
2020 közepén akkora válság készülődött az egyik legnagyobb magyar banknál, amely az egész magyar bankrendszert megrengethette volna. A nyilvánosság mégsem értesült az eseményekről.
Az MKB Bank, az ország fő külkereskedelmi bankja volt bajban, mert veszélybe került a bejáratott rendszer, amelyen keresztül a külföldi átutalásait intézte. Ebben a világ egyik legnagyobb bankja, a német Deutsche Bank (DB) volt a partnere az 1970-es évek óta. 2020. május 8-án azonban egyszer csak egy levél érkezett a németektől arról, hogy 30 napon belül minden kapcsolatot megszakítanak az MKB-vel. A döntést nem indokolták.
A bank vezetői pánikba estek. „Kész, meghalunk” – gondolta akkor egy, az eseményeket ismerő volt MKB-s forrás. Próbáltak segítséget kérni a Magyar Nemzeti Banktól (MNB), a bank tulajdonosaitól (akkoriban többek között a szoros fideszes kapcsolatokkal rendelkező Mészáros Lőrinc és Száraz István), és miközben kétségbeesetten kerestek másik partnert az euróátutalások lebonyolítására, a DB-t is kérték, hogy adjon egy kis haladékot. Végül kaptak hat hónapot, mert a DB is úgy értékelte, hogy ellenkező esetben az MKB-nél „likviditási hiány alakulhatna ki, amely néhány napon belül kritikus szintet érhetne el.”
A DB-t két dolog zavarta. Egyrészt látták, hogy az Orbán Viktorhoz közel álló emberek kezébe kerülő bank felett egyre nő a politikai befolyás, ami nemzetközi szinten egyre inkább vállalhatatlanná tette az MKB Bankot. Másrészt a német banknál felfedeztek egy addig nem ismert, hatalmas pénzeket megmozgató, orosz hátterű pénzmosás gyanús hálózatot, melynek működését jórészt maga az MKB Bank tette lehetővé.
A Direkt36 egy nemzetközi újságírói együttműködés keretében jutott az erről szóló dokumentumok birtokába. Az „Inside Deutsche Bank” nevet kapott nyomozás alapját egy több mint 15 millió fájlt tartalmazó adatbázis adja. Ebben többek között a DB levelezése és számos belső vizsgálati jelentés, például pénzügyi bűncselekményekről szóló jelentések és kockázatértékelések találhatók a 2010-es évektől kezdve. Az adatokat Josy Joseph indiai író és újságíró, valamint Khadija Sharife dél-afrikai újságíró szerezte meg. A nyomozást a Barracuda Media, egy dél-afrikai nonprofit szervezet koordinálta és irányította, a németországi Data and Research Center (DARC) technikai támogatásával. A munkába az elmúlt hónapokban világszerte 53 szerkesztőség több mint 200 újságírója kapcsolódott be, köztük egyedüli magyar partnerként a Direkt36.
A kiszivárgott óriási adatbázisból nyertük ki azokat a dokumentumokat is, amelyek részletesen megmutatják, mekkora léptékű potenciális bűnügy nyomaira bukkantak a DB munkatársai 2019-20 fordulóján, és hogyan fedezték fel az MKB Bankot az egész mögött.
Az iratokból az derült ki, hogy a DB által feltárt, pénzmosásgyanús hálózat legalább 1,7 milliárd eurót, vagyis úgy 595 milliárd forintot mozgatott meg. A bankvilágban „laundromatnak”, vagyis pénzmosodának hívott hálózatok gyakran sok száz cégből állnak, amelyeket szándékosan úgy alakítanak ki, hogy átutalások során keresztül elrejtsék valamilyen piszkos pénz eredetét és a hálózat mögött álló embereket. Ebben az esetben is így történt, repkedtek az euró- és dollármilliók a furcsa hongkongi és ciprusi, karibi cégek között. 2017-től volt kimutatható a hálózat működése, amely 2020-ig egyre csak nőtt, és a Deutsche Bank vizsgálata alapján „egy bűnszervezet számos jelét mutatta”.
Bár a német bank nem foglalkozott a pénzmosó hálózat működtetőinek felkutatásával, az újságírók nyomozása kiderítette, hogy több fontos cég köthető a világ egyik leggazdagabb emberéhez, Oleg Gyeripaszka orosz oligarchához, illetve az ő üzlettársaihoz és családtagjaihoz. Gyeripaszka a Rusal nevű orosz alumíniumipari óriáscég alapítója, akit részben Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz való közelsége miatt még 2018-ban szankciók alá helyezett az Egyesült Államok.
