Feszültséggel teli, hangos, több szemtanú szerint egyenesen kocsmába illő jelenet játszódott le három nappal a parlamenti választás után, április 15-én szerda délután az MTVA Kunigunda útján lévő székházának földszinti, Adásszünet nevű büféjében.

Legalább húsz ember volt tanúja annak, ahogy egy jól megtermett férfi a hangját felemelve kér számon egy apró termetű, törékeny nőt. A férfi Császár Attila, a köztévé egyik, a Fidesszel nyíltan szimpatizáló riportere volt – aki azzal vált ismertté, hogy a 2006-os tévéostromot a Hír TV élő adásában az 1956-os forradalomhoz hasonlította. A nő a Magyar Távirati Iroda egyik régi, politikával foglalkozó munkatársa volt.

Császár üvöltött vele. Azt ordította, mégis mit képzel magáról, gondolja meg jól, honnan kapja a fizetését, nézzen rá a belépőkártyájára, és ha valami nem tetszik neki, elmehet akár a 444-hez is. Elhangzottak durvább, trágár kifejezések is, több fültanú emlékeiben megragadt, hogy Császár azt kiabálta a kolléganője felé: „oda szarik, ahonnan enni kap”.

A letámadott MTI-s kiállt magáért, kikérte magának a dolgot, de a férfi nem vett vissza a fölényes fellépéséből. Végül Császár elhagyta a helyiséget, de a riporter még ezután is pufogott odakint a barátaival.

Császár dühét az az állománygyűlés váltotta ki, amely nem sokkal korábban ért véget a büfé mögött lévő rendezvényteremben.

Az MTVA székházában nem voltak megszokottak az ehhez hasonló gyűlések. Ezúttal azért hívták össze a dolgozókat, mert az április 12-i parlamenti választáson a Fidesz katasztrofális vereséget szenvedett. Emiatt a házon belül mindenkit az foglalkoztatott, hogy a közelgő kormányváltás hogyan befolyásolja majd a közmédia jövőjét.

A munkatársai által csak „Pitbull” néven emlegetett Németh Zsolt hírigazgató a gyűlésen igyekezett lecsendesíteni a választási eredmény miatti felfokozott hangulatot. Feszült pillanatokat az okozott, amikor egyes dolgozók nyíltan rákérdeztek, hogy a választás után is folytatódik-e az eddigi öncenzúra, és érkeznek-e még hozzájuk „okosságok”. A hírigazgató mindezt „szerkesztési szabadságnak” nevezte, és hozzátette, minden a korábbi gyakorlat szerint működik tovább.

A kritikus kérdéseket feltevők közt volt az az MTI-s is, akinek utána Császár nekitámadt a büfében. Németh válaszai többeket felháborítottak.

Az állománygyűlésen történtek és az utána következő büfébeli jelenet jól mutatták, milyen feszültségek alakultak ki a Kunigunda útján az április 12-e utáni időszakban.

A Direkt36 az elmúlt hónapokban több mint tíz – a helyzet érzékenysége miatt névtelenséget kérő – dolgozóval beszélgetett arról, mi játszódott le a közmédiában a választással kezdődő és a júliusi elsötétítésig tartó hetekben, és hogyan rendezik el magukban a propagandagépezetben eltöltött éveket.

A beszélgetésekből az derült ki, hogy a választás utáni napokban a közmédia több dolgozója – aktuális pártszimpátiájuktól függően – egymásnak esett. Bár többen felszabadulásként élték meg, hogy a kézi vezérlés szinte egyik napról a másikra megszűnt, kénytelenek szembenézni azzal a nyomasztó kérdéssel, hogy ha zavarta őket a propagandaszerű működés, akkor miért nem mondtak fel. A szakmai sztenderdek szerinti munkára való átállás sem megy könnyen, többen nem rendelkeznek az ehhez szükséges képességekkel, vagy pedig riasztónak tűnik számukra, hogy felelősséget kell vállalniuk az általuk elkészített anyagokért.

