Látszólag összeugrottak a magyarok és az oroszok a Szkripal-mérgezés miatt. A háttérben azonban valami más történt

Orbán Viktor kormánya látványosan szoros kapcsolatot épített ki a Vlagyimir Putyin által vezetett Oroszországgal az elmúlt években, így meglepően keménynek tűnhetett az úgynevezett Szkripal-ügyre adott válasza.

Idén tavasszal Magyarország számos nyugati államhoz hasonlóan úgy döntött, hogy a Nagy-Britanniában élő egykori orosz kém, Szergej Szkripal megmérgezését követően szolidaritást vállal az Egyesült Királysággal, és kiutasít egy orosz diplomatát. Ez nemcsak a jó viszony miatt volt feltűnő, hanem azért is, mert volt több olyan európai uniós tagállam, amely nem utasított ki senkit. Ráadásul orosz diplomata hivatalos kitiltására 2010 óta, az Orbán-kormányok alatt még nem volt példa Magyarországon.

A Direkt36 nyomozása azonban kiderítette, hogy a Szkripal-ügyre adott magyar választ valójában szándékosan úgy vezényelték le, hogy az a két ország különleges kapcsolatát ne veszélyeztesse. Dokumentumok, valamint az ügyben folytatott háttérbeszélgetéseink azt mutatják, hogy mindkét ország nagyon is odafigyelt rá, hogy ne okozzon a másiknak valódi kárt, miközben a felszínen formálisan kölcsönösen elítélték egymást.

Egy, a Direkt36 által megszerzett diplomáciai jelentés szerint például az orosz külügyminisztérium biztosította a moszkvai magyar nagykövetet, hogy a magyar-orosz kapcsolatok nem fognak megromlani attól, hogy Magyarország kitiltott egy orosz diplomatát.

Több diplomáciai forrásból is úgy értesültünk, Magyarország egy olyan, a budapesti orosz nagykövetségen diplomatafedésben dolgozó GRU-st (katonai hírszerzőt) tiltott ki, akinek a kiküldetése legfeljebb pár hónapon belül amúgy is lejárt volna. Moszkva pedig cserébe egy olyan, nem kifejezetten fontos pozíciót betöltő magyar külgazdasági attasé hazaküldése mellett döntött, aki valójában már régóta ott akarta hagyni Oroszországot, és egy nyugati országba szeretett volna külszolgálatra menni. Végül az orosz válaszintézkedésnek köszönhetően épp ez történt, a kitiltott magyar diplomata kívánsága valóra vált.

Fektess be a demokráciába! Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, hogy folytatni tudjuk a tényfeltáró munkát.

Az orosz külügyminisztérium és a budapesti orosz nagykövetség nem reagált megkeresésünkre. A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) a kérdéseinkre csak annyit írt, hogy „amit a témával kapcsolatban el lehetett mondani, azt elmondtuk”.

Imitált konfliktus

A KKM 2018. március 26-án a jelentette be, hogy Budapest is csatlakozik az Egyesült Államokhoz, Kanadához, Ukrajnához és azokhoz a többségében európai uniós országokhoz, melyek orosz diplomatákat tiltanak ki, így támogatva az Egyesült Királyság Oroszország elleni válaszlépését a Salisburyben történt vegyifegyveres támadás miatt. Március végére huszonkilenc ország, plusz a NATO összesen 153 orosz diplomatát tiltott ki. Ez azonnali orosz válaszintézkedésekhez vezetett.

Magyarország esetében ez konkrétan azt jelentette, hogy az Orbán-kormány kiutasított egy Budapesten szolgáló orosz diplomatát, mire az oroszok erre adott válaszként bejelentették egy magyar diplomata kitiltását.

