország piacáról.

2015 végén a kormányzó párt, a Smer bevezetett ugyanis egy uzsoraellenes, a kölcsönfelvevők védelmét szolgáló reformcsomagot, amelynek részeként három kulcsfontosságú korlát állt fel a fogyasztói hiteleknél: a kamatplafon mellett maximalizálták a kölcsönhöz kapcsolódó díjakat és a késedelmesen fizetőket sújtó büntetéseket is.

Emellett megtiltották, hogy a hitelnyújtást olyan kiegészítő szolgáltatásokhoz kössék, amelyek megdrágítják a hitelt, és külön szerződésekben szerepelnek. Ezzel lényegében a Provident üzleti modellje alól ki is rántották a szőnyeget.

A pénzügyi piacot felügyelő Szlovák Nemzeti Bank (NBS) szerint a reformok célja az volt, hogy felvegyék a harcot a „ragadozószerű” kölcsönzés ellen, különösen azon nem banki cégek vonatkozásában, amelyek gyakran alkalmaztak megtévesztő módszereket a határok átlépésére.

Az NBS magukat fogyasztónak kiadó ellenőrök segítségével tesztelte még 2015 végén a Providentet. Az ellenőrök olyan kiegészítő szolgáltatási szerződéseket kötöttek az alap kölcsönszerződéseik mellé, amelyek tárgya nagyon hasonlított a Magyarországon létező otthoni szolgáltatáshoz. A lényegük az volt, hogy a Providenttől a törlesztőrészletekért személyesen eljönnek az ügyfél által megjelölt helyre, tipikusan az otthonába.

A Szlovák Nemzeti Bank megállapította, hogy ezzel a külön szerződéssel a cég lényegében szándékosan megkerülte a fogyasztói hitelekről szóló törvényt. Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősítette, hogy megítélése szerint a Provident megtévesztő magatartást tanúsított, valótlan információkat adott a terméke árával kapcsolatban, mert elmulasztotta a THM-be beleszámítani a szolgáltatási szerződés költségeit. Másrészt azért is elmarasztalta a Providentet, mert ezekkel a költségekkel is számolva már túllépte a legmagasabb megengedett pénzügyi ellentételezés összegét. A Provident végül bírságot kapott.

A Provident Financial csoport szóvivője még az NBS bírsága előtt, 2016 februárjában közölte egy helyi televízióval, hogy a cég úgy döntött, kivonulnak Szlovákiából.

Az NBS sajtóosztálya szerint a reformoknak a piacra gyakorolt hatása jelentősnek bizonyult. A Provident nem az egyetlen cég volt, amely a szigorítások következtében kivonult Szlovákiából. Így tett a Cetelem és a Fair Credit is. (Kerestük a magyar felügyeleti tevékenységet ellátó Magyar Nemzeti Bankot, de nem reagáltak a kérdéseinkre.)

Boczán Viktor, a magyarországi Provident vezérigazgatója a Direkt36-nak azt mondta, hogy a Szlovákiából való távozás oka elsősorban a kiszámíthatatlanná váló környezet volt. Szerinte ott az történt, hogy „máról holnapra akár egymásnak ellentmondó szabályozások születtek”.

A távozásuk után szerinte Szlovákiában elterjedt az illegális kölcsönzés gyakorlata. „Utána kaptunk olyan kérdést egyébként, hogy hajlandóak lennénk-e visszamenni, de akkor már úgy döntöttünk, hogy ha egyszer kikerült a zárva tábla, akkor az úgy helyes” – jegyezte meg Boczán.

Hosszú közös út a Fradival

Magyarországon ugyanakkor évek óta zavartalanul végzi tevékenységét a Provident, amely jó kapcsolatot épített ki egy kormányközeli szereplővel.

Az anyacég már tíz éve jelezte, hogy fontosnak tartják a politikai kapcsolatok építését. Az IPF vezérigazgatója a 2015-ös évről szóló beszámolójában írt arról, hogy változik a szabályozói környezet, és az újításokat „nyíltan populista” agendák fűtik. A dokumentum szerint a cég erre adott válasza többek között az volt, hogy fokozzák a politikai pártokkal való együttműködést lobbiszervezetek révén.

