Ezt a befektetést Isten küldte vagy az ördög

Van egy jó sztorid? Írj nekünk!
Partnerünk a

„Egy férfi mindössze 90 000 forintot helyezett el titkos új bankszámláján… És csak figyelte, ahogy az több, mint 318 millió forintra nő. Olvassa el figyelmesen, mert lehet, hogy ez lesz az életét leginkább megváltoztató cikk!”

Így kezdődött az a hirdetés, amelyet november elején a Facebook dobott fel egy dunántúli magyar nyugdíjasnak, Istvánnak. A hirdetés egy kriptovalutákra épülő fantasztikus befektetési lehetőséget reklámozott, amelyet egy különleges algoritmussal működő szoftver tesz elképesztően nyereségessé. „Isten küldte vagy az ördög. Hányattatott életemet kicsit rendbe hozni” – mondta István arról, hogy mit érzett, amikor meglátta a hirdetést. A dunántúli kisvárosban élő férfinek sok pénze sosem volt, de egy kis megtakarítása igen, úgyhogy regisztrált a hirdetésben szereplő oldalon. Aztán úgy tűnt, hogy minden a lehető legjobban kezd alakulni.

István két részletben 500 eurót fektetett be egy bróker segítségével, akinek angolos hangzású neve volt és megnyerő modorban csevegett vele telefonon, de soha nem találkoztak vagy látták egymást. Online, a bróker által létrehozott személyes profilján követte egyenlegének változását. A befektetés minden várakozását felülmúlta: három nap múlva már több, mint 12 ezer euró volt a számláján. Aztán István úgy döntött, felveszi a mesés nyereség egy részét. Ez azonban újabb és újabb akadályokba ütközött: az ügyintézők egyre ritkábban válaszoltak a sürgető levelekre, majd elérhetetlenné váltak.

István november és január között összesen félmillió forintot utalt át különböző számlákra, ez volt majdnem az összes megtakarítása. A nyereséghez sosem jutott hozzá és semmi nyoma annak, hogy bárki bármilyen módon befektette volna azt a félmillió forintot, amit átutalt. Még hetekig reménykedett, hogy csak félreértés történt, és egyszer még hozzájuthat a pénzéhez, de valójában egy világméretű csalássorozat áldozatává vált.

Több tucat újságíró, köztük a Direkt36 csapata dolgozott azon az elmúlt két hónapban, hogy felkutassa azt a világ több mint 50 országában élő több száz embert, akikkel egy kijevi call center dolgozói léptek kapcsolatba. Közülük több mint 100-ről sikerült igazolni, hogy hasonlóan szedték rá őket, ahogy Istvánt. A csalásokról a call center egy korábbi munkatársa juttatott el belső dokumentumokat a Dagens Nyheter című svéd laphoz, amelyeket egy nemzetközi tényfeltáró csapat fejtett fel az OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) vezetésével.

Függetlenül attól, hogy a Dunántúlon, Svédország sarkkörön túli északi részén vagy az ecuadori dzsungelben élnek, az átvert emberek története minden országban nagyon hasonló. Jellemzően a Facebookon látott hirdetéseken keresztül találtak rá a befektetésekre, kapcsolatba kerültek angolos vagy nyugat-európai hangzású neveket viselő brókerekkel, hónapokon keresztül fizettek be kisebb-nagyobb összegeket, de amikor megpróbáltak hozzájutni a pénzükhöz, akkor nyoma veszett a korábban készséges és barátságos értékesítőknek.

A Direkt36 23 olyan magyart azonosított, akik hasonló átverés áldozatai lettek, közülük heten nyilatkoztak nekünk. Ők összesen 11 ezer eurót (3,7 millió forintot) veszítettek. Az áldozatok valós száma ennek akár a sokszorosa is lehet Magyarországon, ahogy az általuk elbukott összeg is. A magyaroknál messze nagyobb összegeket is vesztettek egyesek, egy észak-svédországi nyugdíjas férfi például egymaga 12,5 millió forintnak megfelelő koronának mondhatott búcsút.

A hálózat működéséről és a mögötte álló cégről múlt heti cikkünkben írtunk, ebben a cikkben pedig a magyar áldozatok történetét mutatjuk be.

