Sorry, this entry is only available in Hungarian.

Egy feltűnően fiatalnak látszó vádlottat hoztak bilincsben a Budapest Környéki Törvényszék épületének földszinti tárgyalótermébe tavaly október 20-án reggel. A 16 éves fiú, Cs. R. az egyik gyermekvédelmi intézmény, egy Pest megyei speciális lakásotthon lakója volt, ahol rendszeresen megverte a társait.

A vádirat szerint 2024 augusztusában kiszemelt magának két nála kisebb, gyengébb és mentálisan sérült gyereket, és őket aztán arra kényszerítette, hogy pénzt és cigarettacsikkeket gyűjtsenek neki. Az esetről beszámoló ügyészségi közlemény szerint 2024. december közepéig „napi szinten terrorizálta” a kipécézett gyerekeket, és ha nem sikerült összekoldulniuk alkalmanként legalább ezer forintot, akkor „kézzel, lábbal vagy bottal test-szerte bántalmazta őket”. Az is előfordult, hogy a bántalmazásukra más, szintén az otthonban lakó gyereket utasított.

A fiú esete egyáltalán nem számít egyedinek, a gyermekotthonok világát áthatja az erőszak. Az úgynevezett kortársak közötti bántalmazás a leginkább elterjedt, legtöbb gyereket érintő bántalmazásfajta a gyermekvédelmi intézményekben. Évente százas nagyságrendben érkeznek jelzések ilyen esetekről, amelyek bizonyítják, hogy az állami ellátórendszer képtelen megvédeni a gyerekeket attól, hogy az otthonok más lakói bántsák őket.

Hivatalos jelentések is születtek erről a jelenségről, így a kormány is tisztában van a problémával. Ehhez képest Orbán Viktor miniszterelnök még tavaly novemberben is azt a kijelentést tette a parlamentben, hogy „szeretném biztosítani a teljes magyar közvéleményt, hogy mind a 23 ezer gyermek, aki ma az állam gondjaira van bízva, megfelelő, biztonságos, jó színvonalú, 21. századi Magyarországhoz méltó ellátást kap”.

Nagy visszhangot ezek a kortárs bántalmazási esetek ritkán, csak kivételes alkalmakkor kapnak. Például akkor, ha kiszivárognak sérüléseket bemutató, felkavaró fotók, vagy kikerül a netre egy sokkolóan erőszakos videó. Az elkövetők ilyenkor maguk is gyerekek, akik egy bizonyos kor felett – mint Cs. R. is – akár büntetőjogilag is elszámoltathatók a tetteikért.

A felelősség ugyanakkor ilyen esetekben is nagyobbrészt a felnőtteké, az intézményeké és a rendszeré. „A gyermekvédelmi szakellátás intézményeiben élő gyermekek esetében a bántalmazás bármely formája elleni védelem, a bántalmazások megelőzése az ellátást nyújtó intézményben dolgozó szakemberek kötelessége” – mondta ki Kozma Ákos korábbi ombudsman egy 2023-as jelentésében a kortárs bántalmazással kapcsolatban.

A Direkt36 kutatásai szerint azonban a jelenlegi állami gyermekvédelmi rendszer a szakemberek hiánya és az ott dolgozók leterheltsége, továbbá az otthonok zsúfoltsága miatt képtelen betölteni ezt a szerepet. Az elmúlt hónapokban több mint húsz, a gyermekvédelemben dolgozó, intézményben nevelkedett, vagy a területre más okból rálátó forrással beszéltünk, akik megerősítették, hogy ezek a hiányosságok hozzájárulnak a gyerekek közötti erőszak mindennapossá válásához.

Az adatok is azt mutatják, hogy egyre több ilyen esetről született bejelentés az elmúlt években. A kormány őrök kivezénylésétől várja az erőszak megfékezését a gyermekotthonokban, de gyermekvédelmi szakemberek szerint a gyerekeknek őrök helyett inkább gyógyító törődésre lenne szükségük.

A témában küldött kérdéseinkre a Belügyminisztériumtól nem kaptunk választ.

Hétezernél is több gyerek traumákkal

Magyarországon több mint ötszáz bentlakásos gyermekotthon és – kisebb, családiasabb – lakásotthon létezik. Pontos számot akkor közölt a Belügyminisztérium, amikor 2024-ben soron kívüli ellenőrzést rendelt el az összes intézményben: akkor 530 otthonról volt szó, melyből 416 állami, 6 civil szervezeti, 108 pedig egyházi fenntartásban működött.

