2025-ben összesen 6772 súlyos hasmenéssel járó Clostridium difficile-fertőzést jelentettek a magyar kórházak. Ez csaknem ugyanannyi, mint az elmúlt években, amikor mindig hétezer közelében volt a megtalált és bejelentett fertőzések száma.

Ezt az országos adatot eddig is lehetett tudni, most azonban a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) – egy májusi kormányhatározat nyomán – olyasmivel kísérletezik, amivel eddig nem: csütörtök este egy könnyen használható, interaktív felületen kórházakra lebontott adatokat tett közzé. A számítások alapja egy több évtizede működő rendszer, amelyben a kórházak a náluk talált fertőzéseket bejelentik az NNGYK-nak, amely ebből statisztikákat készít. Eddig azonban ennek tartalma nem volt részletesen megismerhető. (A kórházi fertőzéses adatok nyilvánosságához vezető hosszú útjáról ebben a cikkben írtunk bővebben.)

Becslések szerint a magyar kórházakban évente több tízezer kórházi fertőzés történik, amelyek szenvedést és súlyos szövődményeket tudnak okozni a betegeknek, de akár halálos kimenetelűek is lehetnek. Drámai, hogy éppen ott kapják el ezeket a fertőzéseket, ahová gyógyulni mentek: a kórházban. Az esetek száma soha nem lesz nulla, de egy részük biztosan megelőzhető.

Az NNGYK-nál az elmúlt három hónapban kidolgozták a fertőzéses adatok elemzésének módszertanát, megalkották a kórházakra lebontott adatbázist, és építettek egy interaktív felületet, amelyből mindenki kikeresheti az őt érdeklő adatokat. Első körben több nagy adathalmaz vált kereshetővé: a kórházakban kitört járványok adatbázisa; egy 2022-ben elvégzett átfogó kutatás részletes adatai; valamint a Clostridium difficile nevű, főként kórházakban terjedő, súlyos hasmenést okozó fertőzésre vonatkozó adatok. Később az erős antibiotikumoknak ellenálló, úgynevezett multirezisztens kórokozókra és a véráramfertőzésekre vonatkozó adatbázisokat is közzéteszik majd.

Ebben a cikkben a reggel óta elérhető felület fontosabb – főként 2025-ös – adataiból és a jól látható anomáliákból válogattunk. (Az érintett kórházakat is megkeressük és külön is írunk majd róluk.)

Az NNGYK szakemberei egyetértenek abban, hogy a kiugró értékekre, vagyis az anomáliákra külön érdemes figyelni, ha valaki az adatokat böngészi. Ezek az anomáliák jelenthetnek jót és rosszat is, vagyis mutathatják azt, hogy az adott intézmény valamit nagyon jól csinál, vagy éppen azt, hogy valamit nagyon rosszul. Mindkét esetben érdemes közelebbről megnézni, mi történik, és utána – az NNGYK szándékai szerint – el lehet kezdeni a fejlődésen dolgozni.

Ezek az adatok emiatt maguknak az intézményeknek lehetnek igazán hasznosak: kikereshetik ugyanis, hogy másokhoz képest hogyan teljesítenek a mutatókban, és tanulhatnak egymástól vagy kitűzhetnek a maguk számára elérendő célokat. Ők ráadásul még részletesebb adatokat látnak: az NNGYK számukra elérhetővé tette az osztályaikra vonatkozó számokat is, hogy meg tudják találni, hol van probléma és célzottan avatkozzanak be.

Nagyon eltérő a kórházakban a fertőzések kockázata

Az első, elérhetővé váló kórházi fertőzéses adatbázis egy hasmenéssel járó fertőzés, a Clostridium difficile (CDI) adatait tartalmazza. Ez egy, a vastagbélben elszaporodó spóratermelő baktérium fertőzése, amely enyhébb esetben zöldessárgás hasmenéssel és görcsökkel jár, súlyos esetben pedig kiszáradáshoz, kiterjedt, álhártyás vastagbélgyulladáshoz, a bélműködés leállásához vagy a vastagbél kóros kitágulásához vezethet, amely életveszélyes állapot.

