Bánáti János kedélyesen kísérgette a vendégeit – két német és egy magyar újságírót – a Budapesti Ügyvédi Kamara patinás Szalay utcai épületében másfél hónappal ezelőtt egy meleg júniusi délelőttön, és amikor az újságírók elkezdték kérdezgetni arról, hogy az ügyvédeknek mennyire kell tartaniuk hatósági megfigyelésektől, nem úgy tűnt, mintha aggódna emiatt.

Bánáti hosszú időn keresztül vezette a budapesti kamarát, vendégeinek büszkén meg is mutatta, hogy a róla készült portréfestmény ma is ott lóg a többi volt budapesti kamarai elnök portréja mellett. Az ügyvéd azonban ma már – szintén jó ideje – az országos Magyar Ügyvédi Kamara első embere, melynek ugyanebben az épületben van a székháza. Valószínűleg nincs ma Magyarországon olyan, aki nála jobban ismerné a hazai ügyvédi világ belső ügyeit, mint ő.

„Nem hallok panaszokat az ügyvédektől arról, hogy megfigyelnék őket” – mondta határozottan Bánáti, aki nemcsak a kamara vezetője, de egyúttal az ország egyik legismertebb és legtekintélyesebb védőügyvédje. Azt állította, tudomása szerint ügyvédek leginkább csak úgy szoktak beleesni egy-egy megfigyelésbe, ha olyan ügyféllel beszélnek, akit eleve lehallgatnak.

Pedig neki személyesen is lehetett volna oka az aggodalomra. Bánáti telefonszáma is szerepelt ugyanis azon a kiszivárgott listán, amelyet az NSO izraeli kiberbiztonsági cég magyar üzemeltetői – minden jel szerint valamilyen magyar állami szerv – kiválasztottak megfigyelési célpontként. Bánátin kívül még kilenc magyar ügyvédet azonosítottunk a célszemélyek között, büntetőügyekben eljáró védőügyédeket éppúgy, mint polgári joggal (cég, ingatlan, kártérítés stb.) foglalkozó ügyvédeket.

„Amit mondtam, őszintén mondtam, nem tudtam róla” – mondta Bánáti, amikor hetekkel később, egy második találkozón szóban megosztottuk vele, hogy az ő telefonszáma is szerepelt a kiszivárgott célpontok között. „A mai világban ezekkel a technológiákkal együtt kell élni. Nekem nem volt félnivalóm” – magyarázta az ügyvéd, aki különösebb felindultság nélkül fogadta a hírt. “Aki 30-40 éve ilyen horderejű ügyekben dolgozik védőként, mint én, annak nem lehet úgy élni, hogy tart a megfigyeléstől” – mondta, hozzátéve, hogy „az ember mindennapjait az nem befolyásolhatja, hogy akkor most [vajon] követnek, lehallgatnak, megfigyelnek.”

Az NSO kémprogramja számára célpontként kiválasztott telefonszámokról – mintegy 50 ezer szám a világ számos országából – a Forbidden Stories nevű tényfeltáró újságírói hálózat és az Amnesty International jogvédő szervezet jutott hozzá kiszivárgott információkhoz. Ezeket 16 másik szerkesztőséggel, köztük Magyarországról a Direkt36-tal is megosztották. Az, hogy az adatbázisban feltűnik egy telefonszám, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a célszemélyek ellen biztosan be is vetették a Pegasus nevű kémszoftvert és a telefonjukat fel is törték, de számos esetben a telefonok utólagos vizsgálata bizonyította, hogy valóban behatoltak az NSO programjával a készülékekbe.

Fontos neked a független tényfeltáró újságírás? Támogasd a Direkt36-ot!

A Direkt36 egy korábbi cikkben már feltárta, hogy újságírók és kormánykritikus üzletemberek ellen is bevetették a Pegasust. Már ebben beszámoltunk arról, hogy amikor 2018-ban célba vették Simicska Lajos egykori oligarcha környezetét, akkor a célszemélyek között volt ügyvédje, Nagy Ajtony Csaba is.

Az ügyvédek célponttá válása mutatja, hogy mennyire széles körben zajlanak az ilyen műveletek Magyarországon. Bánáti és a többiek annak ellenére válhattak célponttá, hogy az ügyfelekkel való kommunikáció titkossága – az úgynevezett ügyvédi titok – az ügyvédi munka egyik alapintézménye. Egyik érintett ügyvédnél sem volt lehetőség a telefonjaik átvizsgálására, így nem tudni, hogy valóban behatoltak-e a Pegasusszal a készülékekbe. De ha valóban feltörték ezeknek az ügyvédeknek a telefonját, akkor monitorozhatták nemcsak a telefonhívásaikat, hanem a készülékeken keresztül folytatott minden egyéb kommunikációt.