A magyarországi Provident több mint egy évtizede fenntart és ápol egy fontos barátságot.

„Botonddal 10 éve kötődött a barátságunk, akkor még csak terveink voltak, eredményeink nem. Azóta hosszú utat jártunk be”

– idézte Kubatov Gábort, a Fradi elnökét és a Fidesz pártigazgató-alelnökét egy sajtótájékoztatóról szóló, 2022 júliusi Origo-cikk. A Kubatov által említett „Botond” nem más, mint Szirmák Botond, aki a Provident vezérigazgatója volt 2008 és 2024 között.

2011-ben, annak az évnek a végén, amelyben Kubatov Gábor lett a Fradi elnöke, a Provident beállt támogatónak a klub mögé. Szirmák Botond kezdetnek 210 millió forint támogatásról szóló szerződést írt alá három évre.

Szirmák a Direkt36-nak azt írta, hogy ennek a szponzorációnak a kapcsán ismerkedtek meg Kubatov Gáborral. „Az évek során sportbaráti kapcsolat alakult ki közöttünk, melynek alapja a Ferencváros és a magyar sportsikerek iránti elkötelezettségünk” – közölte Szirmák. (Kubatovot is kerestük, de nem reagált a megkeresésünkre.)

Szirmák utódja, Boczán Viktor szerint az egyik szempont a Fradi szponzorációja mellett az volt, hogy 800 ezer ember vallja magát fradistának az országban, „tehát amikor azt nézem, hogy melyik az a klub, ami Magyarországon a legjobban rezonál, a legtöbb embert megérint, akkor ez a Ferencvárosi Torna Club egyértelműen”.

Megjegyezte: más, kisebb sportszervezeteket is támogatnak egyébként, különböző sportágakban. A 2011-től kezdődő három év volt csak az, amikor hivatalos támogatói voltak a Ferencvárosnak, azóta „eseti jelleggel voltak projekt típusú együttműködések”, tette hozzá Boczán.

Szirmák 2016 októberében például Kubatovval közösen avatta fel a Népligeti Sporttelep új közösségi terét, a Provident Parkot, amelyet a névadó szponzorált.

„Annak idején, amikor Kubatov Gábor lett a Ferencváros elnöke, egy olyan jövőképet tárt elém, amelynek a része szerettem volna lenni”

– mondta akkor Szirmák.

Az akkori vezérigazgató kívánsága teljesült, a Fradi jövőjének részévé vált a Provident, amely saját skyboxot – páholyszerű, magánhasználatú, prémium helyiséget – is bérel a Groupama Arénában.

A Providentnek köszönhet a Ferencváros egy 2018-ban átadott mozgáskorlátozott parkolót is a Groupama Arénánál, Szirmák Botond pedig röviddel később Fradi Fair Play díjat kapott a Fradi szív kategóriában. A volt vezérigazgató, aki most európai szintű vezetőként dolgozik az IPF-nek, jelenleg is a Ferencvárosi Torna Club elnökségének a tagja, miután 2022-ben beválasztották a tagok közé a tisztújító közgyűlésen.

Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, és betekintést kapsz a tényfeltárásba! Részletek →

A Budakeszi Vadasparkban több alkalommal ültettek közösen fákat és cserjéket a Provident dolgozói a Fradi focistáival, szurkolóival. A Provident támogatta 15 millió forinttal a Fradista leszek című mesekönyv megjelenését, 2023-ban pedig a Fradi fiókcsapatát, a Soroksár SC-t segítette meg 50 millió forinttal.

Az együttműködés azután sem szakadt meg, hogy a cégnek 2024-ben új vezérigazgatója lett. Az év áprilisában már Szirmák utódja, Boczán Viktor mondott beszédet és ültette el az első fát a focistákkal közös eseményen.

Borítókép: Somogyi Péter (szarvas) / Telex