A hálózat működésében kulcsszerepet játszott az MKB Bank, amely arányaiban a legtöbb átutalást indította és fogadta. A németek 15 központi céget azonosítottak a hálózatban, amelyek közül 5-nek a számláját az MKB Bank vezette, pedig semmilyen magyar kötődésük nem volt. Ezek kaptak és küldtek legalább 460 millió eurót (körülbelül 161 milliárd forintot). Az MKB belső rendszerei nem szúrták ki ügyfeleik között a furcsa hátterű, eurómilliókat ide-oda utaló cégeket, ahogy a nemzetközi tranzakciókat feldolgozó Deutsche Banknak is évekbe telt, mire összerakta a kirakós darabjait.
Átfogó eljárások ezután sem akasztották meg a hálózat működését, bár az MKB Bank szerződést bontott a problémás cégekkel. A német pénzügyi felügyelet, a BaFin és a frankfurti állami ügyészség is nyomozást indított, majd megpróbálták a magyar ügyészségnek átadni az ügyet, de ők nem voltak hajlandóak átvenni azt. Utána a németek csendben lezárták a nyomozást. A Deutsche Bank – amely számos problémás ügyfél tevékenysége felett hajlandó volt szemet hunyni – 2020 őszén valóban kirúgta az MKB Bankot, amelyet az mentett meg, hogy még időben sikerült a holland ING-vel szerződnie, amely hajlandó volt átvenni a német bank szerepét. Hogy végül mi lett azóta a németek által felfedezett állítólagos pénzmosó hálózattal, nem világos.
Mindez azt mutatja, hogy könnyű dolga volt a pénzmosásgyanús tevékenységben érdekelt szereplőknek a magyar és az európai bankrendszerben. Király Júlia banki szakember, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2007 és 2013 közötti egyik alelnöke szerint „meglepő, hogy az MKB Bank ilyen léptékű pénzmosásgyanús ügybe keveredett”, és szerinte a bankpiacon eddig nem volt ismert, hogy „orosz oligarchák pénzmosása ilyen mértekben” történhetett egy magyar bankon keresztül. Király szerint az MKB-nek és a bankot felügyelő Magyar Nemzeti Banknak is felelőssége van abban, hogy nem vették észre, mi történik.
Az MBH Bank (amely három bank, az MKB, a BB és a Takarékbank összeolvadásából jött létre), és az MNB sem reagált érdemben az újságírók részletes kérdéseire, részben bank- vagy üzleti titokra hivatkozva. A Deutsche Bank hangsúlyozta, hogy az érintett hatóságok felé bejelentette a problémás tranzakciókat, és nem kapott bírságot az ügyben. Oleg Gyeripaszka és érintett üzlettársai nem válaszoltak, ahogy Mészáros Lőrinc sem. Száraz István azt írta, banktulajdonosként minden előírást betartott és nem tartja felelősnek magát a történtekért. Konkrét állításokra a Deutsche Bank sem kívánt reagálni. Minden érintett bank kiemelte, mennyire elkötelezetten támogatja a pénzmosás elleni küzdelmet.
Az MKB-t megrengető ügy előzménye az volt, hogy a DB 2019 elején elhatározta, felülvizsgálja a levelezőbankjait. Ezek jellemzően kisebb bankok a világ számos országában, amelyeknek a DB, mint a világ egyik legnagyobb pénzintézete, segít lebonyolítani a nemzetközi átutalásokat, cserébe részesedik a tranzakciók díjából. A levelezőbanki kapcsolatok az egész világ pénzügyi rendszerét behálózzák és segítenek működésben tartani azt, ugyanakkor kockázatot is jelentenek, ha a pénzmozgások esetleg bűncselekményhez kapcsolódnak. A nemzetközi pénzmosó hálózatok egyik jellemzője ugyanis, hogy kihasználják, hogy a bankrendszer egyes szereplői nem látnak rá a teljes képre, csupán a kirakós egy-egy darabját tudják vizsgálni.
A DB belső ellenőrzése „Project Janusnak” nevezte el az akciót, amelynek során a levelezőbankjai tranzakcióit vizsgálta, többek között pénzmosás nyomai és fantomcégek után kutatva. Egy idő után Kelet-Európára kezdtek fókuszálni, ahol több banknál is úgy találták, aránytalanul magas a külföldi ügyfelek számára lebonyolított utalás. Ez azt jelenti, hogy az adott bank országához egyáltalán nem kötődő ügyfelek egymás közti átutalásait intézték a levelezőbankok. Az MKB Banknál ez a fajta pénzmozgás a DB számításai szerint több mint 5 százalékos arányú volt, amelyet még magyarázhatott volna az, hogy a bank hagyományosan külkereskedelemmel foglalkozott, ugyanakkor számos fantomcég jelenlétét is észlelték. (Ezek olyan cégek, amelyek gyakran frissen alapítottak, nem világos, ki áll mögöttük és nincs kimutatható valós tevékenységük.) Ezek a többek között hongkongi vagy ciprusi bejegyzésű vállalatok valamiért éppen a magyar MKB-nél vezettek számlát.