A kedves és nagylelkű fiatalember – a beetetés

István tavaly novemberben talált rá az ígéretesnek tűnő Facebook-hirdetésre. Meggyőzőnek érezte, hogy a hirdetés magyar nevű kisbefektetőket is idézett, akik állítólag nagyot nyertek a kriptovaluták kereskedelmével. István kis gondolkodás után regisztrált a hirdetésben megadott oldalon.

Egy 75 éves svéd nyugdíjas a laptopját kezeli. Fotó: Alexander Mahmoud/Dagens Nyheter

Ezután szinte rögtön felvette vele a kapcsolatot emailben egy Sofia Spencer nevű bróker egy Imperial Finance Group nevű cég nevében. Másnap egy másik ember hívta, aki Mike Johnes-ként mutatkozott be, és egy Cryptobase nevű befektetési cég brókerének mondta magát. Istvánnak ekkor még nem tűnt fel, hogy két különböző cégnevet lát, úgy gondolta, mindkét ügyintéző ugyanannál a vállalatnál dolgozik. Az arcukat sosem látta, csak a hangjukat hallotta. Angolul beszéltek és cseteltek, de mivel István nyelvtudása nem magabiztos, ezért többnyire fordítóprogramot használt.

Először megkérték, hogy töltsön ki egy Card Verification Form nevű űrlapot, amelyen a bankkártyája szinte minden adatát meg kellett adnia sok személyes adatával együtt. Elkérték tőle egy közüzemi számla másolatát, illetve a lakcímkártyája és a személyije mindkét oldalának fotóját – állítólag azért, hogy a cégnél ellenőrizhessék, nem körözött bűnöző-e. Istvánban ez bizalmat keltett, ahogy az is, hogy külön megkérték, hogy a bankkártya számának középső hat számjegyét, valamint a CVV kódot takarja ki.

István szimpatikusnak találta Mike Johnes-t, aki szlávos akcentussal beszélt, és Viberen, valamint emailen kommunikált vele. Amellett, hogy Istvánnak úgy tűnt, jól ért a befektetésekhez, még arra is odafigyelt, hogy hízelegjen neki. Amikor István átküldte neki a fotóját, akkor Johnes azt írta neki, hogy a fényképe alapján jóval fiatalabbnak látszik a koránál, és azzal kecsegtette, hogy a profitjából új számítógépet vehet majd magának.

Így nézett ki egy jellemző üzenetváltás István és Mike Johnes között:

“Szia Mike!

Ha igazi, őszinte, tisztességes üzlettársak vagyunk, akkor tegeződjünk.

Szia Mike!

Hogy vagy ma?

Üzletünk valóban fog működni?

Félek, hogy átversz, de nagyon.”

Erre a Viberen kapott, láthatóan fordítóprogrammal magyarosított válasz így hangzott:

“Hát te még mindig fiatal vagy. Nem igazodod be korodba őszintén.a hangod olyan, mint 50 éves. de azt hiszem, hogy több tapasztalattal rendelkezünk együtt. így holnap 12 órakor találkozunk. vagy ha bármilyen kérdése van, írt nekem e-mailben vagy Viber-ben.

csodálatos napod van

üdvözlettel

Mike Jones”

Az aláírásból látszik, hogy az Istvánnal chatelő call centeres arra sem figyelt, hogy az álnevét ugyanúgy írja (Johnes), ahogy bemutatkozott eredetileg.

A befektetéshez a belépési díj 250 euró volt, és bankkártyás fizetéssel egy moszkvai számlára kellett teljesíteni. Miután István befizette a belépési díjat, Mike Johnes helyett egy másik szimpatikusnak tűnő fiatalember, William Bradley jelentkezett be telefonon a Cryptobase nevében, akiről István úgy vélte, akcentusa alapján igazi angol. „Ő lett a brókerem.”

Bradley segítségével István telepített a számítógépére egy Anydesk nevű programot. Ez egy távoli hozzáférést lehetővé tevő program, amin keresztül Bradley be tudott lépni István számítógépére. A bróker ezen keresztül mutatta meg egy online felületen, hogy létrehoztak Istvánnak egy személyes fiókot, ahol tudta követni élőben, hogy mennyi pénzt fektetett be és mennyit keresett ezzel. Látszott az is, hogy rögtön az első 250 euró befektetése után több száz eurót nyert.

