„Eladta a házát, nincs több pénze, sír”

Van egy jó sztorid? Írj nekünk!
Partnerünk a

Kijev belvárosában áll egy elegáns épület, a Mandarin Plaza. A földszinten luxusmárkák – Chanel, Dolce&Gabbana – kirakatai, az emeleten exkluzív irodaház. Minden reggel több száz alkalmazott érkezik dolgozni a hatodik és hetedik emeletre, a Milton Group tágas irodáiba. Csupa fiatal arc, hangos zene, a call centeresek egész nap a telefonon lógnak, a világ minden táján élő ügyfelekkel tartják a kapcsolatot és mesésen jövedelmező befektetéseket kínálnak nekik.

Forrás: Dagens Nyheter

A Milton Group rendkívüli jövedelmező, a cégvezetők egy januári céges rendezvényen azt mondták, hogy tavaly rekord bevételt, 70 millió dollárt (21,5 milliárd forintot) termeltek a kijevi irodájukban dolgozók. A szép eredményt egy több száz fős, fényűző újévi bulival ünnepelte a cég, a dolgozóknak jutalomlakásokat és autókat osztottak.

A Milton Groupnak a világ minden tájáról, így Magyarországról is vannak ügyfelei. Többségük idős ember és sokan közülük a spórolt pénzüket bízták a cég munkatársaira a gyors és biztos haszon reményében. De aztán soha többé nem kapták vissza, sőt, a legtöbbször annak sincs nyoma, hogy a pénzt bárki bármibe befektette volna.

A Milton Group három éve zavartalanul tevékenykedik, de tavaly ősszel az egyik kijevi call centeres úgy érezte, elég volt. Hónapokon át gyűjtött információkat a cég működéséről, majd elhagyta Ukrajnát és a legnagyobb svéd napilappal, a Dagens Nyheterrel osztotta meg, hogy mit látott. Ezután egy nemzetközi újságírócsapat – melynek a Direkt36 is tagja volt – az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) vezetésével hónapokon át dolgozott, hogy feltérképezze a Milton Group hálózatát.

A világ tucatnyi országából a cég több mint száz ügyfele mondta el, hogyan bízták a pénzüket a Milton embereire, hogyan hitették el velük, hogy a pénz rövid idő alatt óriási hasznot hajt és végül hogyan tűntek el anélkül, hogy a pénzt valaha visszaadták volna. Volt az áldozatok között  olyan, aki több, mint 12 millió forintnak megfelelő összeget veszített, egy svéd ügyfelükről pedig a címben olvasható megjegyzést rögzítették a cég belső rendszerében: „eladta a házát, nincs több pénze, sír”. Egy másik svéd áldozat azt mondta a Dagens Nyheternek, hogy 400 ezer svéd koronát veszített és őt más semmi más nem várja, csak a temető.

A világ több mint 20 országában élő áldozatok nyilatkoztak. Forrás: OCCRP

A Direkt36 több mint 20 olyan magyart azonosított, akik hasonló csalás áldozatai lettek, közülük heten szerepelnek a forrás által megszerzett dokumentumokban és heten mesélték el a történetüket. Ők összesen 11 ezer eurót, vagyis csaknem 4 millió forintot veszítettek. Egy nyugdíjas asszony a temetésére félretett pénzét adta oda, és a barátaitól is kölcsönkért.

A Milton cégcsoport ügyvezetője, Jakub Keselman tagadta, hogy a cége nagy létszámú ügyfélszolgálatot működtetne. Azt állította, hogy csak szoftveres megoldásokat nyújtanak más cégeknek, az ügyfelekhez semmi közük, az pedig előfordul, hogy valaki elveszíti a befektetett pénzét. A svéd rendőrség nyomozást indított, az információk forrását biztonságba helyezték.

Az ügy részleteiről a Direkt36 két cikkben számol be. Az első a hálózat felépítését mutatja be, a másodikban a magyar áldozatok történetét meséljük majd el.

„Ennek véget kell vetni”

Alekszej tavaly kezdett dolgozni a Mandarin Plaza emeleti irodájában. Annyit tudott, hogy sales manager lesz egy befektetésekkel foglalkozó cégnél. Tetszett neki a pörgős, nemzetközi hangulat, a menő irodaház, de valami nem stimmelt. A részlegvezető az eligazításon arról beszélt, hogy mindenáron rá kell venni az ügyfeleket arra, hogy fektessenek be, de az nem derült ki, hogy mibe.

Alekszej, a forrás. Forrás: Dagens Nyheter.

Napi 300 hívást kellett indítania és összesen legalább három órán át kellett beszélnie az ügyfelekkel – magyarázta Alekszej a Dagens Nyheternek. Bármit mondhatott, a lényeg az volt, hogy elérje: nyissanak nála számlát.