A vizsgálat ekkor már kifejezetten az MKB Bankra összpontosított. Egy belső dokumentum szerint 2019 végén a DB tárgyalásokba is kezdett az MKB vezetőségével a feltárt problémákról. Az MKB együttműködő volt, egy sor biztató információt osztott meg arról, mennyire szigorú vizsgálatnak veti alá az új ügyfeleit. Közölték azt is, hogy szerződést bontottak több, a DB által problémásnak talált céggel. A magyar bank azt is állította, hogy 2019 folyamán egy átfogó felülvizsgálatot végzett, megszabadulva offshore ügyfeleinek nagy részétől.
A DB-t azonban mindez nem győzte meg, mert „a nem rezidens ügyfelektől származó forgalom magas aránya az ügyféllel folytatott megbeszélések ellenére sem csökkent jelentősen”. Vagyis egyáltalán nem hittek a magyaroknak. Ráadásul egyre súlyosabb dolgokra bukkantak a gyanús hálózat vizsgálata során.
Ez úgy indult, hogy a DB pénzmosás felderítésével foglalkozó részlegének egyik munkatársa például 2019 novemberében két furcsa hongkongi cég átutalásait kezdte vizsgálni. Munka közben egy egész céghálóra bukkant, amely több ezer tranzakciót bonyolított több százmillió eurót elérő értékben. „A hónap dolgozója” – viccelődött a munkatárs teljesítményén emailben az egyik kollégája.
A vizsgálatot „Project Wingmannek” nevezték el a banknál. Azt figyelték meg, hogy egyre nőtt a hálózat, egyre nagyobb összegek cseréltek gazdát. A DB munkatársai „élő és növekvő pénzmosodaként” jellemezték, amire bukkantak. A németek 15 céget azonosítottak, amelyek a rendszer középpontjában álltak, és „bűnszervezet számos jelét mutatták” – olvasható egy 2020 júniusában keletkezett belső vizsgálati jelentésben. Nem volt például működő honlapjuk, telefonszámuk, az átutalt összegek kerek számok voltak, a közleményben homályos megnevezésekkel, például „áruk vásárlása” és hasonlók.
A 15 cég többsége hongkongi vagy ciprusi bejegyzésű volt, de ennek ellenére lettországi, orosz, kínai vagy magyar bankoknál vezettek számlát. A magyar bank az MKB volt, a 15-ből 5 cég (összességében éppen azok, amelyek a legnagyobb pénzeket mozgatták) rajta keresztül intézte átutalásait. „A nyomozás megerősítette azt a gyanút, hogy egy nagy kiterjedésű hálózatot pénzeszközök átutalására és elosztására használtak” – állapították meg a DB munkatársai.
A DB, bár megkésve, de elkezdte bejelenteni a felügyelő hatóságok felé a pénzmosásgyanús ügyleteket. Egyre többet és többet találtak. A német hatóság, a BaFin felé négy bejelentést is tettek összesen 8865 átutalást érintően, amelyek összesen 1,2 milliárd euró (mintegy 420 milliárd forint) értékűek voltak. Az amerikai hatóság felé 19 bejelentést küldött a DB ottani ága ugyanebben az ügyben, itt összesen 10 674 gyanús tranzakciót jelöltek meg 631 millió dollár (202 milliárd forint) értékben.
A Deutsche Bank a pénzmosásgyanús hálózattal kapcsolatban most a nemzetközi újságírócsapatnak hangsúlyozta, hogy minden szükséges bejelentést megtett a hatóságoknak, és nem kapott semmilyen bírságot. Ezen túl azonban nem akart nyilatkozni az MKB Bankkal, mint korábbi ügyfelével kapcsolatban. „A Deutsche Bank elkötelezett az alkalmazandó pénzmosás elleni, szankciókkal kapcsolatos és pénzügyi bűncselekményekre vonatkozó követelmények betartása iránt, és folyamatosan felülvizsgálja és fejleszti ellenőrzési mechanizmusait” – írták, hozzátéve, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen szűkítették a készpénzkezelési üzletágát, benne a levelezőbanki kapcsolatokkal.