Hamis tőzsdei felület. Fotó: Alexander Mahmoud/Dagens Nyheter

Bradley rögtön másnap újabb jó hírrel jelentkezett: egy különleges lehetőség adódott, ha István befektet 1700 eurót, akkor óriásit nyerhet. István ekkor megmutatta Bradley-nek a banki egyenlegét, hogy a bróker lássa, nincs ennyi pénze, de ez sem volt probléma: Bradley azt mondta neki, fizessen, amennyit tud és ő majd kipótolja a pénzt. Istvánt lenyűgözte ez a nagylelkűség, úgyhogy befizetett újabb 250 eurót. A bróker ígérete alapján 6-8 ezer euró profitra számított, de november 16-án már 12 377 eurót mutatott az egyenlege.

„Majd’ kiugrottam a bőrömből örömömben” – az összeomlás

István nem sokkal később megpróbált a profitból 500 eurót felvenni – és itt kezdődtek a problémák. A „pénzügyi iroda” egy munkatársa jelentkezett, aki azt kérte, hogy fizesse ki az utalás kezelési költségét, amire viszont István nem volt hajlandó, mert nem értette, miért nem vonják le egyszerűen a nyereségéből a költséget. Az ügyintézők ezután napokig nem válaszoltak, hiába írt nekik. December elején viszont felhívta egy Jake Foster nevű férfi, aki azt mondta: William Bradley-t kirúgták, a Cryptobase tönkrement, úgyhogy minden ügyfélnek kifizetik a számláján lévő összeget.

István nagyon örült, kitöltötte a kért papírokat, a rendszer ekkor 13 869 eurót mutatott. Itt is volt kezelési költség, 250 euró, amelyet már nem is a Cryptobase-nek, hanem egy Viktor Dolia nevű férfi londoni bankszámlájára kellett átutalni. István befizette ezt is, a megjegyzésbe az utasításoknak megfelelően feltüntette, hogy „private payment”, azaz magánutalás. Miután a pénzt átutalta, Jake Foster azt ígérte, hogy egy órán belül István bankszámláján lesz a pénze, amitől István nagyon megkönnyebbült, „majd’ kiugrottam a bőrömből örömömben” – mondta.

Aztán napokig hiába várt, végül karácsonykor kapott egy üzenetet, amelyben Foster azt állította, hogy hiba történt, visszajött a bankjától az összeg, de kideríti, hogy mit lehet tenni – aztán végképp elérhetetlenné vált. Pár nappal később jelentkezett helyette egy John Lee, majd egy Ahmed nevű újabb ügyintéző, de egy idő után ők is elnémultak.

Mivel a Cryptobase-től senki nem felelt a sürgető leveleire, megpróbálta újra felvenni a kapcsolatot Sofia Spencerrel, akivel először beszélt. A nő, aki emailjeit az Imperial Finance Group munkatársaként írta alá, rossz angolsággal és magyarsággal arra próbálta meg rávenni Istvánt, hogy regisztráljon náluk is, és közölte vele, hogy a Cryptobase-esek csalók.

Viszont megígérte, hogy 250 euró ellenében megszerzi neki az elvesztett pénzét. „Kedves uram, minden profitot kap, és természetesen nem kell többet fizetnie, mert az Európai Bizottság szabályozza” – írta egy nehezen értelmezhető üzenetben. István azonban ekkor már tele volt kétséggel, és amikor idén év elején Sofia számára is világossá vált, hogy a férfi vonakodik újabb pénzt utalni, akkor durvább hangra váltott:

„dont disturb me again is not my problem”

– írta Istvánnak, azaz felszólította, hogy ne zaklassa és a vesztesége nem az ő problémája.