7458 gyerek és fiatal felnőtt élt ilyen otthonban a KSH adatai szerint 2024-ben. Olyan gyerekek ők, akik valamiért nem nevelkedhetnek a saját családjukban, vagy azért, mert a hozzátartozóik meghaltak, vagy magukra hagyták őket, vagy azért, mert veszélyesnek találták számukra az otthoni környezetet.

Ezek a gyerekek – ebben egyetértenek a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek – egytől egyig traumatizáltak. Önmagában már az súlyos traumát jelentett, hogy kiszakadtak, kiemelték őket az eredeti családjukból. De a túlnyomó többség múltjában még több traumát találni – különösen azoknak a gyerekeknek a múltjában, akik agresszív viselkedést mutatnak.

Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) két kutatója, dr. Sárik Eszter és dr. Bolyky Orsolya 2022-ben erőszakos bűncselekményeket megvalósító fiatalkorú bűnelkövetőkről szóló aktaelemzést végzett, ennek során azzal szembesültek, hogy a mintában szereplő elkövetők jelentős része gyermek‐ vagy lakásotthonban élt, így a súlyos, erőszakos bűncselekményeknek a „tragikus előzménytörténetét” azonosították. Arra jutottak, hogy az érintett gyerekek, fiatalok jelentős része áldozattá vált a vér szerinti családjában.

„A gyermek‐ és lakásotthonban élők 35‐40 százalékát az otthonban további fizikai bántalmazások érték, a gyermekotthonban nevelkedők fele pedig lelki abúzustól is traumatizálódott”

– írták a tanulmányban.

Direktben csak egy pontig lehet letiltani

„A számok önmagukért beszélnek. Ezek a fiatalok egyik traumát a másik után hordozzák, így valójában nem csodálkozhatunk azon, hogy az általuk ismert szinte egyetlen megoldási mód, egyetlen kommunikációs forma az erőszak” – vonták le a következtetést az OKRI kutatói.

A trauma az idegrendszert és az egész személyiségfejlődést meghatározó tényező, mondta a Direkt36-nak Kulcsár Gabriella kriminálpszichológus, aki Bullying és cyberbullying címmel könyvet írt a kortárs bántalmazásról. A gyermekotthonbeli kortárs bántalmazásos helyzetek kezelésébe szerinte sokkal több munkát kell belerakni, mint „egyszerűen azt mondani, hogy ezt nem szabad, így nem lehet viselkedni, és ez nem oké”.

„Ez az, ami nehéz a traumatizált, gyerekotthonos gyerekeknél, hogy direktben csak egy pontig lehet letiltani azt a magatartást” – magyarázta. Valódi változást ezeknek a gyerekeknek a viselkedésében szerinte azzal lehet elérni, ha megtapasztalhatják azt, hogy vannak olyan biztonságos felnőttek a környezetükben, „akik stabilan ott vannak”.

Ahogy a szakértő mondta: olyan felnőttekre van szükségük, akik traumatudatosan tudják értelmezni a viselkedésüket, érzelmi-indulati instabilitásukat, és biztonságosan megtartják őket, nem reagálnak ugyanolyan bántalmazó módon, mint az eredeti környezetük.

Hiányoznak a stabil felnőttek

Stabilan ott lévő felnőttekről viszont jelenleg aligha lehet beszélni a gyermekotthonokban. A rossz körülmények miatt ugyanis nagy a jövés-menés a dolgozók körében.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2024-ben kiadott egy jelentést az állami fenntartású, gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézmények ellenőrzéséről. Összesen 18 – egyenként több otthont összefogó – intézményre terjedt ki az ÁSZ elemzése, és ezzel a terület jelentős részét lefedték, mert ez a 18 intézmény éves átlagban 3304 gyermek vagy fiatal felnőtt ellátásáról gondoskodott.

A jelentés egyik megállapítása az volt, hogy az otthonokban dolgozók keveset keresnek. A vizsgált intézményekben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete 450,3 ezer forint volt 2023-ban, ez – ahogy arra az ÁSZ rámutatott – jelentősen elmaradt a KSH által kimutatott 571,2 ezer forintos átlagkeresettől.