Március 28-án Lázár János, a Miniszterelnökség akkori vezetője sajtótájékoztatóján arra hivatkozva nem volt hajlandó felfedni a kiutasított orosz diplomata kilétét, hogy ez nemzetbiztonságilag kényes ügy. Azt is hozzátette, hogy a kiutasítás a NATO-szövetségesek kérésére történt. Ezen kívül az MTI források hivatkozása nélkül arról írt, hogy az orosz diplomata kitiltása a Moszkvának való kémkedéssel vádolt szélsőjobboldali, ex-jobbikos EP-képviselő, Kovács Béla ügyével is összefügghet. A magyar külügyminisztérium a kitiltás híréhez csak annyit fűzött hozzá, hogy a kiutasított orosz diplomata „hírszerző tevékenységet is végzett”.

Jeremy Hunt brit külügyminiszter egy szeptemberi interjúban beszélt arról, hogy a szövetségeseik által kitiltott 153 orosz diplomata hírszerzőként dolgozott. Egy magas rangú brit kormánytisztviselő a Direkt36-nak azt mondta, a magyarok által hazaküldött diplomata az orosz katonai titkosszolgálat, a csak GRU-nak nevezett Felderítő Főcsoportfőnökség kötelékébe tartozott. A téma érzékenysége miatt névtelenséget kérő forrás szerint az európai szövetségesek szinte kizárólag GRU-sokat tiltottak ki. Mivel a Salisbury vegyifegyveres támadást a GRU ügynökei követték el, ezért Nagy-Britannia és szövetségesei elsősorban az orosz katonai hírszerzésnek akartak visszavágni.

Három, különböző NATO-s tagországokat képviselő, jó összeköttetéssel rendelkező diplomata azonban elmondta azt is, hogy a magyar kormány végül egy olyan orosz diplomata kiutasítása mellett döntött, aki már épp befejezni készült a külszolgálatot és hamarosan amúgy is elhagyta volna Budapestet. A források mindannyian azzal a feltétellel adtak információkat erről a diplomáciailag érzékeny ügyről, ha nem közöljük a nevüket. Ezen kívül két további, EU-s országokat képviselő diplomata, valamint egy magyar diplomata is megerősítette, hogy hallott erről a történetről.

Diplomáciai körökben ezért a magyar kormánynak a Szkripal-ügyre adott reakcióját „puha kiutasításként” könyvelték el, amivel Budapest egyszerre próbált kedvére tenni az EU/NATO-közösségnek, de közben Oroszországnak sem akart kárt okozni. Egy általunk megszerzett diplomáciai jelentés is arra utal, nem volt szó a két ország között valódi konfliktusról. A jelentést Balla János akkori moszkvai magyar nagykövet – miután március 30-án egyszer már referált a külügynek – küldte el írásban április 3-án a külügyminisztérium vezetőinek és a külügy különböző főosztályainak, valamint több más minisztérium tisztviselőinek.

A dokumentum szerint Balla a moszkvai osztrák nagykövetnél szervezett vacsorán vett részt 2018. március 29-én. (Ausztria egyike volt azon kevés EU-s országoknak, melyek nem voltak hajlandóak orosz diplomaták kiutasítására.) A vacsorán Balla a kitiltásokról beszélgetett Oleg Tyjapkinnal, aki a Magyarországért felelős regionális igazgató az orosz külügyminisztériumban. Balla szerint Tyjapkin akkor még nem látta a budapesti orosz nagykövetség jelentését a diplomatájuk kitiltásáról, így Balla mondta el a regionális igazgatónak a részleteket.

Tyjapkin ezt követően biztosította róla Ballát, hogy Oroszország a baráti viszony fenntartásában érdekelt, és valószínűleg majd olyan módon válaszolnak, amivel elkerülhető a helyzet eszkalálódása. Tyjapkin „az orosz válaszlépésről elmondta, hogy minden valószínűség szerint tükörválasz lesz, és nem rombolja majd a kétoldalú kapcsolatokat. Orosz részről továbbra (is) a kétoldalú együttműködés fenntartására és a tervbe vett látogatások zavartalan menetrendjének fenntartására törekednek” – jelentette írásban a magyar nagykövet főnökeinek Budapestre.