A DB végül 2020. április 16-án hozott döntést arról, hogy megszakítja a kapcsolatot az MKB-val. Ekkor még nem is ért véget a Wingman-vizsgálat, de a német pénzintézetnek más aggodalmai is voltak a magyar partnerével.
A németek ugyanis kockázatosnak látták a bank egyik fő tulajdonosát, Mészáros Lőrincet, akit PEP-nek, azaz politikailag kitett személynek tekintettek.
Az MKB Bank 2014-től kezdve került kormányzati befolyás alá. A csőd szélére sodródott, bajor tulajdonban lévő bankot ekkor vette meg a magyar állam, majd újjászervezte azt. Az úgynevezett szanálási eljárást a jegybank felügyelte, majd 2016-ban az MKB-t újra privatizálták. Fokozatosan egyre nagyobb tulajdonrészt szerzett benne a meggazdagodását a „jóistennek, a szerencsének és Orbán Viktornak” köszönő Mészáros Lőrinc. Az MKB feletti befolyásszerzés Orbán hosszú távú stratégiájába illeszkedett: a volt miniszterelnök már kétharmados kormányzása elején, 2012-ben meghirdette, hogy célja a magyar bankrendszer 50 százalékának magyar kézbe vonása.
A DB-nek is feltűnt Mészáros szoros politikai kötődése. A bank úgynevezett üzleti intelligencia részlege az egyik belső jelentésében például úgy fogalmazott: „a vagyona, amelyet viszonylag rövid idő alatt halmozott fel, a jelek szerint túlságosan összefügg azzal, hogy milyen sok közbeszerzést nyert gyerekkori barátja, Orbán Viktor kormányától”.
A Direkt36-nak több, az MKB működését ismerő forrás is elmondta, volt olyan időszak, amikor maguk a banki dolgozók sem tudták, ki a tulajdonosuk valójában, mert Mészáros Lőrincről sokáig nem lehetett tudni, hogy résztulajdonosa a banknak. Később, 2019-ben olyan is előfordult, hogy az MKB vezetése is csak a sajtóból értesült arról, hogy gazdát cserélt az egyik cég, amely mögötte áll, vagyis új végső tulajdonosa van. Ez az új végső tulajdonos az akkori jegybankelnök, Matolcsy György fiának üzlettársa és barátja, Száraz István volt.
A bankvezetés az átláthatatlan szerkezetnek tudta be, hogy hosszú időn át nem sikerült például könyvvizsgálót találnia. A 2019-ben kiírt könyvvizsgálói tender 2020 elején még mindig sikertelen volt, ami kockázatot jelentett. A 2019 második felében a végső tulajdonosok között megjelenő Száraz István pedig nem engedte meg, hogy nyilvánosságra kerüljön a neve, pedig a bank többször tájékoztatta arról, hogy a vállalat számára ez problémákat jelenthet. Így ezt az információt – tőzsdei szakszóval – bennfentes információnak kellett minősíteni, ami azt jelentette, hogy csak egy szűk kör tudhatta meg. Mivel az MKB Bank akkor már nyílt részvénytársaságként tőzsdei cég volt, nagyon szokatlan volt, hogy az egyik tulajdonos személyét nem lehet megismerni.
A tulajdonosi háttérről és annak időnként nehezen követhető változásairól a nemzetközi partner bankok folyton érdeklődtek az MKB-nál. A DB például számos iratot kért be a végső tulajdonosokról, köztük Száraz István vagyonának eredetéről, és ezeket csak nehezen tudták teljesíteni.
Mindez akkora kihívást jelentett, hogy a bankfelügyeleti szerepet betöltő Magyar Nemzeti Bankot és a tulajdonosokat is többször tájékoztatták róluk. A Direkt36-nak az MKB-t ismerő források azt mondták, hogy megpróbálták elmagyarázni, hogy az átláthatatlanság a bank kedvezőtlen nemzetközi megítéléséhez vezet. Ha pedig emiatt a nemzetközi partner bankok sorra felmondják a szerződéseiket az MKB-val, az a bank működését sodorja veszélybe. A tulajdonosok azonban nem reagáltak érdemben és az MNB sem tett lépéseket a helyzet megoldására a Direkt36-nak nyilatkozó MKB-t ismerő források szerint. (Matolcsy György akkori jegybankelnök jelenleg az MNB alapítványi ügyletei miatt letartóztatásban van, fiát, Matolcsy Ádámot pedig nemzetközi elfogatóparancs alapján keresik.)