„Mik a terveid? Miről álmodsz? Segíthetek, hogy elérd.”

Ilyen dolgokat kellett mondania az ügyfeleknek, hogy elnyerje a bizalmukat. Emellett pedig fel kellett hívnia a figyelmüket arra, hogy a lakossági bankok, a kormányok, az adóhivatalok „ellopják a pénzed és meggazdagodnak belőle”. Ellentétben az ő cégével, amely gyors és magas profitot kínál tapasztalt brókerek segítségével.

A call centerben dolgozó értékesítők nem a Milton Group nevében keresték meg az ügyfeleket, hanem különböző brandeket ajánlottak a figyelmükbe. Ilyen volt a Cryptobase, a Vetoro Banc, a Royal Banc és több tucat másik hasonló név. Egy magyar férfi több befektetést is indított különböző értékesítőknél és brandeknél, de mindkétszer eltűntek a pénzével. A magyar férfi a Direkt36-nak azt mondta: feltűnt neki, hogy a két cég oldala szinte teljesen ugyanolyan, de nem gyanakodott semmi rosszra.

Ha az ügyfél horogra akadt és befizetett egy kisebb összeget – minimum 50 eurót –, az értékesítőnek  profilt kellett róla készítenie egy belső nyilvántartási rendszerben, ahol számon tartották az ügyfél a korát, a vágyait, a szokásait. A belső rendszerből a Direkt36 is látott felvételeket, ezek szerint például ilyeneket jegyeztek fel az ügyfelekről:

„Úgy beszél, mintha nem érdekelné, mennyi pénzt termelünk, de mindegy is, mert át fogjuk baszni, az isten áldja meg”

– hangzott egy görög áldozat jellemzése.

“Nagyon öreg ember. Rávettem, hogy fizesse be a tranzakciós díjat… egy barátjánál lakik mert nincs pénze kajára, vissza kell hívni hétfőn, 400 ezret vesztett”

– írták egy svéd ügyfélről. Másokról azt jegyezték fel, hogy „nem túl szexi” esetleg „tökhülye”. Egy magyar férfiről pedig azt írták:

“Vén fasz, nem ért semmit”

Miután átutalták az első részletet, az ügyfelek átkerültek az ügyfélmegtartási (retention) részleghez. Nem sokkal azután, hogy felvették a Miltonhoz, Alekszej számára világossá vált, hogy a cég bevételeinek nagy részét nem az értékesítők termelik, hanem az ügyfélmegtartáson dolgozók. Ők telefonon, Skype-on, Viberen, vagy WhatsAppon újabb befizetésre beszélték rá az ügyfeleket többféle módszerrel.

Első lépésben azt kellett kideríteniük, hogy az ügyfélnek pontosan mennyi megtakarítása van. Ezt sokszor úgy érték el, hogy rábeszélték az ügyfeleiket, hogy telepítsék a számítógépükre egy távoli elérést lehetővé tevő programot. Számos ilyen alkalmazás létezik, segítségükkel távolról is hozzá lehet férni egy számítógép adataihoz, látni lehet a képernyőjét, jellemzően közös munkára vagy távoli technikai segítségnyújtásra használják ezeket. A Milton dolgozói ezen keresztül mutogatták meg az ügyfeleknek az online ügyfélrendszerük működését, illetve sokat megkértek közülük arra is, hogy lépjenek be a bankjuk online felületére. Így tisztában voltak vele, hogy mennyi megtakarított pénzük van és mennyi befektetésre számíthatnak tőlük.

Az egyik cseh áldozat számítógépét is így érték el. A férfi azt hitte, hogy a Cryptobase nevű céggel áll kapcsolatban. A távoli elérést lehetővé tevő program egyik rendszerfájljában látszik, hogy a távolról bejelentkező felhasználó a milton23 nevet használta.

Alekszej lefotózott egy, a Milton alkalmazottai között megosztott ötlettárat is. Ebben azt magyarázzák el az értékesítőknek, hogy mit csináljanak, ha ügyfelük vonakodik vagy akadékoskodik. Külön tanácsokat írnak különböző országokban élő emberekhez.

Az észak-európaiak például

„többnyire idősek, akiknek fontos, hogy beszélgethessenek valakivel.”

Az ausztrálok, a britek és az új-zélandiak

„mindig mindent jobban tudnak és óriási az egójuk”

ezért sosem szabad vitába szállni velük, hanem úgy kell irányítani a beszélgetést, hogy

„fontosnak érezzék magukat”.

A kontinentális Európában élőkkel

„könnyű dolgozni […] Mindig egymáshoz hasonlítják az uniós országokat […] Fontos tudatosítani bennük, hogy kiemelkedő profitra számíthatnak és nem kell utána adót fizetniük”.