A férfi mindeközben egyre inkább kétségbeesett, és lázasan kutatott, hogy hogyan tudja visszaszerezni a pénzét. Ekkor talált rá az Absolute Global Markets (AGM) nevű cégre. És minden kezdődött elölről: papírok kitöltése, 250 euró átutalása, személyes profil létrehozása az Anydesk segítségével. István azért ment bele az újabb befektetésbe, mert az AGM ügyintézői is megígérték neki, hogy visszaszerzik a Cryptobase-zel elbukott pénzt. Azt mondták: további 500 euró ellenében el tudnak indítani egy jogi eljárást, amelynek a végén István hozzájuthat a pénzéhez. Ezt az 500 eurót egy Crypto House nevű tallinni cégnek kellett befizetnie. Hogy miért, azt István nem értette.

Közben sokasodtak a furcsa jelek. Egyik napról a másikra eltűnt például a Cryptobase és az AGM oldala is, viszont amikor rájuk keresett, a Google egy Scamwatcher nevű oldalt dobott ki neki, amely azt ígérte, hogy „ha önt is becsapták, segítünk”. Amikor az AGM-nél további 1000 dollárt kértek tőle, István megmondta az igazat: nincs ennyi pénze, és átverve érzi magát. Ekkor végleg felszívódtak az AGM ügyintézői, a Cryptobase-hez hasonlóan szintén hétköznapi angol neveken – Henry Carter és Andrea Moore – bejelentkező ismeretlenek.

„Minden hamis” – az álomgyár

István azt nem tudta, hogy a kedves, oroszos akcentusú Mike Johnes, aki rávette az első befektetésre, valójában csak egy álnév, amely egy kijevi call center értékesítő munkatársát rejti, és egy valójában nem is angol, hanem egy kijevi cég, a Milton Group irodájában dolgozik sok száz társával együtt. Ők mindannyian hétköznapinak tűnő angol neveket használnak, de a cégnek van spanyol, olasz és orosz részlege is.

Ennek a call centernek a működéséről szerzett meg rengeteg belső dokumentumot a cég egyik korábbi munkatársa, majd eljuttatta azokat a legnagyobb svéd napilap, a Dagens Nyheter szerkesztőségéhez. Rajtuk keresztül jutottak el a Direkt36-hoz az áldozatok nevei és a call center mögött álló Milton Groupról szóló információk (a cégről múlt heti cikkünkben, itt írtunk).

„Minden hamis” – mondta a call center működéséről a szivárogtató, Alekszej. Őt azóta többször kihallgatta a svéd rendőrség, jelenleg Ukrajnán kívül, biztonságos helyen tartózkodik.

A call center az elegáns kijevi Mandarin Plaza nevű bevásárlóközpont hatodik és hetedik emeletén működik. Az iroda bejáratánál felfegyverzett biztonsági emberek állnak őrt, a mobiltelefonokat még az ajtónál le kell adni a munkatársaknak. Az irodában minden be van kamerázva, a felvételeket tárolják, a csoportvezetők folyamatosan belehallgatnak az ügyfelekkel folytatott telefonbeszélgetésekbe. A beléptetésről és az irodáról Alekszejnek sikerült rejtett kamerával felvételt készíteni.

Az ügyfélmegtartási részleg (retention room) egy rejtett kamerás felvételen. Forrás: Dagens Nyheter

A call center munkatársai sokféle brand nevében árulnak befektetéseket. Ilyenek az Istvánnak is ajánlott Cryptobase vagy az AGM, de létezik Gelco Partners, Vetoro Banc, Royal Banc és sok más cégnév is. Az értékesítőktől kőkemény teljesítményt várnak el: a napi 300 híváson és 3 órányi telefonbeszélgetésen túl az értékesítőknek havonta meghatározott számú ügyfelet kell gyűjteniük, az ügyfélmegtartási (retention) menedzsereknek pedig minimum összeget – az irodában kifüggesztett tábla szerint havi 40-100 ezer dollárt – határoznak meg: ennyit kell bármi áron kisajtolniuk az ügyfelekből egy hónapban, és akinek ez nem sikerül, levonnak a fizetéséből.

A William Bradley álnév mögé rejtőző fiatal férfi a kijevi iroda abszolút sztárja, a leggátlástalanabb üzletkötők egyike. Az igazi neve ismeretlen, a Facebook-on azonban Hamza Javid néven regisztrált. A húszas évei elején jár és Alekszej szerint iráni származású. Két éve dolgozik a cégnél és számtalan ügyfél kifosztásáért felelős – mondta róla Alekszej. A férfi pontos személyazonosságát sem a Direkt36, sem az OCCRP nem tudta kideríteni, a neki küldött kérdésekre semmit nem reagált. A Dagens Nyheter újságírói telefonon is felhívták. Nekik annyit mondott, hogy épp alszik, azt kérte, hogy ne zavarják, de majd jelentkezik később, ami sosem történt meg.