A bankra árnyékot vetett az is, hogy a politika időnként valóban szerepet játszott az üzleti döntéseiben. Az MKB volt az például, amelyik hitelt nyújtott 2022 elején Orbán Viktor politikai szövetségese, a francia szélsőjobboldali politikus, Marine Le Pen pártjának, de Andy Vajna producer és kormánybiztos is kapott tőlük hitelt a Lapcom nevű, vidéki lapokat birtokló médiacég felvásárlásához, amely a Fidesz-médiabirodalom kiépülésének fontos lépése volt. „Ez egy feudális rendszer volt, olyat nem lehetett, hogy megkérdőjelezed a dolgokat. Meg kell csinálni, azt mondták. Szakmai alapon vitatkozni nehéz volt ilyen légkörben” – fogalmazott egy, az MKB Bank ügyeire rálátó forrás.
Száraz István az újságírók kérdéseire úgy reagált, hogy nem érzi magát felelősnek azért, hogy a DB szerződést bontott az MKB Bankkal, amely döntésnek a hátterét nem ismeri. Hozzátette, hogy az MKB minden szükséges iratot biztosított a releváns magyar és nemzetközi szervezeteknek, beleértve a levelezőbankokat is. Mészáros Lőrinc egyáltalán nem reagált az újságírók megkereséseire.
A Magyar Nemzeti Bank szintén csak általánosságban reagált a kérdésekre, részben a banktitokra és adatvédelmi szabályokra hivatkozva. Emellett hangsúlyozták, hogy 2017-2020 között háromszor is vizsgálták az MKB Bank pénzmosás megelőzésével kapcsolatos tevékenységét, és több szabálytalanságot is megállapítottak, amelyekért összesen 78 millió forint bírságot szabtak ki.
Az MKB végül 2020. május 8-án kapott a DB-től hivatalos levelet a szakításról. A bank belső ügyeit ismerő források szerint az MKB-nál pánik tört ki, és nehéz időszak következett.
Az euróban végrehajtott tranzakciók közül szinte az összeset a DB-n keresztül bonyolította a bank, amely több százezer átutalást jelentett évente. Egyszerűen nem tudta volna a megszokott, olcsó SEPA rendszeren keresztül bonyolítani az MKB ezeket az átutalásokat, elveszítve ezzel akár több tízezer ügyfelet és több tízmilliárd forint bevételt, és akár láncreakciót indítva el a többi nemzetközi partnere körében. Súlyos likviditási problémák következhettek volna ebből.
Mindezek miatt az MKB-nak nagyon sürgősen új partnereket kellett találnia, hogy lebonyolíthassa euró- és kanadai dollár-tranzakcióit. A legfontosabb, SEPA rendszeren keresztül bonyolított euró-tranzakciók esetében végül a holland ING Bankkal sikerült megállapodni, így a nemzetközi átutalások rendszerének összeomlását elkerülték. (Az ING Bank az újságírók megkeresésére nem tagadta ezt, ugyanakkor jelezte, hogy alapelvük, hogy egyedi ügyfelekkel kapcsolatban nem nyilatkoznak.)
A kanadai dollár esetében először úgy tűnt, simán mennek a dolgok, a német Commerzbank ugyanis hajlandó volt a DB helyére lépni. Az MKB-t azonban csupán néhány nappal ezután újabb hidegzuhany érte, mert váratlanul a Commerzbank is közölte: megszakít az MKB-val minden kapcsolatot. Ennek okát nem közölték a magyar bankkal.
Az újságírócsapat nyomozása kiderítette, hogy ennek a hátterében is ugyanannak a pénzmosás gyanús hálózatnak a felfedezése állt. Ezt az egyik német hatóság, a frankfurti ügyészség erősítette meg. Azt közölték, hogy a Commerzbank több mint 5000 gyanús tranzakciót észlelt az MKB Banknál összesen 678 millió euró (mintegy 237 milliárd forint) értékben 2017 és 2020 májusa között. A tranzakciót indító cégek 80 százaléka „tipikus” offshore országban működött a hatóság közlése szerint. A Commerzbank is bejelentést tett a német pénzügyi felügyeletnél az ügy miatt.
A Commerzbank az újságírók megkeresésére nem kívánta kommentálni a történteket, de hangsúlyozta, hogy mindent megtesz a pénzmosás megelőzését célzó eljárásai folyamatos fejlesztése érdekében. Az MBH Bank a banktitokra hivatkozva nem reagált érdemben a kérdésekre, de visszautasította az MKB, „mint az MBH Bank jogelődjének nemzetközi bankkapcsolataira vonatkozó találgatásokat”. „2020 októberében változott az MBH Bank felsővezetése, elindult, majd lezárult a fúziós folyamat, létrejött az MBH Bank Nyrt. (…) Azóta az MBH Bank minden tekintetben a hatályos magyar, európai uniós és egyéb alkalmazandó jogi előírások szerint működik, a banki szolgáltatásokkal kapcsolatos megközelítésünk szilárd pénzügyi elveken és az összes vonatkozó jogszabály szigorú betartásán alapul” – tették hozzá.