Mint szinte minden fertőzés esetében, minél előbb azonosítják és kezelik, annál jobb esély van a felépülésre. A legyengült, erős antibiotikum-kúrán átesett betegek fogékonyabbak a súlyosabb megbetegedésre. A fertőzést okozó spórák a széklettel kerülnek a környezetbe, majd jellemzően szennyezett kéz, tárgyak, eszközök vagy felületek közvetítésével juthatnak egy másik ember szervezetébe. A kórházi terjedésben különösen fontos szerepet játszik az egészségügyi dolgozók szennyezett keze, a nem megfelelően tisztított használati tárgyak, vécéfelületek.

Ezen fertőzés európai összehasonlításában nem áll jól az ország. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) 2022-es vizsgálata arra jutott, hogy Magyarországon a második legmagasabb a Clostridium difficile (CDI) fertőzési aránya a többi kórházi fertőzéshez viszonyítva. Ez leegyszerűsítve arra utal, hogy nálunk ez a fertőzés akadálytalanabbul terjed a kórtermekben, mint más országokban.

A CDI-esetek számában – mint az a közzétett adatbázisból látszik – óriási a szórás a kórházak között, nullától csaknem ötszázig terjed évenként. De ez keveset mond, mert nagyon különböző számú és állapotú beteget látnak el az intézmények. Ennél jobb mutató például, ha úgynevezett ápolási napok számára vetítve számolják ki a fertőzések előfordulását. Az NNGYK felületén azonban van egy még érzékenyebb mutató, amely nem csak a betegforgalmat, hanem a betegek különbözőségeit is figyelembe veszi, és így állapít meg egy számot, amely lényegében azt mutatja meg, hogy az adott kórházban (az átlaghoz képest) mekkora a fertőzés kockázata. Ezt „kockázatkiigazított fertőzési hányadosnak” nevezték el a kidolgozói, Ferenci Tamás és Surján György biostatisztikusok (itt lehet róla részletesen olvasni). Semmilyen mutató nem tökéletes, de az emögött álló számítási modell igyekszik kiszűrni a lehető legtöbb torzító tényezőt.

Ennek alapján az átlaghoz képest a leginkább kiugró a budapesti Dél-Pesti Centrumkórház a legmagasabb szintű ellátást nyújtó, nagy intézmények között. Itt összesen 288 esetet találtak 2025-ben, és az összes mutatóban messze az átlag felett van, vagyis kiemelkedően sok CDI-fertőzés történt ebben az intézményben. A fertőzés kockázata itt a fent említett mutató alapján az átlaghoz képest több mint kétszeres. Ugyanakkor nagyon sok székletmintát is vettek és elemeztek itt, vagyis ebben a kórházban aktívan kutatják is a fertőzéses eseteket.

Az átlagnál kedvezőtlenebb a helyzet a budapesti Honvédkórházban is, viszont például a Vas Megyei Markusovszky Kórház és a Debreceni Egyetem klinikája láthatóan jól teljesített a CDI-fertőzések esetében. Az adatokat azonban biztosan egy sor tényező befolyásolja, nem csak a kórházi higiénia – ilyen lehet például a felszereltség, a munkaerőhiány, a székletminta-vizsgálatok gyakorisága, a bekerülő betegek állapota, a zsúfoltság, a betegek elkülönítésének lehetősége.