Az ÁSZ-jelentés szerint ez az egyik oka annak, hogy állandóan változik a dolgozói állomány. Azt írták: „az alacsony kereseti viszonyok is hozzájárulhattak ahhoz”, hogy 2023-ban a vizsgált intézményeknél „rendkívül magas, 31,9 százalékos (822 fő) volt a kilépett munkatársak” aránya az átlagos statisztikai létszámhoz képest. Találtak egészen kirívó példát is: a budapesti Bolyai Farkas Gyermekotthoni Központ esetében a kilépettek aránya 2023-ban elérte a 82 százalékot.

Az is kiderült a jelentésből, hogy hiába érkeztek új dolgozók ezekbe az intézményekbe, továbbra is sok maradt a betöltetlen állás. 2023-ban 856 új dolgozó csatlakozott, de üres pozícióból az év végén így is volt 362.

Egy több gyerekotthon működésére is rálátó forrás szerint van olyan hely, ahol a munkatársak fele hiányzik. „Ez azt jelenti, hogy nemhogy a nyári szabadságokat nem bírják megoldani, meg a betegséges helyettesítést, [hanem még azt sem] bírják megoldani, hogy kellő számú ember legyen bent egy műszakban” – magyarázta.

A viszonyokon tovább rontott a kifogástalanéletvitel-vizsgálat bevezetése 2024-ben. Ezt a kormány a kegyelmi botrány kirobbanása után indította el azzal a céllal, hogy ellenőrizzék a gyermekvédelmi rendszerben dolgozók alkalmasságát. Ez a vizsgálat azt jelentette, hogy a vizsgált embereknek személyes jellegű kérdésekre kellett válaszolniuk, és készült róluk egy olyan környezettanulmány is, aminek során akár a szomszédjaikat is kifaggathatták róluk.

Voltak, akik elvből nem akarták magukat alávetni a megalázónak tartott procedúrának, és ezért távoztak a rendszerből.

„A magánéletükbe való durva beavatkozásnak gondolták, teljes joggal”

– mondta egy budapesti gyermekotthon-vezető, hozzátéve, hogy ő és több kollégája sem értett egyet a vizsgálattal, és csak azért fogadták el, „mert valakinek csak kellett maradni”.

A helyzet különösen a mindennapi tevékenységeket intéző, például az étkezésért, rendért, tisztaságért, a gyerekek kíséréséért felelős gyermekfelügyelők esetében kritikus. Míg a komplexebb pedagógiai feladatokat ellátó, felsőfokú végzettségű nevelőknél történt korábban bérrendezés, a gyermekfelügyelőket ez nem érintette, ők az elmúlt években nettó kétszáz- és háromszázezer forint között vittek haza túlórákkal, miközben 12 órás műszakokban dolgoztak.

„Ez alatt a két év alatt olyan sok munkatársam volt, hogy van, akinek a nevét se tudnám megmondani” – foglalta össze két év tapasztalatát a fluktuációról egy korábban gyerekfelügyelőként dolgozó forrás.

A forrás arról is beszélt a Direkt36-nak, hogy volt, amikor heti 60 órát dolgozott, mert nem volt elég ember. Egyszer két éjszakai műszak után másfél óra alvással kellett visszamennie dolgozni egy 12 órás műszakba. Ezután mondott fel, még a próbaidő alatt. „Nem nagyon volt életem ebben az időszakban” – mondta.

Orbán Viktor miniszterelnök 2024 karácsonya előtt a 2026-os évre ígért „áttörés jellegű” béremelést a szociális szférában dolgozóknál. Ebből egyelőre annyi látszik, hogy idén január 1-jén életbe lépett egy 15 százalékos emelés, amelynek egy része abból adódik, hogy emelték a minimálbért, illetve a garantált bérminimumot.

A Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete és a Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete közösen kiadott véleménye szerint az emelés mértéke „messze nem elegendő, sőt, nevetséges”. Szerintük az ágazaton belül leszakadt szakmacsoportokban legalább 50 százalékos azonnali béremelés lenne szükséges, így tudnának lélegzetvételhez jutni a dolgozók, és így lehetne mérsékelni az állapotromlást az intézmények működésében.

A mostani körülmények között alig akad jelentkező az üres álláshelyekre, és ha mégis jelentkezne valaki, a kifogástalanéletvitel-vizsgálat miatt két hónapos procedúrán kell átmenniük, mire munkába állhatnak, ennek kivárását kevesen engedhetik meg maguknak.

Előfordul, hogy már azt is felveszik gyermekfelügyelőnek, akinek csak általános iskolai végzettsége van. Ezeknek a dolgozóknak sokszor egy írásos feljegyzés elkészítése is nehézséget okoz. Egy gyermekotthon-vezető megfogalmazása szerint:

„egyszerűen már annyira nincs ember, hogy akinek van két keze, két lába, azt már föl lehet venni”.