Az MKB Bank vezetésében azonban erről a gyanús hálózatról állítólag semmit sem tudtak. A Direkt36 által megkérdezett, az MKB ügyfél-átvilágítási területére is rálátó források egybehangzóan állítják: a banknál egyszerűen nem vették észre, mi zajlik a náluk vezetett számlákon. Sőt, a pénzmosás ellenes szabályok betartásával foglalkozó részleg éppen túl volt egy úgynevezett de-risking folyamaton, amelynek során több száz offshore ügyfelüktől szabadultak meg.
Mivel az MKB Bank megalakulása, vagyis a szocialista idők óta külkereskedelmi bank volt, sok külföldi ügyféllel, így több ezer offshore ügyfél számláját kezelte. „Szlovákok, oroszok, csehek, a régióból mindenféle népség” – magyarázta egy volt MKB-s forrás. 2019-ben azonban szerintük szinte minden EU-n kívüli offshore ügyféllel szerződést bontottak, éppen a pénzmosási kockázatok miatt. Az EU-n belüli – például máltai, ciprusi – cégekkel is csak akkor lehetett szerződést kötni, ha világos volt, ki a tulajdonosuk és honnan származik a vagyonuk.
Mindezt a DB-nek el is magyarázták az MKB munkatársai – ez többek között a DB belső dokumentumaiból derül ki –, de ez nem győzte meg a németeket, hiszen épp az MKB tranzakcióit figyelve vették észre a pénzmosásgyanús hálózatnak a nyomait.
Miután a DB 2020 elején dolgozni kezdett a pénzmosás gyanús hálózat feltérképezésén, több bejelentést tett a BaFin nevű német pénzügyi felügyeleti hatóságnak. Ez kötelessége minden pénzintézetnek, amely pénzmosásra utaló jeleket talál a pénzforgalmában. Ezután a BaFin komolyan rárepült az ügyre, és rendszeres tájékoztatást követelt a magyar ügyben. Május 12-én a DB belső levelezése szerint egy kifejezetten kellemetlen találkozón faggatták a német bank munkatársait arról, hogy mikor, miért fognak megválni az MKB Banktól. (Konkrétumokról a BaFin az újságírók megkeresésére nem nyilatkozott, csak hangsúlyozta, hogy felügyelő hatóságként sikeresen lép fel a pénzmosás-megelőzés terén tapasztalt hiányosságok ellen.)
Ezzel egy időben a DB pénzügyi bűnözés elleni részlege idézést kapott a frankfurti ügyészségre az ügyben, ahol nyomozást indítottak. Az adatok összegyűjtése után a frankfurti ügyészség arra jutott, hogy az ügy voltaképpen nem is rájuk tartozik, hanem a magyar hatóságokra. Úgyhogy 2021 januárjában írtak egy levelet a magyar Legfőbb Ügyészségnek, hogy vegyék át tőlük a büntetőügyet. Ezt a magyar Legfőbb Ügyészség szerint azzal indokolták, hogy a tényállást Németországban már nem lehet feltárni, és hogy egy magyar bank egyes alkalmazottai érintettek lehetnek az ügyben. Erről azonban semmilyen konkrétumot nem közöltek és a Legfőbb Ügyészség Direkt36-nak küldött válasza szerint nem is merült fel olyan adat, ami arra utalt volna, hogy az érintett bank – az MKB – dolgozói bűncselekményt követtek volna el.
A magyar Legfőbb Ügyészség szerint csak azért, mert az ügyben szereplő külföldi székhelyű cégek egy magyar banknál vezettek számlát, az még nem „tényállásszerű magatartás”, azaz nem elég egy pénzmosás gyanújára alapozott nyomozáshoz. Így a magyar Legfőbb Ügyészség közölte a németekkel, hogy „a büntetőeljárás átvételére tett felajánlást nem áll módjában elfogadni”. Ez 2021 nyarán történt.
Frankfurtban az ügyészségi nyomozók megkapták ezt a választ, majd a maguk részéről lezárták az ügyet.