A jelentés hitelességét egy, az eredeti címzettek közt szereplő minisztériumi tisztviselő, valamint egy másik magyar forrás is megerősítette – utóbbi a jelentéshez másodkézből jutott hozzá.

Balla János moszkvai nagykövet távirata Szkripal-ügyben. Fotó: Direkt36

A külügyi tárca egyik magas rangú tisztviselője szerint ennek ellenére tévedés azt gondolni, hogy Magyarország csak megjátszotta volna a kitiltást. A névtelenséget kérő tisztviselő szerint a magyar kormánynak már csak azért is fontos volt, hogy lépést tegyenek a Szkripal-ügyben, mert a kormányzó brit konzervatívok szoros szövetségesei Orbánnak. Egy külföldi diplomata is megjegyezte, „nem Magyarország volt a legrosszabb” a Szkripal-ügy kezelésében, hiszen nyolc másik EU-tagállam (Ausztria, Bulgária, Ciprus, Luxembourg, Málta, Portugália, Szlovákia és Szlovénia) egyáltalán semmiféle intézkedésre nem volt hajlandó orosz diplomaták ellen. Több brit kormányzati forrás elmondása alapján pedig London is tudta, hogy a magyarok milyen módon intézték a saját kitiltásukat. A briteknek azonban végső soron elég volt az, hogy egy orosz diplomata kiutasítása formálisan megtörtént, és az ügy magyar kommunikációja is megfelelt számukra.

Egy brit kormányzati forrás azt mondta, hogy a Salisbury támadással kapcsolatban hírszerzési információt osztottak meg szövetségeseikkel, így a magyar kormánnyal is, és konkrét bizonyítékokat mutattak be nekik, hogy tisztában legyenek a vegyi fegyveres fenyegetés súlyával. A brit kormány azt hangsúlyozta partnereinek, hogy a GRU ügynökeinek koordinált kitiltása elsősorban nem is egy szolidaritási gesztus Nagy-Britanniával, hanem épp azt segíthet megelőzni, hogy az oroszok a jövőben más NATO- és EU-tagországok utcáin gyilkoljanak idegméreggel. A forrás szerint az intézkedéssorozat nagyon érzékeny veszteségeket okozott az orosz hírszerzésnek, amiben maguk a britek jártak élen. „Olyan, mélyfedésben lévő ügynököket is megtaláltuk és kiutasítottuk, akikről még saját orosz kollégáik sem tudták, hogy kémek” – tette hozzá a brit tisztviselő.

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és így biztosan nem fogsz lemaradni a nyomozásaink eredményéről!

A magyar lépés ehhez képest meg sem közelítette ezt, és az elmúlt hónapokban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kölcsönös kitiltások tényleg nem zavarták meg a magyar és orosz kormány viszonyát. Orbán Viktornak nem csak egy júliusi soron kívüli találkozóra futotta Vlagyimir Putyinnal az oroszországi focivébé alatt, hanem később a már megszokott éves hivatalos találkozójukat is megtartották szeptemberben.

„Nagy fenyítés nem várható”

A magyar nagykövet jelentése arról is szól, hogy az oroszok sokkal agresszívebben léptek fel más országok ellen, melyek szintén kitiltottak diplomatákat Európából.

Erre az egyik leglátványosabb példa Németország. Bár a németek csak alacsony rangú orosz diplomatákat utasítottak ki, Moszkva válaszlépése ehhez képest jóval keményebb volt. Több magasrangú német diplomatát tiltottak ki Moszkvából, köztük a németek katonai attaséját is – ezt a pozíciót tipikusan magasrangú katonatisztek tölti be, akik a katonai együttműködésért is felelnek.