Ezek a dolgozók aztán később, esetenként csak évekkel a munkába állás után végzik el a gyerekfelügyelői munkához szükséges képzést.

Csak tűzoltás

A meglévő dolgozók, még ha jó szakemberek is, túlterheltek. Ez volt a tapasztalata Répás Richárdnak, aki születése után egy csecsemőotthonba került, és egészen 21 éves koráig élt a gyermekvédelmi rendszerben.

Ő azt látta, hogy az évek során egyre ritkábbak lettek azok az alkalmak, amikor a dolgozók leültek vele és a többi gyerekkel tanulni vagy rajzolni. Ahogy az is ritkult, amikor megkérdezték, hogy milyen napja volt, vagy kivitték a játszótérre. Helyette egyre gyakoribb lett az, hogy a dolgozók azt mondták, nem tudnak segíteni a leckében, mert ott van nyolc másik gyerek, akikkel foglalkozniuk kell.

De szerinte egyiknek se segítettek igazából, és nem azért, mert nem akartak, hanem már akkor is más dolguk volt. Etetni kellett őket, vagy fürdetni, vagy át kellett adni a műszakot, meg kellett írni a naplót, vagy éppen takarítaniuk kellett. „Tehát annyi mindent kell csinálniuk, hogy a gyerekekre szerintem nem sok idő marad” – mondta Richárd.

A környezet tehát nagyon ingerszegény, „az agresszió pedig egy nagyon erős inger” – magyarázta egy korábban gyerekotthonban dolgozó pszichológus forrás arról, hogy miért tapasztalható sok gyereknél erőszakos megnyilvánulás. Egy fővárosi gyermekotthon-vezető szerint „a törődés hiánya olyan elvadulást okozott a gyerekeknél, amit nem tudom, hogy visszafordíthatunk-e még”. Hozzátette: „Ebben a formában, ahogy most létezünk, biztos, hogy nem.”

A szakemberhiány túlzsúfoltsághoz vezet: gyakran telt ház van, és így a kevés felnőttre több gyerek jut. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy összevonják az eredetileg kisebbre tervezett gyerekcsoportokat. Súlyos esetben is nehéz egymástól hatékonyan elválasztani az egymást bántó gyerekeket, mert nincs sehol üres hely, ahová a bántalmazót át lehetne helyezni.

A túlzsúfoltsággal nem az a legfőbb probléma, hogy ne jutna egy plusz matrac vagy egy extra adag vacsora a gyerekeknek, hanem az, hogy a leterhelt dolgozók így nem tudnak odafigyelni az erőszakos incidensek megelőzésére. „Az a tét, hogy ott tudjál lenni, hogy megakadályozd azt, hogy kortárs bántalmazás legyen” – kezdte Bercsák Nóra, aki korábban az Alföldi utcai befogadóotthon vezetője volt. Szerinte ez onnan indul, hogy ha a felnőtt látja, hogy „túlpörög” egy gyerek, akkor tudja azt, hogy ez mi miatt van.

„És akkor nem hagyod, hogy rugdossa a másikat, hanem egy picit leülsz vele és eltereled a figyelmét, és megpróbálod jó dolgokba bevonni – mondta. – És van türelmed, hogy ezt meg tudd tenni” – tette hozzá. Ezzel az az üzenet megy át a gyereknek, hogy nem kell rugdosnia senkit, nem kell balhéznia, mert anélkül is van, aki figyel rá, van, akinek fontos.

A mostani rendszerben szerinte „a legelkötelezettebb felnőttek is csak tűzoltást tudnak végezni. Ott van az alaptrauma, innentől kezdve be van lökve szülők nélkül egy olyan magas létszámú gyerekcsoportba, ahol mindenki valamit visz a batyujában. És ahhoz, hogy a traumában segítsünk és feldolgozzuk, ahhoz egy nagyon tudatos jelenlét kell, és nem 15 meg 20 fős csoportok” – jelentette ki.

Gyermekpszichiátria: fél év várakozás

Van még egy súlyosan emberhiányos terület, amely összefügg a kortárs bántalmazás megelőzésével éppúgy, mint a kialakult helyzetek kezelésével. Az Országos Kriminológiai Intézet két kutatója, Sárik Eszter és Bolyky Orsolya által végzett kutatás egyik fő megállapítása is az volt, hogy a gyermekotthonokban élő elkövetők közül sokan pszichiátriai problémákkal küszködtek, főként indulatkezelési nehézségekkel. A gyermekpszichiátriai kapacitás hiánya viszont súlyos, sokéves probléma Magyarországon.