A William Bradley álnevű férfi a Milton Group irodájában egy rejtett kamerás felvételen.

Alekszej készített Bradleyről egy rejtettkamerás felvételt is munka közben. Bradley egy számítógép előtt ül, fején headset, mögötte egy narancssárga Ford Mustang posztere a falon. Széles karmozdulatokkal magyaráz a telefonba:

“Szeretném, hogy 2020 csodálatos év legyen a számodra. Remélem, a családod minden tagjának teljesül minden kívánsága. A szívem legmélyéből kívánom, őszintén. Minden jót kívánok, testvér.”

Majd befejezi a hívást, Alekszejhez fordul és azt kezdi el magyarázni, hogy

“Ez a fickó eddig több mint 150 ezer dollárt fizetett nekem. Hatszor vagy hétszer basztam át.”

Alekszej erre megkérdezi tőle, hogy mi a „varázslat” titka. “Elhitetem vele, hogy [ha veszít], az az ő hibája, nem a miénk” – feleli Bradley. Például azt mondja neki, hogy túl későn küldte a screenshotot a befizetéséről, és ezalatt az idő alatt a bitcoin árfolyama lezuhant, ezért nincs profitja. Arról is mesél, hogy a maga részéről túlságosan magas hozamot nem állít be az ügyfelek profilján, mert attól gyanakodni kezdenek.

„Sosem csinálok ilyet például valamilyen elbaszott magyarral vagy ilyen kamu emberekkel.”

Az nem derül ki pontosan, hogy miért hívja így a magyar ügyfeleket, de a kiszivárgott belső dokumentumok szerint legalább két magyar áldozattal kapcsolatban állt, egyiküket így jellemezte a cég belső rendszerében: „Vén fasz, nem ért semmit.”

Jön az adóbehajtó – a kivéreztetés

A call center munkatársai azokról sem mondanak le teljesen, akik vonakodnak pénzt utalni nekik. Őket nem csak egyszerű hízelgéssel vagy érzelmi zsarolással próbálják meggyőzni, hanem igazán mocskos trükköket is bevetnek.

Alekszej szerint például William Bradley találmánya a hamisított dokumentumok használata. Ezek létező bankok vagy pénzügyi hatóságok hivatalos leveleit utánozzák. Némelyik arra szolgál, hogy bizonyítsa a befektetés komolyságát, de az OCCRP munkatársai olyan áldozatot is találtak, akit hamis adóhatósági felszólítással próbáltak rávenni az újabb utalásra. Alekszej szerint a csoportvezetőknek – Bradley ötlete nyomán – egész gyűjteménye van hamis banki, adóhatósági és egyéb hatósági űrlapokból, amelyeket szükség esetén bevetnek.

Az áldozatok összezavarása is az átverés része. A call center munkatársai például IP-telefont, Whatsappot, Vibert, Skype-ot használnak a kommunikációra. Így ugyanis követhetetlen, hogy honnan jelentkeznek, esetleg úgy tűnik, mintha Nyugat-Európából telefonálnának.

A Milton Group kijevi irodája. Forrás: Alexander Mahmoud/Dagens Nyheter

A nagyon bizalmatlan ügyfelek meggyőzésénél még az is megengedett Alekszej szerint, hogy valamennyi pénzt (de sosem többet, mint a már befizetett összeg felét) visszautalják az ügyfélnek. Ez általában meggyőzi az embereket arról, hogy a dolog működik, és érdemes még többet befektetniük, mondta a Dagens Nyheternek Alekszej.