„A moszkvai német nagykövettől azt a tájékoztatást kaptam, hogy Berlinből négy alacsony rangú orosz diplomatát utasítottak ki egyhetes határidővel. (…) A orosz KÜM kiutasított négy német diplomatát, közöttük a katonai attasét és a rendőri kérdéssekkel foglakozó attasét” – írta Balla a Budapestnek küldött jelentésében. A magyar nagykövet azt is megírta, hogy Alekszander Grusko orosz külügyminiszter-helyettes (aki NATO-nagykövetként is szolgált korábban) egy március 27-iki rendezvényen beszélt a Szkripal-ügyről, és „nagyon kemény hangon több mint két órán keresztül beszélt. Olyan orosz álláspontot fejtett ki, amely a hidegháborút idézte fel, ideértve a fegyverkezési területet is”.

Ez a hidegháborús mentalitás egészen biztosan nem jellemző arra, ahogyan az orosz titkosszolgálatok az Oroszországba küldött magyar diplomatákkal viselkednek, annak ellenére sem, hogy Magyarország az EU-nak és a NATO-nak is tagja. „Mielőtt Oroszországba indultunk volna kiküldetésre, a magyar kémelhárító tisztek felkészítőt tartottak, mire számíthatunk az orosz szolgálatok részéről. Elmondták, hogy nagy fenyítés, agresszió az orosz titkosszolgálatoktól nem várható, köszönhetően a Magyarország és Moszkva közti jelenlegi politikai viszonynak” – mondta név nélkül egy oroszországi tapasztalattal rendelkező magyar diplomata.

Akadtak ugyanakkor arra utaló jelek, hogy az orosz titkosszolgálatok járnak a magyar diplomaták lakásaiban, hogy a telefonokat lehallgatják és a szobákat átkutatják, mesélte a forrás. De ez Oroszországban a megszokott ügymenet. „Csak leellenőrizték a hátteremet, valószínűleg titkos számítógépet, rejtjelező gépet kerestek, vagy más nyomát annak, hogy esetleg magyar hírszerző lehetek” – mondta a diplomata. „Érzékelhető a jelenlétük, de egyáltalán nem fenyegető” – tette hozzá.

Ez igencsak különbözik attól, hogy a kémelhárításért is felelős KGB-utódszolgálat, az FSZB milyen agresszíven lép fel amerikai vagy brit diplomatákkal szemben. A jelenségről sokat írtak, és a zaklatásnak olyan szélsőséges példái is előfordultak, mint hogy az oroszok megölték a diplomaták háziállatait, vagy hogy fekáliát hagytak a szoba közepén egy betörés után.

Ám Magyarország esetében még a Tyjapkin által ígért tükörintézkedés is meglehetősen enyhe lett, annak ellenére, hogy azt hivatalosan egy kemény hangú közleményben jelentették be. Balla nagykövetnek „tiltakozó jegyzéket adtak át, és tudatták vele, hogy válaszul arra, hogy Magyarország barátságtalan és megalapozatlan módon kiutasít egy orosz diplomatát az Egyesült Királyságnak a „Szkripal-üggyel” összefüggő, Oroszországgal szembeni megalapozatlan vádjaira hivatkozva, Oroszország nemkívánatos személynek minősíti a magyar nagykövetség egy dolgozóját” – közölte az orosz külügyminisztérium.

Végül a válaszintézkedésből az lett, hogy Magyarország hét ottani külgazdasági attaséja közül az egyiket utasították ki Oroszországból. Ennek a magyar diplomatának a személyét több hivatalos forrásunk is megerősítette a Direkt36-nak. A magyar attaséról elmondták, hogy hozzáértő, jó kapcsolatokkal rendelkezik, de viszonylag jelentéktelen. „Ha valóban ő az, akit az oroszok kitiltottak, nos, akkor ez egy meglehetősen enyhe válasz” – kommentálta egy magyar diplomata, aki dolgozott Oroszországban, és aki kollégája is volt a kiutasított attasénak. Mivel a Magyarország és Oroszország közti kereskedelem eléggé korlátozott az Európai Unió Oroszország elleni szankciói, valamint az uniós termékekkel szembeni orosz embargó miatt, az öt különböző orosz nagyvárosban (Moszkva, Szentpétervár, Rosztov-na-Donu, Jekatyerinburg és Kazany) lévő hét külgazdasági attasé közül elveszíteni egyet nem túl nagy érvágás.