A magyar Legfőbb Ügyészség – bár nem vállalta a pénzmosásgyanús hálózat utáni nyomozás átvételét – azt is közölte, hogy a németek által megjelölt pénzmosással feltehetően érintett cégek közül négy cég esetében indult összesen hat nyomozás Magyarországon. Ezek többsége azonban nem lett eredményes, ezért lezárták vagy felfüggesztették őket. Két eljárás jelenleg is folyik. Ezekről az ügyekről bővebb tájékoztatást nem adott a hatóság, így nem világos, miről szóltak és melyik cégeket érintették.
Az ügyészségek válaszai alapján a teljes hálózat tevékenységét 2021 nyarát követően már senki nem vizsgálta. Pedig a kiszivárgott dokumentumok alapján érdekes személyekhez és cégekhez vezettek a gyanúsnak talált tranzakciók szálai.
Az újságírócsapat birtokába került egy lista 3800 átutalásról, amelyből látszik, hogy a pénzek körbe-körbe forogtak vagy szükségtelenül bonyolult módon haladtak át több közvetítő számlán. 15 cég körül összpontosultak a tranzakciók. A cégek egy része, mint az újságírók nyomozása kiderítette, Oleg Gyeripaszka orosz oligarchához, üzleti partnereihez és családtagjaihoz köthető.
Gyeripaszka, a világ egyik leggazdagabb embere 2018-tól – többek között a Kremlhez fűződő viszonya és az orosz energiaszektorban betöltött kiemelt szerepe miatt – amerikai szankciók alatt állt, amely nagyban megnehezítette számára az üzletelést.
Az egyik központi cég, a hongkongi bejegyzésű Dempshire Corporation Limited az említett tranzakció-lista alapján három év alatt 160 millió eurót utalt a hálózat különböző szereplőinek, majd összesen mintegy 136 milliót vissza is kapott tőlük. A Dempshire-t hivatalosan egy lettországi tulajdonos-igazgató páros vezette, és honlapja szerint „ipari berendezések kereskedelmével és szállításával” foglalkozott, de több jel is arra utal, hogy Gyeripaszkához állt közel.
Az egyik ilyen jel a Yingli Trading Company nevű központi céggel való kapcsolata, amely kevesebb mint egy év alatt részletekben közel 80 millió eurót utalt át a Dempshire-nek. A Yingli a Rusal nevű, Gyeripaszka alapította alumíniumipari óriáscégnek a Rusal egyik pénzügyi jelentése szerint fontos üzleti partnere. Valójában azonban jóval közelebbi a kapcsolatuk: a cég első igazgatója kötődik a Rusalhoz és a Yingli vezetői közül többen Rusal-alkalmazottak is voltak. Még a Yingli honlapjának létrehozásában is volt szerepe a Rusalnak – derítette ki az újságírócsapat. A Yingli egy sor olyan céggel kapcsolatba került, amelyek az újságírócsapat nyomozása alapján Gyeripaszkához, unokatestvéréhez vagy egyik üzlettársához köthetők.A másik oldalon a Dempshire egyértelműen részt vett Gyeripaszka és családtagjai életének finanszírozásában. Például fizetett egy brit üzletembernek, Graham Bonham-Carternek, aki többek között Gyeripaszka luxusingatlanainak kezelésével foglalkozik (és emiatt 2022-ben az amerikai hatóságok meghallgatták egy Gyeripaszkát érintő szankció-elkerülési üggyel kapcsolatban).
A tranzakció-lista alapján a Dempshire-t egy osztrák cégnél fenntartott magánrepülő bérlésére is használták, amelyet Gyeripaszka volt felesége használt. Vásároltak a Dempshire pénzéből több európai országban tapéta-tekercseket, tetőfedő anyagokat, olasz lakberendezési cikkeket, spanyol cipőket és sok mást.
Legalább további két hongkongi központi cég köthető közvetetten Gyeripaszkához: a Versala Limited és a Sanderlyn Limited. Mindkét cég az MKB Banknál vezetett számlát éppúgy, ahogy a Dempshire pénzmozgásai is annak MKB Bank-os számláján keresztül történtek. Mindkét cég vásárolt luxuscikkeket és belsőépítészeti cikkeket amellett, hogy eurómilliók folytak keresztül rajtuk.
Oleg Gyeripaszkától és az említett cégektől, valamint Graham Bonham Cartertől nem érkezett válasz az újságírók kérdéseire. A Rusal alumíniumipari óriáscég csak annyit reagált, hogy Gyeripaszka már 2019 óta nem tartozik a többségi tulajdonosai közé.