Egyrészt nagyon kevés az orvos. A Magyar Tudományos Akadémia egyik 2023-as tanácskozásán elhangzott szám szerint akkor mindössze 50-60 gyermekpszichiáter praktizált az országban. Ez a szám azóta némiképp nőhetett, de csak kevéssel. 2025 januárjában egy parlamenti kérdésre adott válaszában Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára azt közölte, hogy 2015 és 2024 között összesen 90-en szereztek Magyarországon gyermek- és ifjúságpszichiátria szakvizsgát. Ám azt nem tudni, hogy közben hányan mentek nyugdíjba, ahogy azt sem, hogy az újonnan végzettek közül voltak-e olyanok, akik végül nem Magyarországon álltak munkába.

Pszichiáterre szoruló gyerekből viszont egyértelműen egyre több van. Egy alapítványi fenntartású gyermekotthon szakmai vezetője, Sztupa József szerint régen, amikor ő kezdte a pályát, egy 12 fős csoportból 10 volt a teljesen átlagos gyerek és 2 problémásabb, de ez mostanra teljesen megfordult. Ennek az egyik okát abban látja, hogy egyre több gyerek próbálja ki a rendkívül ártalmas, filléres kábítószereket, és egyre fiatalabb korban. Tud olyan gyerekről, aki már 8 éves korában elkezdett ilyeneket használni.

Nemcsak orvosból kellene több, hanem megfelelő intézményből is. „A gyermekjogi képviselők visszajelzései alapján szükség lenne további olyan intézményekre, otthonokra, amelyek a pszichiátriai betegséggel küzdő gyermekek nevelésére, gondozására, terápiás segítségnyújtására egyaránt alkalmasak” – áll a Belügyminisztérium alá tartozó Integrált Jogvédelmi Szolgálat (IJSZ) legutóbbi éves beszámolójában.

„Azoknak, akik nagyon súlyosan veszélyeztetik a társaikat, nem elég az, hogy elviszik őket pszichológushoz, pszichiáterhez, hanem nekik már olyan helyeket, olyan otthonokat kellene kialakítani, ahol rendszeres, akár folyamatos pszichiátriai ellátást kapnak”

– fogalmazott ezzel egyetértve egy gyermekotthont vezető forrás. Ahogy elmondta, náluk jó néhány dolgozó azért hagyta el az intézményt, mert egy-egy ilyen gyerek jelenléte olyan helyzetet teremtett az egész gyermekotthonban, hogy kezelhetetlen volt a probléma.

A meglévő gyermekpszichiátriai ellátásba szinte lehetetlen időben bekerülni. „Ha nem akarta a gyerekem megölni magát, akkor 6-8 hónap a bekerülés” – foglalta össze tapasztalatait egy gyám.

„Én februárban kértem időpontot egy gyermekpszichiátriai intézménybe egy gyerek kivizsgálására, és júliusra kaptunk” – mondta Sztupa József, megjegyezve, hogy ezzel még nem is jártak olyan rosszul, hallott ugyanis ennél hosszabb, 8, 9, 10 hónapos, vagy akár egyéves várakozási időről is.

Romló számok, csökkenő latencia

A kortárs bántalmazás országos nagyságrendjéről és tendenciáiról a kormánynak is tudnia kell.

A Belügyminisztérium alá tartozó Integrált Jogvédelmi Szolgálathoz tartoznak a gyermekjogi képviselők, akiknek feladata az otthonokban és a nevelőszülőknél élő gyerekek jogainak védelme. Soha nem voltak valami sokan, de most az egész országban mindössze 16 van belőlük. Nekik kellene a gyermekvédelmi rendszerben – az otthonokban és a nevelőszülőknél – élő 23 ezer gyerek jogai felett őrködniük.

A telefonszámaik nyilvánosak, a gyerekek közvetlenül is fordulhatnak hozzájuk, de kapnak információkat bántalmazási esetekről hivatalos úton is. Az IJSZ éves beszámolóiban visszatérő megállapítás az, hogy „a legtöbb jelzés kortársak közötti fizikai bántalmazásról érkezett”. Ez alól a legutóbbi, 2024-es jelentés sem kivétel.