A második szintű, jellemzően nagy városi kórházak között a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórháznál, a kistarcsai Flór Ferenc Kórháznál és a szintén budapesti Jahn Ferenc Kórháznál mutatnak aggasztó anomáliát a számok. (Ezek a kórházak a Direkt36 korábbi elemzései szerint régóta küzdenek a fertőzések visszaszorításával.) Ez azt jelenti, hogy ezeknél az intézményeknél az átlaghoz képest jóval magasabb a fertőzési kockázat. A Bajcsy-Zsilinszky Kórházban 2,7, Kistarcsán 2,6 az említett mutató, a kockázatkiigazított fertőzési hányados – miközben az elvárt szint az 1 értékhez való közelítés lenne. Igaz, ezek az intézmények, mint majd erre később kitérünk, az átlagnál több székletmintát is vizsgálnak. Ugyanezen mutató szerint látszólag remek a helyzet például a Soproni Erzsébet Oktató Kórházban és a nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórházban, ahol egy év alatt kevesebb mint tucatnyi CDI-esetet derítettek fel, igaz, az átlagnál kevesebb székletmintát is vettek le.

A kisebb, városi kórházak (amelyeket az NNGYK első szintű intézményekként jelöl meg) betegei között is jelen van a hasmenéses fertőzés, de itt is óriási eltérések vannak a kórházak között. A fertőzési kockázatot nézve többszörös különbségek vannak. Orosháza, Nagyatád, Gyöngyös kórházai kedvezőbb adatokat jelentettek, míg például a ceglédi Toldy Ferenc Kórházban a számok alapján súlyosabb a helyzet.

Sokat számít, hol mennyi mintát vizsgálnak

Az adatokból ki lehet keresni a székletmintavételek arányát is, ami minden évben körülbelül egyforma volt (1000 úgynevezett ápolási napra vetítve 3,8). Ez a mutató azért érdekes, mert a CDI-fertőzést általában székletmintából tudják kimutatni. Ezért alapvetően az a jó, ha sok mintát vesznek és vizsgálnak. Azok a kórházak, amelyek többet vizsgálnak, nagyobb eséllyel találnak meg több CDI-fertőzést, míg ahol ezzel nem foglalkoznak, ott lehet, hogy a betegek hasmenéses tüneteit a CDI okozza, mégsem azonosítják a fertőzést. A kórházak között óriási a szórás ebben, van, ahol a szám 10 feletti, míg van, ahol inkább az 1-hez közelít vagy még azt sem éri el.

Ez a szórás intézménytípustól függetlenül is igaz. Míg például a kisebb (úgynevezett első szintű) kórházak között a Gyöngyösi Bugát Pál Kórházban 1000 ápolási nap alatt mindössze 0,2 székletmintát vettek 2025-ben, addig a budapesti Szent Margit Kórházban ugyanez a szám 8,5. A többi első szintű kórház ezen értékek között marad. A nagy eltérések mögött sokféle ok állhat, nem csak a hanyagság: a mintavételek számát a betegek tüneteitől kezdve a laboratóriumok elérhetőségén át többféle tényező is befolyásolja.

A második szintű kórházak között is hasonló a szórás: kiemelkedően sok székletmintát vizsgálnak a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórházban és Kistarcsán a Flór Ferenc Kórházban, és éppen ezekben az intézményekben kiugróan magas is a Clostridium difficile-fertőzések előfordulása. Ugyanakkor a budapesti Uzsoki Utcai Kórházban is magas a székletmintavételek aránya, de ebben az intézményben jóval alacsonyabb az előfordulási arány. Ez utalhat arra, hogy az Uzsoki Kórházban az átlagnál hatékonyabban akadályozzák a CDI terjedését, ami nem csak a jobb higiéniát jelentheti, hanem akár azt is, hogy kedvezőbbek a kórház infrastrukturális vagy személyi adottságai.