A befektetésre szánt pénzeket több módszerrel gyűjtötték be, ez kiderül a forrás által megszerzett belső dokumentumokból, de a Direkt36 és a nyomozásban résztvevő többi újságíró által felkutatott több mint száz áldozat beszámolóiból is. Volt, akinek sima banki átutalással kellett pénzt küldeni egy oroszos nevű magánszemély bankszámlájára és még arra is felhívták a figyelmét, hogy a megjegyzésben tüntesse fel, hogy privát utalásról van szó.

Másoknak kriptovalutát kellett utalniuk különböző számlákra. Voltak olyanok is, akiknek a Western Union pénzküldő szolgáltatáson keresztül utaltak készpénzt Kolumbiába vagy Ugandába. A magyar áldozatokkal beszélő Direkt36 és más riporterek sem találtak semmi bizonyítékot arra, hogy az ezekre a számlákra küldött pénzeket valaha is befektették volna. Az ügyön dolgozó újságírók összesen több mint száz áldozattal beszéltek a világ több mint tucatnyi országából, akik sosem kaptak vissza a pénzüket.

Eközben a cég ügyfeleinek létrehozott online oldalon semmit sem utalt arra, hogy a befektetésekkel bármi probléma lenne. Az ügyfelek itt figyelhették, hogy hogyan áll a befektetésük, mennyi profitot termelt nekik a Milton. A pár száz eurós befektetésekből hamar lett pár ezer euró, így sok ügyfél boldogan fektetett be még több pénzt. A forrás szerint többeket arra vettek rá, hogy eladják az autójukat, a házukat, bankhitelt vegyenek fel. Azt nem tudhatták, hogy a mesés nyereséget mutató online számlákon a Milton emberei kézzel írták át az összegeket, azoknak a valósághoz semmi köze sem volt. Amikor pedig elfogyott az ügyfelek befektethető pénze, akkor megszakították velük a kapcsolatot.

Kijev farkasa

2020. január 11-én Nagy Gatsby tematikájú évindító céges bulit tartott Kijevben a Milton Group több száz embernek. A színpadon tánccsapatok váltották egymást, dübörgött a zene, villództak a fények. A legjobb menedzsereknek díjat osztottak: lakást, autókat, pénzjutalmat. A cégvezetők és a tulajdonosok is eljöttek.

A Milton Group január 11-i évindító bulija, a Gatsby Party. Forrás: Dagens Nyheter

A színpadon megjelent és beszédet mondott egy Jakub Keselman nevű ember, aki a napokban törölt Instagram fiókján úgy nevezi magát: Kijev farkasa, utalva ezzel a Wall Street farkasa című hollywoodi filmre, ami egy nagymenő befektetési csaló életéről szól.

Keselman a Milton újonnan kinevezett vezérigazgatója és a különböző közösségi média oldalai alapján neki tényleg nagyon jól jövedelmez a Milton tevékenysége. Oldalai tele vannak luxuskocsikról és drága nyaralásokról készült képekkel. Az egyik képen egy olyan szobában dolgozik, ahonnan lenyűgöző kilátás tárul a párizsi Eiffel-toronyra. A képaláírás szerint: “Aki szereti a munkáját, az boldog csak igazán”.

Keselman nem csak a cég látványos 2019-es eredményeiről beszélt és a munkatársait lelkesítette. Egy rejtettkamerás felvétel szerint azt is mondta, hogy „Decemberben hároméves lett a cég. Nagy gyerekek vagyunk. És az apánk büszke ránk. Ahogy mi is büszkék vagyunk rá. Először is, hadd mondjak neked nagy köszönetet David. És adni akarok egy tortát is, mert milyen egy születésnap torta nélkül? És David ma el fogja fújni a gyertyát” – mondta Keselman, majd kitört a tapsvihar.

A név egy David Todua nevű grúz-izraeli férfire utal a forrás szerint, aki a Naspay nevű, szoftveres pénzátutalási megoldásokkal foglalkozó ciprusi cég tulajdonosa. Todua 1981-ben a Szovjetunióban született, élt Izraelben, most pedig Cipruson lakik. Politikai kapcsolatai is vannak, két másik kijevi cégében is üzlettársa például a korábbi grúz védelmi miniszter, David Kezerasvili. (Ő tagadta, hogy bármi köze lenne a Miltonhoz és nem is találtunk erre utaló információt.)

Todua imád fegyverekkel és kocsikkal pózolni a közösségi oldalakon, és Alekszej szerint, aki néhány alkalommal látta őt az irodában, állandóan vagy tíz biztonsági ember gyűrűjében közlekedik, amit Todua azzal indokolt az OCCRP kérdésére, hogy Kijevben nagyon magas a bűncselekmények száma, ezért amikor ott jár, akkor mindig igénybe veszi biztonsági cégek szolgáltatásait.