859 ismétlődő vagy súlyos kortárs bántalmazásról adtak hírt a 2024-es jelentésben. Itt látszik egy jelentős, 48 százalékos ugrás az előző évhez képest: 2023-ban az 580-as számot hozták le. Az adatok értelmezését árnyalja, hogy – amint arra az IJSZ a Direkt36-nak küldött levelében felhívta a figyelmet – ezek a számok nem konkrétan a bántalmazások számát jelentik, hanem azt, hogy a gyermekjogi képviselők hány esetben tettek valamilyen intézkedést. „Ez lehetett bántalmazási gyanúra vonatkozó jelzés, a protokoll szerinti vizsgálat figyelemmel kísérése, részvétel a vizsgálatban, információkérés, fenntartói jelzés” – magyarázták.

Emelkedést nem csak a gyermekjogi képviselők által jelentett esetszámokban lehet megfigyelni. A súlyosabb, bűncselekménynek minősülő kortárs bántalmazási esetek a nyomozó hatóság statisztikáiba is bekerülnek. Az ügyészség külön gyűjt adatokat a gyermekvédelmi szakellátás intézményeiben élő gyerekek által elkövetett bűncselekményekről.

Mivel ebbe a statisztikába nem akkor kerül bele egy bűncselekmény, amikor elkövették, hanem akkor, amikor az ügyészség valamilyen büntetőeljárási döntést hoz az ügyben, ezért arra vonatkozóan nem tehetünk állításokat, hogy adott évben hány bűncselekmény történt, tendencia viszont kirajzolódhat. A statisztika alapján egyértelműen romlott a helyzet az elmúlt néhány évben.

2020-ban összesen 1104 bűncselekmény szerepel a statisztikában, 2024-ben viszont már 1427. Ezen belül nőtt a testi sértések száma – 146-ról 168-ra (de volt 2022-ben 202 is) –, és például a garázdaságok száma is – 101-ről 163-ra. Az előbbi esetében 15 százalékos emelkedésről van szó, utóbbi esetében 61 százalékosról.

A látványos statisztikai megugrás a gyermekvédelemben dolgozó források szerint nagyobbrészt egy mentalitásbeli változáshoz köthető: arról van szó, hogy a kegyelmi ügy óta máshogy állnak a gyermekvédelemben dolgozók a jelentéstételhez. „A gyermekjogi képviselők tapasztalatai alapján nagyobb arányban a látencia csökkenéséről van szó” – válaszolta kérdésünkre az IJSZ is arra utalva, hogy a szakemberek egyre több esetben jelzik a tudomásukra jutott eseteket.

Ugyanakkor a gyermekvédelemben dolgozó források jelentős része szerint megfigyelhető a helyzet tényleges romlása is a kortárs bántalmazás terén.

Boksz mint beavatás

Egy közelmúltban meghozott bírósági ítélet is rámutatott a felnőttek szerepének fontosságára a kortárs bántalmazások megfékezésében.

Az ítélet egy Ricsi nevű, most 22 éves fiatalember ügyében született. Ricsi 14 éves korától állami gondozásban élt, és amint betöltötte a 18-at, megbízta a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű civil szervezetet, hogy képviseljék az ügyét.

Ricsi Kalocsán és Zalaegerszegen is lakott gyermekotthonban, és mindkét helyen átélte, hogy társai bántalmazzák. Az elszenvedett bántalmazás egyik típusa a bokszoltatás volt. Ennek a beavatási szertartásként működő szokásnak a meglétét egy korábbi ombudsmani jelentés is rögzítette. A gyerekek beszámolói alapján a dolog lényege, hogy amikor megérkezik az újonc, akkor – a nevelők hallgatólagos beleegyezése mellett – a bokszolásra kényszerítéssel a régebben ott lévők közül a kemények megpróbálják megtörni őt.

„Megkérdezték, hogy jó gyerek-e vagy. Ha jó gyerek vagy, ha nem, akkor is bokszolnod kellett”

– mesélte Ricsi a TASZ által készített videóban. Egy másik bántalmazási eset miatt maradt a jobb szeme mellett egy jól látható heg, ezt a Fővárosi Törvényszék bírájának – annak kérésére – meg is mutatta. A Fővárosi Törvényszék 2025. január 14-én hozott ítéletében megállapította, hogy a speciális gyermekotthoni központ azzal, hogy kortárs bántalmazásnak tette ki, megsértette a fiú testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát.