Ráadásul egy, a kiutasított magyar diplomatát jól ismerő forrás azt is elmesélte, hogy a külgazdasági attasé már régóta szerette volna otthagyni Oroszországot. (Erről tanúskodott az attasé egyik korábbi nyilvános közösségi médiás hozzászólása is.) Az attasé családi ok miatt azt próbálta elérni, hogy áthelyezzék és egy bizonyos nyugati országban élhessen. Miután az oroszok kiutasították, a magyar diplomata vágya hirtelen beteljesült és a magyar külügy a vágyott helyre küldte ki. „Úgy látszik, az oroszok a végén még szívességet is tettek a kitiltással” – jegyezte meg mosolyogva az attasé volt kollégája.

Ehhez hasonlóan végül nemzetbiztonsági szempontból sem számított túl sokat a magyar kitiltás.

„Az úgynevezett szimmetrikus vagy tükörintézkedések esetében a kitiltás és az arra adott válasz is néha kamu, valójában csak a külvilág megtévesztését szolgálják” – mondta egy volt kémelhárító tiszt, aki korábban hosszú ideig az Alkotmányvédelmi Hivatalnak (AH) dolgozott. A tükörintézkedések lényegi eleme, hogy az eredeti lépés és a reakció súlya összhangban áll egymással, magyarázta a forrás, megjegyezve, hogy sokatmondó, ha az oroszok egy súlytalan magyar diplomata kitiltásával reagáltak a magyar kiutasításra.

A névtelenséget kérő forrás hozzátette, hogy „nagyon nem mindegy, hogy a magyar kormány egy már hazautazó, vagy még aktív személyt utasított ki”. Szerinte ugyanis egy hazautazásra készülő hírszerző már jóval a távozása előtt gondoskodik informátorai átadásáról utódja számára, jellemzően egy hármasban tartott konspirált találkozón, hogy a felépített hálózat zökkenőmentesen működhessen tovább. „Ha egy kiutasításra akkor kerül sor, amikor a hírszerző már átadta kapcsolatait, a hazaküldése semmiféle törést nem fog okozni az ellenérdekelt hírszerző szerv tevékenységében. Az így nem több, mint merő formalitás, sőt egyfajta baráti gesztusnak is lehet értelmezni” – tette hozzá a volt kémelhárító.

Ez a cikk az Investigative Journalism for EU (IJ4EU) nevű európai uniós program pályázatán nyertes, a Re:Baltica lett oknyomozó központ által vezetett konzoricum sorozatának részeként jelenik meg. A konzorcium további tagjai a Direkt36 mellett a Postimees észt napilap, a 15min (Penkiolika minučių) litván hírszájt és a Respekt cseh hetilap. A cikk orosz és lett nyelvű változatban is olvasható lesz a Re:Balticán.

  • Panyi Szabolcs

    Az ELTE magyar nyelv és irodalom szakán diplomázott. 2013 és 2018 között az Index.hu politika rovatának volt szerkesztője és újságírója. 2017-18-ban Fulbright-ösztöndíjjal az Arizona State University-n tanult oknyomozó újságírást. 2018 őszén csatlakozott a Direkt36-hoz, ahol főként nemzetbiztonsági és külpolitikai vonatkozású történeteken dolgozik. Mellette a varsói központú VSquare.org visegrádi régiós tényfeltáró újságírói platform egyik alapítója, 2023-tól a közép-európai oknyomozások vezetője. Négyszer nyert Minőségi újságírásért díjat és szintén négyszer Transparency-Soma-díjat, 2018-ban és 2021-ben pedig az Európai Sajtó Díj döntőse volt.