Bár nincsenek egyértelmű bizonyítékok arra, hogy politikai okokból irányították rá a Pegasust az érintett ügyvédekre, a szakma képviselőinek több konfliktusa is volt a kormánnyal az elmúlt években. Több ügyvéd is kifogásolta például az igazságszolgáltatás függetlenségét csorbító intézkedéseket, és szót emeltek az ellen is, amikor a kormány „börtönbiznisz” emlegetésével támadta azokat az ügyvédeket, akik elítéltek képviseletében indítanak kártérítési pereket az állam ellen.

A magyar kormány nem reagált érdemben a Pegasus használatáról szóló részletes kérdéssorra, így kifejezetten az ügyvédek esetleges megfigyeléséről szóló kérdésekre sem. Mindössze annyit közöltek a nemzetközi konzorciummal, hogy „nincs tudomásunk a megkeresésben szereplő állítólagos adatgyűjtésről”, és hozzátették, hogy Magyarország „jogállam, és így minden egyén esetében mindig a hatályos jogszabályoknak megfelelően jár el”.

„Totális kontroll”

Az ügyvédi titok jogilag is körbebástyázott intézménye miatt ugyan az ügyvédek megfigyelése szokatlannak tűnhet, valójában a titkos információgyűjtés szabályai annyira lazák Magyarországon, hogy az ő célponttá válásuk is lehet törvényes. A hatóságok – és különösen a nemzetbiztonsági szolgálatok – ugyanis nagyon széles körben és rendkívül csekély külső ellenőrzés mellett vehetnek megfigyelés alá lényegében bárkit, akár egy a Pegasushoz hasonló, brutális eszköznek számító kémszoftverrel is.

„Totális kontroll van, a hatóságok önmérsékletén múlik, hogy meddig terjed a személyiségi jogi védelem” – mondta a Direkt36-nak Dr. Hegedűs László ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnök-helyettese, aki korábban a kamaránál foglalkozott az ügyvédek megfigyelésének témájával.

A titkos információgyűjtő műveleteknek alapvetően két kategóriájuk van, függően attól, hogy mely hatóságok végzik. A nemzetbiztonsági szolgálatok esetében lényegében semmilyen érdemi külső ellenőrzés nincs. Nekik elegendő az igazságügyi miniszter engedélye, de bizonyos esetekben már az engedély megszerzése előtt is megkezdhetik a titkos információgyűjtést.

Valamivel szigorúbb szabályok vonatkoznak arra, ha a bűnüldöző hatóságok (rendőrök, adónyomozók, stb.) végeznek titkos megfigyelést egy konkrét bűncselekmény gyanújának a nyomozása során. Nekik bírói engedélyt kell ehhez beszerezniük, és ha a célszemélyt konkrétan meg is gyanúsítják a megfigyelés eredményeként, akkor a titkos módon gyűjtött adatokat úgymond „nyílttá kell tenni”, vagyis be kell kerülniük a hivatalos nyomozati iratokba, amelyeket később a gyanúsított is megismerhet.

Hegedűs szerint a büntetőjogi szabályok kimondják, hogy ügyvédekkel szemben csak akkor lehet titkos információszerzést alkalmazni, ha konkrétan velük szemben merül fel bűncselekmény gyanúja. Az ügyvéd erről csak akkor fog értesülni, ha konkrétan meg is gyanúsítják bűncselekménnyel, és a nyomozási aktáknak részévé válnak a lehallgatással vagy egyéb titkos módszerekkel gyűjtött információk. Tehát ha végül nem lesz az ügyvédből gyanúsított, akkor soha nem fogja megtudni, hogy hozzáfértek a bizalmas adataihoz, köztük akár az ügyfeleivel folytatott kommunikációhoz is.

Egy volt magas rangú kémelhárító tiszt szerint azonban nemzetbiztonsági műveletekben foglalkozásra való tekintet nélkül megfigyelhetnek bárkit. “Ilyen esetekben az, hogy valaki ügyvéd, nem releváns. De ügyvédet akkor is meg lehet figyelni, ha nem ő az elsődleges célpont, hanem mondjuk annak csak egy közeli kapcsolata” – mondta a volt titkosszolga. Hozzátette azt is, hogy ügyvédeket minden további nélkül be is lehet szervezni informátornak, és az a beszervezés kezdetén végzett úgynevezett „megközelítés” során ugyanúgy szoktak titkos megfigyelést használni.

A titkosszolgálatoknál külön jogi szakértők dolgoznak azon, hogy a miniszterhez vagy bíróhoz már eleve olyan indoklással kerüljön egy-egy kérelem, amiről pontosan tudják, hogy nem fogja visszautasítani. “A jogászunk dolga megtalálni, hogyan lehet valamit megcsinálni, nem az, hogy hogyan nem lehet” – mondta egy másik volt magasrangú titkosszolga, aki számos engedélykérésben vett részt, és egyetlen kérelmét sem utasították vissza soha.