A legmagasabb szintű ellátást nyújtó nagy egyetemi kórházak, megyei központi kórházak között éppúgy nagyok az eltérések, ha a székletmintákat nézzük (itt is a 2025-ös adatokról van szó). Az átlaghoz képest kevés mintát vizsgálnak például a Bács-Kiskun Megyei Oktató Kórházban, ahol egyben a legalacsonyabb az átlaghoz képest a fertőzési kockázat is – a kettő között lehet összefüggés. A másik véglet is hasonlóra utal: a fővárosi Dél-Pesti Centrumkórházban a többiekhez képest nagyon sok székletmintát vizsgálnak (2025-ben 1000 ápolási naponként 10,6-ot), de messze az átlag fölött vannak abban is, hogy az intézményben mekkora a CDI fertőzési kockázat (az erre vonatkozó mutató alapján).

Több mint száz kórházi fertőzéshez kapcsolódó járvány tört ki tavaly

A kórházakban a legyengült betegek között könnyen terjedő fertőzések miatt akár járvány is kialakulhat egy-egy osztályon vagy az egész kórházban. Az NNGYK oldala szerint akkor kezelik járványként a megbetegedéseket a kórházak, ha két vagy több betegnél igazolják ugyanazt az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést. Ezeknek a járványoknak a nagy többségét az erős antibiotikumoknak is ellenálló úgynevezett multirezisztens kórokozók okozzák, de emellett gyakoriak a már említett CDI fertőzés okozta kórházi járványok is.

Az NNGYK adataiból látszik, hogy 5 év alatt megnégyszereződött a kórházi fertőzések okozta járványok száma. Míg 2021-ben 24, 2025-ben már 103 olyan járvány tört ki a magyar kórházakban, amely az egészségügyi ellátással függött össze. Ezek a járványok tavaly 595 beteget érintettek. A drasztikus növekedés mögött az NNGYK szerint részben az áll, hogy 2024 áprilisa óta jogszabály rögzíti, hogy a tünetmentes megfertőződések is beleszámítsanak a járványokba. Ez a változás szerintük hozzájárult a bejelentett járványok számának emelkedéséhez.

Az NNGYK adatbázisából az is kiderül, hogy mely kórházakban fordult elő a legtöbb egészségügyi ellátással összefüggő járvány, és hogy ezeket milyen baktériumok okozták. A hatóság által harmadik szintű besorolást kapó, azaz a magasabb szintű ellátást nyújtó, sokszor súlyosabb betegeket ellátó egyetemi és nagy megyei centrumkórházakban küzdöttek leginkább ezekkel a járványokkal.

A Semmelweis Egyetemen például tavaly 21 járvány tört ki kórházi fertőzések miatt, és ennek nagy részét, 16 járványt a multirezisztens kórokozók okoztak. Ez kiugró adat, hiszen a Semmelweishez hasonló ellátást nyújtó kórházak többségében kevesebb, mint 8 járvány fordult elő. A járványok száma 2023 után kezdett meredeken nőni, így ennek is köze lehetett az adminisztrációs változásokhoz.

Magas volt a járványok előfordulása a megyei és oktatókórházakhoz képest a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Oktatókórházban, ahol tavaly 10 alkalommal és a Dél-Pesti Centrumkórházban, ahol pedig 8 alkalommal törtek ki járványok. A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központban és az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórházban viszont egy alkalommal sem jelentettek járványos terjedést a dolgozók.

A kisebb, alapellátást nyújtó városi kórházak esetében a ceglédi Toldy Ferenc Kórház emelkedett ki. Itt 4 alkalommal okoztak járványt multirezisztens kórokozók. Ahogy azt a Direkt36 korábbi cikksorozatában feltártuk, a ceglédi kórházban évek óta küzdenek a multirezisztens kórokozók visszaszorításáért.