Toduának papíron semmi köze nincs a Miltonhoz (a kijevi székhelyű cég tulajdonosa egy grúz lakcímmel rendelkező személy, Dadivadze Irakli) és az OCCRP kérdésére tagadta, hogy a cég rejtett tulajdonosa lenne. Todua azt is megjegyezte, hogy

„nem vagyok az apja semmilyen cégnek, hanem öt gyermek büszke apja vagyok”.

Todua azt ugyanakkor elismerte, hogy a Milton újévi buliján ott volt, méghozzá Keselman meghívására, miközben Keselman azt is tagadta az őt megkereső újságíróknak, hogy ismernék egymást, pedig kép is készült Toduáról a rendezvényen, sőt, a forrás szerint beszédet is mondott, amiről felvétel készült. A Dagens Nyheter ezzel is szembesítette Toduát, aki azonban a cikk megjelenéséig nem reagált az ezzel kapcsolatos kérdésre.

Keselman újévi beszédén és a Todua jelenlétét igazoló csoportképeken kívül más is összeköti férfit és a Miltont. A cég belső rendszeréből származó, a Direkt36 által is megtekintett dokumentumok szerint több becsapott ügyfél használta – más hasonlók mellett – a Naspay fizetési megoldását. Todua ennek ellenére a Dagens Nyheter kérdésére tagadta, hogy a Naspay a Milton ügyfele lenne vagy szerződéses kapcsolat lenne közöttük. További kapocs, hogy Todua kijevi cégei is a Mandarin Plazában működnek, de erre Todua azt mondta, hogy sok más cég is működik ugyanott.

Ezen kívül a Naspay egyik partnere egy Axios Holding nevű ciprusi cég. A partnerség ebben az esetben meglehetősen szoros kapcsolatra utal: az Axios több internetes felületén a saját brandjeként hivatkozik a Naspay-re, sőt, ciprusi álláskereső portálokon is megtaláltuk a nyomát, hogy a két cég együttműködik. A Naspay Facebook-oldalán megadott központi telefonszám ugyanaz a ciprusi szám, amit az Axios weboldalának regisztrációjakor is használtak. Keselman LinkedIn profilja szerint nem csak a Miltonnál, hanem az Axiosnál is dolgozott nem olyan régen, ugyanakkor az Axios az OCCRP-nek tagadta, hogy Keselman a cég munkatársa lett volna.

Jakub Keselman egy céges csapatépítőn. Forrás: Dagens Nyheter

Jakub Keselman telefonon azt mondta a Dagens Nyheter újságírójának, hogy nem ismeri David Toduát és tagadta azt is, hogy a Milton céges bulit tartott volna januárban és ő azon részt vett volna. „Biztosan nem engem látott” – mondta, annak ellenére, hogy több fotó készült nem csak a buliról, de Keselmanról és Toduáról is. Keselman szerint nem igaz, hogy a cége átvert volna ügyfeleket, a Milton ugyanis nem foglalkozik ügyfélszolgálattal vagy befektetésekkel, csak IT- és support-szolgáltatást nyújt azoknak a „brandeknek”, amelyek call centert működtetnek. A beszélgetés egy másik pontján azonban mégis kitért a befektetésekre. Azt mondta, “sok ügyfél nem érti, hogyan működik a befektetés, és pénzt veszít emiatt. Miért kell visszaküldenünk pénzt, ha elveszítette? Érti?” Keselman ahhoz is ragaszkodott, hogy a Mandarin Plazában nincs irodája a Miltonnak, majd elnézést kért és egy közelgő találkozóra hivatkozva letette a telefont.

A Milton Group tevékenysége miatt a múlt héten nyomozás indult Svédországban. A feljelentő a szivárogtató volt, aki az elmúlt hetekben elhagyta Ukrajnát és most biztonságos helyen tartózkodik. Az a terve, hogy állást keres és amiben tudja, segíti a rendőrség munkáját, sőt, akár bíróság előtt is tanúskodik.

„Sajnálom az embereket, akik elvesztették az álmaikat miattuk. Átverték és félredobták őket. (…) Remélem, minden Milton menedzser a pokolba jut. Ebben hiszek.”

A cikk következő részében a magyar áldozatok történetét és azt mutatjuk be, milyen módszerekkel vették rá őket a Milton emberei, hogy befektessék a pénzüket.

A címlapkép eredetije és a többi fotó forrása: Alexander Mahmoud/Dagens Nyheter

Partnerünk a

2 hozzászólás a(z) “„Eladta a házát, nincs több pénze, sír”” bejegyzéshez

Hozzászólás a(z) László ENDRŐDI bejegyzéshez Kilépés a válaszból

  1. Balfaszok akik ilyen telefonos vállalkozásoknak egy fityinget is fizetnek. Nekem naponta irnak csodás nők, hogy jó pénzért szabaditsam ki őket afrikai fogságból vagy éppen oroszországból.