„Önmagában azzal sérült a felperes lelki egészséghez való személyiségi joga, hogy őt kortárs bántalmazás vette körül, melyben reálisan fennállt annak a lehetősége, hogy a felperest kortársai részéről a testi épségét sértő támadás éri; a felperes – a feljelentése nyomán indult rendőrségi eljárás során tett nyilatkozata szerint – már attól megrezzent, ha csak elment mellette valaki” – olvasható az ítéletben. Az ítélet szerint a kortárs bántalmazás – perbeli időszakban, perbeli gyermekotthonokban – való jelenléte annak a speciális gyermekotthoni központnak a felelőssége, amelyhez az érintett két gyermekotthon tartozik.

A Ricsinek kedvező döntést azóta a Fővárosi Ítélőtábla 2025. június 17-i jogerős ítéletével meg is erősítette. A TASZ Esélyegyenlőségi és Önrendelkezési Programját vezető Boros Ilona szerint az, ami Ricsivel történt, „sajnos nem kirívó”. „Azt akartuk megmutatni ebben a perben, hogy akik ezekben az intézményekben élnek, azok rendszerszerűen annak vannak kitéve, hogy bántalmazzák őket, elhanyagolják őket” – mondta.

Eltitkolt jelentések

A kormánynak arról is vannak információi, hogy mit kezdett vagy nem kezdett a rendszer a bántalmazásokkal. A Belügyminisztérium szociális ügyekért felelős helyettes államtitkára ugyanis 2024. február 29-én arra utasította valamennyi megyei kormányhivatalt, hogy soron kívüli ellenőrzést folytassanak le az összes gyermekotthont nézve, a bántalmazási esetek belső kivizsgálására fókuszálva.

Az ellenőrzések 2024 márciusa és áprilisa folyamán zajlottak le. Arról, hogy mire jutottak, a nyilvánosság nem szerezhetett tudomást, mivel mindössze egyetlenegy kormányhivatal – a Nógrád megyei – hozta nyilvánosságra honlapján az ellenőrzési jelentést. Ebből kiderült, hogy 18 bántalmazási eset fordult elő a megyében a vizsgált időszakban, közülük 12 kortárs bántalmazás volt.

A nógrádi ellenőrzés felszínre hozott számos hiányosságot, például hét intézménynél is kimutatott szakdolgozói létszámhiányt. A bántalmazásokat illetően egyebek mellett feltárta, hogy volt olyan eset – egy dolgozó által elkövetett érzelmi-fizikai bántalmazás –, amikor elmaradt a rendőrségi feljelentés.

A Direkt36 tavaly közérdekűadat-igényléssel fordult a Belügyminisztériumhoz, a tárcától az összes jelentést próbáltuk elkérni. Az ügy bíróság elé került, a Direkt36 a TASZ segítségével pert indított a jelentésekért. A pert 2025 decemberében első fokon megnyertük, de a kért dokumentumokat még nem adta át a Belügyminisztérium, fellebbezett az elsőfokú döntés ellen.

Őröket állítanak

A kormány az utóbbi időben azt az utat választotta, hogy erőt mutat, és őrök bevetésével próbálja elejét venni az újabb és újabb botrányoknak. „Vagyonőri szolgálat a gyermekotthonokban: kevesebb konfliktus, nyugodtabb környezet” – vezette fel június 27-i Facebook-bejegyzését Fülöp Attila államtitkár.

A poszt írásának idején az országban 10 gyermekotthonban dolgozott vagyonőr. Egy 2025 májusában indított és 2025. december 31-ig tartó pilot programról volt szó a Belügyminisztériumtól kapott tájékoztatás szerint. Fülöp arról írt, hogy „csökkent az egymás közötti konfliktusok száma, illetve azok gyakorisága, amikor ezek tettlegességbe torkolltak”.

A kormány végül már a pilot program befejeződése előtt úgy döntött, hogy nem áll meg néhány vagyonőrnél. Egy novemberi kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette, hogy iskolaőröket fognak alkalmazni, ami „mintegy 700 embert jelent”.

„Van 40 olyan intézmény, ahol rendőr fogja ellátni az iskolaőri feladatokat, és van 388 olyan telephely, ahol iskolaőrök lesznek, tehát a korábban már az iskolákban bevezetett rendszert kiterjesztjük ide is. Ez szerintünk nagy mértékben hozzá fog járulni a gyermekek és az ott dolgozók biztonságához egyaránt” – mondta Gulyás.

Orbán Viktor is beszélt a témáról a parlamentben ősz végén.