A gyakorlatban az aláíráskérés úgy néz ki, hogy minden héten vannak “aláírási napok”, amikor a lezárt borítékokba tett kérelmeket összegyűjtik és személyesen átviszik a miniszternek – jelenleg ez Varga Judit igazságügyi minisztert jelenti – vagy a bírónak, akivel a titkosszolgálat vezetőinek így eleve kialakul egy rendszeres személyes munkakapcsolata. “Ez csak egy formai pofavizit. Sőt, ha régóta ismeritek is egymást, olyan is van, hogy már be se kell menni. Neki az a dolga, hogy higgyen nekem és írjon alá” – mondta a volt titkosszolga.

A Gyárfás-ügytől a kisvárosi választásig

A Direkt36 három olyan ügyvéddel beszélt, akiket célba vettek a Pegasussal. Egyikük sem vált gyanúsítottá semmilyen büntetőügyben, és ha valóban feltörték a telefonjukat, arról ők semmilyen értesítést nem kaptak. Így arról is csak találgatni lehet, hogy pontosan miért vették őket célba.

Bánáti 2018 végén vált célszeméllyé, amikor javában folyt egy nyomozás egyik legismertebb akkori ügyfelével, Gyárfás Tamással szemben Fenyő János médiavállalkozó 1998-as meggyilkolásával kapcsolatban. Gyárfást azzal gyanúsították meg a hatóságok, hogy az ő felbujtására követték el a gyilkosságot.

Ebben az időszakban Bánátit közvetlenül is megkeresték a hatóságok az ügyben nyomozó hatóságok. A nyomozás során ugyanis kiderült, hogy Gyárfást megzsarolták egy, a Fenyő-üggyel összefüggő felvétellel, és az erről szóló üzeneteket Bánátinak küldték el. A zsarolásról és a felvételről sem Bánáti, sem az ügyfele nem értesítette a rendőrséget. Végül a rendőrség mégis értesült a zsarolásról, és elmentek Bánátihoz, aki a zsaroló leveleket ezután átadta nekik.

Bánáti ügyvédi titoktartása hivatkozva a szövevényes Gyárfás-ügyet és annak ezt a mellékszálát nem kívánta kommentálni. Azt azonban általánosságban elmondta, hogy az ügyfél érdeke miatt minden esetben diszkréten kommunikál: “Soha nem beszéltem védői titkot telefonban, és az ügyfeleimet is kértem, hogy ne beszéljenek telefonon. Bár őszintén azért, mert azt hittem, az övéket figyelik meg, nem az enyémet.”

A többi célba vett ügyvéd kevésbé ismert, nem közszereplő, és az ő esetükben még kevésbé világos, hogy miért irányíthatták rájuk a Pegasus szoftvert.

Az egyik érintett ügyvéd értetlenül fogadta megkeresésünket: a Direkt36-nak azt mondta, nincsenek politikai kötődésű vagy prominens ügyfelei, az államot sem pereli, jellemzően kártérítési és biztosítási ügyekkel foglalkozik. A névtelenséget kérő ügyvéd beszámolt ugyanakkor arról, hogy 2019-ben – a célponttá válásának idején – fontolgatta azt, hogy elindul a polgármesteri posztért egy fideszes jelölttel szemben egy vidéki kisvárosban. Végül azonban nem szállt versenybe a posztért, bár megjegyezte, hogy hosszabb távon még vannak politikai ambíciói.

Szintén politikai okokat sejt megfigyelése mögött egy másik ügyvéd, aki viszont egyáltalán nem lepődött meg a kérdéseinken. Ő egy speciális területen dolgozik, ahol ügyfelei nevében magyar állami intézményeket perel komoly összegű kártérítésekért, jórészt sikerrel. Elmondta, hogy 2017 óta több esetben is arra utaló jeleket tapasztalt, hogy telefonját lehallgatják. Másokhoz hasonlóan ő is beszámolt olyan telefonbeszélgetésekről, ahol egyszer csak azt tapasztalta, hogy a beszélgetést elkezdik a legelejétől visszajátszani.

“Nem akarom még jobban magamra rakni a célkeresztet. Ahogy mondani szokták, fortélyos félelem igazgat” – magyarázta az ügyvéd, miért kéri, hogy ne közöljük a nevét.

Pánik a kamarában

Nem ez az első eset, hogy felmerül az ügyvédek rutinszerű megfigyelésének kérdése. 2015-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara még vizsgálatot is indított annak a kiderítésére, hogy ez mennyire súlyos probléma. Annak a vizsgálatnak az előzménye az volt, hogy egy bírósági tárgyaláson – amelyben Kiss Ernő egykori rendőrtábornok volt a vádlott – kiderült, hogy az ügyben nyomozó hatóságok lehallgatták Kiss ügyvédjének mobiltelefonját és irodáját is.