Számításaink szerint 2022-ben náluk fordult elő a legsűrűbben ez a fajta fertőzéstípus. A kórház vezetése már évekkel ezelőtt tisztában volt a hiányosságokkal. Készítettek is egy pesszimista hangvételű jelentést, amelyben elsősorban az elavult infrastruktúrára és a szakemberhiányra panaszkodtak, és elismerték, hogy problémát okoz a fertőzések visszaszorítása. „Évről évre nő a speciális multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések száma” – írták a jelentésben, és hozzátették, hogy a problémát fokozza, hogy „nehézséget okoz az elkülönítés és az elkülönítő kórtermek számának elégtelen volta”. Márpedig a járványok megelőzésének az egyik legfontosabb eleme az, hogy a fertőző betegeket el tudják különíteni a többi betegtől.

A kisebb kórházak közül a Budapesti Szent Margit Kórház is küzdött a járványokkal. A Szent Margitban tavaly háromszor ütött ki járvány, és mindegyiket a Clostridioides difficile nevű baktérium okozta. A Direkt36 korábbi számításai szerint 2020 és 2022 között minden évben ebben a kórházban fordult elő a legsűrűbben a súlyos hasmenést okozó fertőzés. A fertőzések megállításához a betegek elkülönítése mellett fontos az alapos kézfertőtlenítés is. A Direkt36 korábbi cikkében azonban bemutatta, hogy a Szent Margit Kórházban nem használják el az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által javasolt 20 liter kézfertőtlenítőt 100 ápolási nap (egy fekvőbeteg teljes napi kórházi ápolása számít egy ápolási napnak) alatt. A budapesti kórház esetében ez a szám 2022-ben 13,6 liter volt.

Mi terjed a kórházakban?

A kórházakban terjedő kórokozók jellemzően olyanok, amik tömény fertőtlenítőszerektől sem pusztulnak el, és könnyedén ellenállnak az erős antibiotikumoknak is. Multirezisztens baktériumoknak hívják őket, és a betegágyakban fekvő, idős vagy legyengült immunrendszerű, eleve betegségekkel küszködő embereket megfertőzve súlyos megbetegedéseket okozhatnak.

Sokféle van belőlük, a tüdőgyulladást, sebfertőzést, húgyúti fertőzést is okozó MACI-tól az MRSA nevű baktériumig, amely tályogot és a sebek gennyezését, nehéz gyógyulását okozhatja. Utóbbi azon kórokozók közé tartozik, amelyek a szervezetben túlszaporodva bejuthatnak a véráramba, és akár halálos vérmérgezést (szepszist) is okozhatnak. A gyakori kórokozók között van még a Clostridium difficile, egy bűzös, nyálkás hasmenést és akár súlyos bélgyulladást okozó spóratermelő baktérium is, amely ellen az alkoholos kézfertőtlenítő sem hat.

A kórokozók terjedhetnek cseppfertőzéssel, széklettel, sebváladékkal, orvosi eszközök útján, és nem elhanyagolható mértékben egy orvos, egy nővér vagy egy látogató nem kellően fertőtlenített keze által. Megfelelő higiénia hiányában kórokozók lapulhatnak az orvosi eszközökön, a kórházi vécékben, a kilincseken, a zuhanyfüggönyön, az ágyneműn, a nővérhívó gombon – szinte bárhol. Fertőzési kockázatot jelent minden invazív beavatkozás, például egy műtét, a betegből kilógó cső, katéter, kanül. Minél hosszabb időt tölt valaki kórházban, annál valószínűbb, hogy megfertőződik valamivel. És akár bele is hal.

Ez nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden kórházában problémát okoz. Újabb és újabb szuperbaktériumok jelennek meg és terjednek el. A különbség abban áll, hogy mit kezdenek az országok egészségügyi rendszerei a problémával: felveszik vele a harcot és kordában tartják, vagy belenyugszanak a helyzetbe és a szőnyeg alá söprik. Ezen nemcsak kezelésre elköltött milliárdok, hanem életek is múlnak: a világszerte elfogadott becslés szerint, ha jól csinálják a kórházak, akkor a fertőzések 20-30, bizonyos esetekben akár 50 százaléka is megelőzhető.

A borítókép forrása: Szigetváry Zsolt / MTI