Miközben az ügyfeleknek sokszor 50 dollárért is könyörögni kellett, a call centert működtető Milton Groupnak nagyon jól jövedelmez az üzlet. A cég ügyvezetője, Jakub Keselman egy január 11-i céges bulin azt mondta, hogy tavaly a kijevi irodájuk 70 millió dollárt termelt. A céges buli tényleg nagyon nagyszabású volt tűzijátékkal, zsonglőrökkel, dj-kel, itt van róla egy rejtettkamerás felvétel:

De bőkezűen bánik a cég a legjobb értékesítőkkel is. A kijevi irodában a ranglétra alján állók havi 4-500 dollárt keresnek a 8 órás munkáért. A csoportvezetők és az ügyfelek megtartásáért, azaz minél többszöri lehúzásáért felelős kollégák 650 dollárt kapnak Alekszej szerint. A vezetői alapfizetés 1200 dollár, erre jönnek a bónuszok: a legjobbak iPhone 11 prót vagy olyan sorsjegyet kapnak, amellyel autót lehet nyerni.

Ezen kívül az ügyfelektől beérkezett pénz bizonyos százaléka is a legjobb üzletkötőknek jár: a kártyás fizetés után 4 százalék, a banki átutalással vagy Western Unionon érkezett pénzért 6 százalék, a kriptoszámlára utalt pénzért 9 százalék. A havi bért a dolgozó markába számolják le amerikai dollárban.

Jakub Keselman telefonon tagadta a Dagens Nyheter újságírójának, hogy a cége átvert volna ügyfeleket, szerinte ugyanis a Milton nem foglalkozik ügyfélszolgálattal vagy befektetésekkel, csak IT- és support-szolgáltatást nyújt azoknak a „brandeknek”, amelyek call centert működtetnek. A beszélgetés egy másik pontján azonban mégis kitért a befektetésekre. Azt mondta,

“sok ügyfél nem érti, hogyan működik a befektetés, és pénzt veszít emiatt. Miért kell visszaküldenünk pénzt, ha elveszítette? Érti?”

„Nem mertem otthon megmondani” – a szégyen

A call center által értékesített brandek nem teljesen ismeretlenek a hatóságok előtt. A spanyol és az olasz pénzügyi hatóságok például idén januárban adtak ki figyelmeztetést az Cryptobase Ltd., AGM Invest Ltd. és Imperial Finance ellen. A brit pénzügyi felügyelet, az FCA pedig január végén közölte, hogy a Vetoro Banc annak ellenére nyújt pénzügyi szolgáltatást brit állampolgároknak, hogy nincs regisztrálva. Ezek mind olyan brandek, amelyet a Miltonnál dolgozó call centeresek értékesítettek.

Magyarországon a pénzügyi szervezetek felügyeletét a Magyar Nemzeti Bank (MNB) látja el. Ebben az esetben azonban csalásról van szó, amely külföldről indul, így az MNB legfeljebb figyelmeztetést adhat ki, vagy közzéteheti más államok felügyeleteinek figyelmeztetéseit. Ezt ezen az oldalon teszi meg, ezen az oldalon pedig azt magyarázzák el, hogy miért kell nagyon vigyázni a kockázatos befektetésekkel.

A hasonló ügyek felderítését ugyanakkor nehezíti, hogy a Direkt36-nak nyilatkozó magyar károsultak között egy sem volt, aki a hatóságokhoz fordult volna. Nem tartották valószínűnek ugyanis, hogy a rendőrség vagy a bíróság segíteni tudna az elveszített pénz visszaszerzésében, illetve szégyellték is magukat, amiért rászedték őket.

Istvánon kívül a Direkt36-nak 22 további olyan magyart sikerült azonosítani, akik hasonló csalás áldozatai lettek. Közülük heten mesélték el, hogy mi történt velük. A call centeresek az áldozatok beszámolói alapján elsősorban kiszolgáltatott emberekre utaztak. Ennek megfelelően a magyar áldozatok többsége kispénzű nyugdíjas, aki nagyon keveset ért a pénzpiacok vagy a kriptovaluták működéséből. Egyikük például így próbálta elmagyarázni, hogy mire adott pénzt:

„Hát, több céggel állnak kapcsolatban… ők tudják az árfolyamokat… ilyen tőzsde valami.”

Neki azt ígérték, hogy egy héten belül megduplázzák a befektetését, ehelyett azonban a befizetés után megszakították vele a kapcsolatot.