„Ami pedig a visszaéléseket illeti, nem szeretném, ha ez a vita még egyszer megismétlődne, ezért elrendeltem, hogy minden állami gyermekintézetben, ami ilyen gyermekgondozó intézet, egész nap, 24 órás szolgálatban mindenhol, úgy, mint az ilyen iskolákban, intézeti rendőrnek kell lennie” – mondta a miniszterelnök, és hozzátette: „köteleztem a belügyminisztert, hogy vezényeljen ki minden ilyen gyermekintézménybe rendőröket, mindennap egyenruhás rendőr legyen abban az intézményben, hogy ezeket a vitákat el tudjuk kerülni.”

Gyermekvédelmi szakemberek ezt nem tartják helyes iránynak.

„Ide nem őrökre van szükség, hanem gyógyító szakemberekre”

– mondta egy volt gyermekotthon-vezető. Egy még jelenleg is aktív kollégája szerint legfeljebb az segíthetne, „ha olyan őrök kerülnének a gyerekotthonba, akik a gyermekek lelkét ismerik valamilyen szinten.”

„Tehát olyan őrt nem szeretnék, aki elkezd üvölteni a gyerekkel, hogy mit képzelsz, mit csinálsz. Olyat, aki úgy figyelne a gyerekre, hogy elmagyarázná neki, hogy miért nem jó, amire készül, azt el tudnám képzelni, de hatalmi szóval a gyereket egy újabb regulával arra kényszeríteni, hogy jó legyen, szerintem nem működik” – magyarázta.

Egy másik vezető, Sztupa József szerint „megint csak tűzoltás, tüneti kezelés” az őrök bevetése. „Ahelyett, hogy alkalmaznának megfelelő embereket, nevelőket, gyerekfelügyelőket, akiket megbecsülnek mind anyagilag, mind morálisan. Ők sokkal többet tudnának kezdeni ezekkel a gyerekekkel, mint ezek az őrök” – tette hozzá.

A jelenlegi helyzetben gyakran előfordul, hogy a bántalmazás hosszú ideig, zavartalanul zajlik, és a felnőtt dolgozók nem avatkoznak közbe.

„Amikor egy órán keresztül ütik a gyereket, akkor hol a francban van egy felnőtt? Amikor bemennek a gyerek szobájába, elbarikádozzák magukat hatan, és ott ütik, meg egzecíroztatják egy órán keresztül, hol vannak a felnőttek?” – tette fel a kérdést egy gyám.

A kézenfekvő válasz az, hogy a felnőtt nem észleli, mi folyik, mert épp mással van elfoglalva, de van ennél sokkal súlyosabb magyarázat is.

Az állami gondozásban felnőtt fiatal, Répás Richárd (nem azonos a TASZ ügyfelével) szerint „nemegyszer volt olyan”, hogy amikor adódott egy feszültebb szituáció, vagy esetleg egy nevelő nem szimpatizált egy gyerekkel, „akkor olyat mondott, hogy én bemegyek a nevelőibe, csináljátok vele, amit akartok”. Richárd szerint ilyenkor a nevelő „bezárja az ajtót, mintha nem látná, nem hallaná. Nagyon sokszor volt ilyen.”

A tavaly októberben elítélt 16 éves Cs. R.-ről is az derült ki, hogy hosszú ideig őt sem akadályozta senki abban, hogy bántalmazza a társait.

A fiú egyébként a bíróság előtt nem vitatta, hogy elkövette, amivel megvádolták. Nem is igazán próbálta védeni a tetteit, csak a csikkgyűjtésre kényszerítésről mondta, hogy a csikkeket végül együtt szívták el, emiatt nem érezte ezt akkora problémának. Már az előkészítő ülésen bűnösnek mondták ki emberkereskedelem és kényszermunka bűntettében, valamint kétrendbeli testi sértés vétségében, és négy év javítóintézeti neveléssel büntették.

„Még mindig nagyon hosszú az út ahhoz, hogy oda jusson el, hogy fiatal felnőttként egy olyan társadalomba tudjon beilleszkedni, ahol nem az ököljog, és nem a fenyegetések uralkodnak, hanem a becsületes munka és a kitartó szorgalom” – fogalmazott az ügyész. Az nem került szóba a bíróságon, hogyan folyhatott napi szinten a bántalmazás hónapokon keresztül anélkül, hogy valaki közbelépett volna.

Illusztráció: Fillér Máté / Telex