Bár a hálózat pénzmozgásainak messze legnagyobb része nem magyar cégeket érintett, azért felbukkan köztük néhány ilyen tranzakció. Összesen mintegy másfél millió eurót (525 millió forintot) küldtek vagy fogadtak magyar bejegyzésű cégek a hálózaton belül. Nagy részük mára kényszertörlés alatt áll vagy megszűnt, a székhelye valamilyen cégtemető volt, tulajdonosai pedig nem magyarok, hanem oroszok voltak.
2021 nyarán, minden előzmény ellenére, a Deutsche Bank vezetősége komolyan latolgatni kezdte, hogy az MKB, a Budapest Bank és a Takarékbank fúziójából létrejövő Magyar Bankholdingot (a mai MBH Bankot) felvegye az ügyfelei közé.
Az ügyfelek megismerésével foglalkozó BIU részleg egyik munkatársa ugyan figyelmeztette a kollégáit, hogy „úgy véljük, hogy a bankkal kapcsolatban jelentős a reputációs kockázat és akár a pénzügyi bűnözés kockázata is fennáll, mivel a bank tényleges tulajdonosai szoros kapcsolatban állnak a magyar kormánnyal”. Egy másik munkatárs arról írt, hogy a Deutsche Bank korábban mindhárom, fúzióra készülő magyar bankkal szerződést bontott: a Budapest Bankkal a politikának kitett tulajdonosi köre miatt, a Takarékbankkal technikai okokból, az MKB-vel pedig Mészáros Lőrinc illetve a pénzmosásgyanús nem hazai pénzmozgások miatt.
Mindez azonban elsőre nem győzte meg a DB vezetőségét. Egy 2021 júliusában elküldött emailből ugyanis kiderült, hogy „a bank úgy véli, hogy a kockázatok – amelyek szerintük elsősorban reputációs kockázatok – kezelhetők, feltéve, hogy csak bizonyos korlátok között üzletelünk velük. Az ügy valószínűleg a reputációs kockázatkezelési részleghez kerül további vizsgálatra.”
A cikk elkészítésében közreműködtek: Lukas Kotkamp (Follow the Money), Jeremie Baruch (Le Monde), Maria Fernanda Cruz (Barracuda Media), Frederik Obermaier (Paper Trail Media), Sophia Baumann (Paper Trail Media), Maria Christoph (Paper Trail Media), Sophia Stahl (Paper Trail Media), Laurin Lorenz (Der Standard), TJ Jordan (Barracuda Media).
Illusztráció: Szarvas/Telex
Az Inside Deutsche Bank nyomozást a dél-afrikai Barracuda Media koordinálta, a németországi Data and Research Center (DARC) technikai támogatásával. A projekt honlapján egy sor tényfeltáró anyag olvasható, és teljes formájukban szerepelnek a Deutsche Banktól kapott válaszok.
Az Inside Deutsche Bank projektben részt vevő szerkesztőségek:
Africa Uncensored (Kenya), Agência Pública (Brazílial), Armando.Info (Venezuela), Berlingske (Denmark), Cenozo (Burkina Faso), CIReN (Cyprus), Concolón (Panama), Crikey (Australia), Cuestión Pública (Colombia), Daraj (Libanon), Data Desk (Egyesült Királyság), Dawn (Pakisztán), Delfi (Észtország), Der Spiegel (Németország), Der Standard (Ausztria), Direkt36 (Magyarország), El Armadillo (Kolumbia), El Clip (Latin-Amerika), elDiario.es (Spanyolország), El Universal (Mexikó), Finance Uncovered (Egyesült Királyság), Financial Mail (Dél-Afrika), Financial Times (Egyesült Királyság), Follow The Money (Hollandia), Foundation for Investigative Journalism (Nigéria), Gecko Project (Egyesült Királyság), Guard Post (Nigéria), Himal (Srí Lanka), IDL-Reporteros (Peru), Initium (Kína), Investigace.cz (Cseh Köztársaság), Investigative Journalism Bureau (Kanada), IrpiMedia (Olaszország), iStories (Oroszország), Kyodo News (Japán), La Nación (Argentína), Le Monde (Franciaország), Letaunet (Elefántcsontpart), Malaysiakini (Malajzia), Manager Magazin (Németország), Myanmar Now (Mianmar), Netra (Banglades), Newslaundry (India), New York Times (USA), Newstapa (KCIJ) (Dél-Korea), No Ficción (Guatemala), Paper Trail Media (Németország), Slidstvo.Info (Ukrajna), Tamedia (Svájc), Tempo (Indonézia), The Black Sea (Törökország), The News Minute (India), The Wire (India), Tiger Eye (Ghána), Vlast (Kazahsztán), ZDF (Németország)
A cikk elkészítéséhez az Opten céginformációs rendszer szolgáltatásait használtuk.