Egy svéd nyugdíjas áldozat. Forrás: Alexander Mahmoud/Dagens Nyheter

Majdnem mindegyikük a Facebookon megjelenő hirdetéseken keresztül került kapcsolatba a brókerekkel, és mindannyian úgy érezték, hogy a hirdetések megtévesztő ereje óriási.

„Arra gondoltam, hogy mivel az interneten a Facebook nem tiltotta le, nem biztos, hogy csalás. Akkor miért ne próbáljam meg? Olyan hihető volt, hogy többen meggazdagodtak belőle.”

Ezt mondta Mária, egy nyugdíj előtt álló Baranya megyei asszony, aki 200 eurót fizetett be és veszített el tavaly karácsony előtt. Az OCCRP megkereste a Facebookot a hasonló átverések hirdetéseivel kapcsolatban, de a cég nem reagált a kérdésekre.

Mióta az áldozatok megértették, hogy rászedték őket, legmeghatározóbb érzésük a szégyen. „Nagyon bántott a dolog, meg sem mertem otthon mondani, hogy mi történt velem, mert ki is akadtak volna, hogy ilyen buta vagyok” – mondta egy Vas megyei nyugdíjas asszony, akinek a teljes megtakarítása – 35 ezer forint – ment rá arra, hogy úgy döntött, „megpróbál pénzt szerezni, ahogy tud”. „Seggbe rúg a fiam, ha megtudja” – jelentette ki egy Baranya megyei nő, akinek 70 ezer forintja, szintén az összes félretett pénze veszett oda. Egy harmadik férfi összesen csaknem 400 ezer forintot vesztett, a már említett dunántúli nyugdíjas, István pedig félmilliót. Ő annyit fűzött az egészhez: „csak a fiam meg ne tudja, elsüllyedek”.

A csalás lélektanáról sokat elárul, hogy bár az áldozatok nagy többsége már tudja, hogy becsapták, többen közülük még most is úgy beszélnek a nem létező számlájukon lévő nem létező befektetésükről, mintha az igazi lenne, mintha lenne még bármi remény visszaszerezni azt. Egyikük, aki hetek óta nem tud kapcsolatba lépni állítólagos brókereivel, mert semmit sem reagálnak a kérdéseire, azt mondta a Direkt36-nak, hogy még most is megpróbálná megszerezni a pénzt, mert

„Ott van fenn azon a kereskedésen, tehát az az én pénzem, csak nem akarják kifizetni”.

Az ORFK szerint a Miltonnál dolgozó call centeresek által tökélyre fejlesztett módszer információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás és az információs rendszer vagy adat megsértése gyanúját veti fel. A magyar rendőrség azonban nem készít statisztikát a hasonló esetekről, így nem lehet tudni, hogy hány ilyen ügyben született feljelentés Magyarországon. A rendőrség a megelőzés fontosságára hívta fel a figyelmet a Direkt36 kérdéseire válaszolva, a károsultaknak pedig azt javasolta: tegyenek feljelentést.

István sem mondott le teljesen a pénzéről a mai napig. „Várom, hogy ez a cég jelentkezik. Nem tudok mit csinálni, csak várni tudok.” Várakozás közben pedig újabb és újabb, fantasztikus befektetésekre csábító hirdetések, cikkek és honlapok bukkannak fel a Google-keresőjében és a Facebookján. A legutóbbi, február 3-i változat azt ígéri, hogy egy népszerű magyar ellenzéki politikus módszere gazdaggá teheti.

A hirdetés szerint a politikus az RTL Klubnak mesélte el, hogy „vezető szerepet tölt be egy kriptovalutákkal kereskedő platform elindításában”. A Blikk honlapjának dizájnját utánzó felületen azt írják rá hivatkozva, hogy „több száz magyar család már új autót és otthont engedhetett meg magának az erőfeszítéseinknek köszönhetően.” Szinte tenni sem kell semmit, csak regisztrálni és befizetni az első 250 eurót. Az egész olyan jól hangzik, és olyan egyszerű, csak persze semmi sem igaz belőle.

A címlapi illusztráció készítéséhez használt fotót Alexander Mahmoud/Dagens Nyheter készítette.

Partnerünk a

Itt szólhatsz hozzá a cikkhez