„Lehallgatnak egész ügyvédi irodákat? A Nagy Testvér figyel, a Kis Testvér visszanéz…” – ezzel a címmel jelent meg az ügyről szóló cikk a kamara lapjának, a Pesti Ügyvédnek a címlapján 2015 júliusában. A cikk szerint a kamara elnökségi ülésén a testület egyik tagja azt mondta, hogy a Kiss Ernő-perben kibukott lehallgatás nem elszigetelt eset volt. A cikkben meg nem nevezett ügyvéd azt mondta, hogy „nem hivatalos, de megbízható” információk szerint bizonyos irodákat „teljes egészében” lehallgatnak állami szereplők.

A kamara által létrehozott bizottság végül arra jutott, hogy a Kiss Ernő-ügyben jogszerű volt a nyomozó hatóság eljárása. „Nem történt törvénytelenség az ügyvédi iroda lehallgatásával, a jogszabály lehetővé teszi, főleg egy ilyen súlyos ügyben” – mondta az eseti bizottságot vezető Dr. Hegedűs László, a kamara elnök-helyettese. Az ügy súlyosságával Hegedűs arra utalt, hogy Kisst azzal vádolták, hogy egymilliárd forintnyi kenőpénzt kért Kocsis István korábbi MVM-vezértől, hogy segítsen elsimítani az ellene folyó nyomozásokat, és a pénzátadás állítólag Kiss ügyvédjének jelenlétében történt. (A 2015-ben jogerősen elítélt Kiss 2016-ban szívrohamban meghalt.)

Hegedűs azt mondta, hogy őt még nagyjából tíz másik ügyvéd is megkereste azzal akkoriban, hogy lehallgatták őket, de egyik esetben sem tudták bizonyítani, hogy ez meg is történt. Azt ugyanakkor ő sem gondolja, hogy ettől még nem lehetnének megalapozottak ezek a gyanúk. A megfigyeléseknél szerinte „elég szűk a korlát, és azt sem biztos, hogy betartják”. Hozzátette, hogy „nem is tudhatjuk meg”, mert ha például egy ügyvédet úgy vesznek titkos megfigyelés alá, hogy később nem gyanúsítják meg bűncselekménnyel, akkor erről nem fog tudomást szerezni.

A visszajátszott telefonhívás

Egy másik ügyvéd, Dr. Hüttl Tivadar a saját példáján tanulta meg, mennyire nehéz utánajárni a megfigyelésgyanús eseteknek.

Hasonlóan az egyik névtelenséget kérő ügyvéd történetéhez, ez is egy visszajátszott telefonhívással kezdődött. A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezetnek is dolgozó Hüttl 2015 szeptemberben kapott egy telefonhívást Jávor Benedek akkori európai parlamenti képviselőtől, de a vonal egy perc után megszakadt. Jávor később egy Facebook-posztban arról számolt be, hogy a vonal megszakadása után azt hallotta a telefonban, hogy a beszélgetésük elkezdődött újra az elejéről lejátszódni.

Jávor a posztban utalt arra, hogy ez valamilyen lehallgatás eredménye lehetett. Hüttl is hasonlóan gondolta, és megkereste a magyar titkosszolgálati szervet felügyelő minisztereket, de nem kapott számára meggyőző válaszokat. A polgári titkosszolgálatot felügyelő Belügyminisztérium és a külföldi hírszerzést akkoriban felügyelő Miniszterelnökség azt közölte vele, hogy egyik szolgálat sem folytatott ellene „jogellenes” megfigyelést. A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatot felügyelő Honvédelmi Minisztérium annyiban más választ adott, hogy egyszerűen azt közölte, a szolgálat titkos információgyűjtést nem végzett Hüttl-lel szemben.

Az ügyvéd ez után a parlament nemzetbiztonsági bizottságához fordult, amelynek elvileg feladata a titkosszolgálatok felügyelete, és ezen belül is a szolgálatok tevékenységére utaló panaszok kivizsgálása. A bizottság tagjainak többsége ugyanakkor úgy döntött, hogy nem indít vizsgálatot az ügyben. A döntés zárt ülésen született, így nem tudni, ki hogyan szavazott, de az ellenzéki tagok régóta panaszkodnak arra, hogy a kormánypárti többség mindig akadályozza az érzékeny ügyek kivizsgálását.

Hüttl ezért a strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult, ahol még nem született döntés az ügyében. A beadványában az ügyvéd azt írta: „A történtek óta a kényes eljárásokban az ügyfeleimmel igyekszem élőszóban egyeztetni, lehallgatásbiztos technológiákat veszek igénybe. A lehallgatás reális lehetőségének ténye a mindennapos munkavégzésemet megnehezíti”.

Címlapkép: Murányi János