A cikkben leírtakkal kapcsolatban több kérdést is feltettünk a közmédia sajtóirodájának, amely többször is azt közölte: „a kérdés megválaszolása a közmédia korábbi vezetését illeti”. Megkerestük Németh Zsolt korábbi hírigazgatót is, ő azonban egyelőre nem reagált a kérdéseinkre. A büfében lezajlott vita érintettjei, köztük Császár, nem kívántak nyilatkozni.

1. A belső feszültség

Orbán Viktor elismeri a választási vereséget – Forrás: Németh Szilárd Facebook-oldala

A választási este egyik legemlékezetesebb jelenete az volt, amikor Orbán Viktor a Bálnában egy rövid beszédben elismerte a pártja vereségét, és jó éjszakát kívánva elköszönt a híveitől. Ezt követően hamar szétszéledt az eredményváróra érkezett közönség.

Valami hasonló játszódott le a Kunigunda útján is. Orbán bejelentése után eltűntek a vezetők a köztévéből. Nem várták meg még az adás végét sem. Végül egy alacsonyabb beosztású dolgozó, egy egyszerű szerkesztő köszönte meg az ott lévők munkáját. „Vehetjük úgy, hogy itt lett a kezünk elengedve” – mondta a közmédia egyik munkatársa.

A dolgozók közt volt, aki bánatában sírt azon az estén, és volt, aki összezavarodott, nem tudta hová tenni a történteket. Az egyik szerkesztő szerint ennek az volt az oka, hogy többen nem látták reálisan a választási esélyeket, ezért sokként érte őket a Tisza nagyarányú győzelme.

A Fidesszel szimpatizáló dolgozókban a választás utáni napokban is komoly indulatok dúltak. Akadt olyan műsorvezető, akit annyira elkeserített a Fidesz bukása, hogy arra jutott, ő ezek után nem akar kiülni a képernyőre, és inkább a háttérbe vonult.

Előfordult az is, hogy a folyosókon kritizálták a Tisza elnökét, Magyar Pétert, akit a következő napokban választottak meg miniszterelnöknek. „Vannak olyan kollégáim, akik Magyar Péterre azt mondják, hogy köcsög. Így hivatkoznak rá magánbeszélgetésekben, nem rejtve véka alá ellenérzéseiket” – mondta a közmédia online részlegén dolgozó egyik forrás.

Voltak azonban többen olyanok is, akikre reményteli várakozás volt jellemző. Ők abban bíztak, hogy a Tisza-kormány alatt a közmédia visszaszerezhet valamit a függetlenségéből.

A Tisza győzelmére egyesek már azzal készültek, hogy a választás előtt változtattak a viselkedésükön. Egy MTI-s forrás szerint közéjük tartozott például néhány olyan főszerkesztő-helyettes, akik az Orbán-kormány idején a cenzúra működtetői voltak az állami hírügynökségnél. Amíg tartott az előző rendszer, addig „nagyon lazán dobtak el anyagokat” – mondta arra utalva, hogy ezek a középvezetők tiltottak le számos hírt. Úgy voltak vele, hogy „jó ez a zsíros állás nekem, a lelkiismeret meg nem érdekel” – mondta róluk a forrás.

„Mikor lehetett érezni, hogy a Tisza győzni fog, már akkor kicsit megváltozott a hozzáállásuk. Már elkezdtek nyájasabbak lenni, nem olyan pökhendiek”

– mondta.

A választás utáni napokban a Fidesszel szimpatizálók és a Tisza győzelmének örülők többször is egymásnak feszültek.

Németh Zsolt hírigazgató az április 15-i délutáni állománygyűlésen maga is szóba hozta: bírják már ki az emberek a következő időszakot egymás mellett, az is, aki örül, és az is, aki szomorú. Vagy ha nem megy, menjenek szabadságra. „Azt gondolom, hogy ez […] egy kevésbé kulturált közösségben sem ildomos, hogy a kollégák egymásnak ellenségeivé váljanak negyedóra, 20 perc alatt, miközben 10-15-20 éve dolgoznak együtt” – idézte Németh-et a birtokába került hangfelvétel alapján a Telex.

Az állománygyűlés egyik résztvevője szerint Némethnek ezek a mondatai gyakorlatilag arról szóltak, hogy

„az emberek elkezdték egymást cukkolni, hogy majd téged fognak kirúgni, nem, majd téged”.

A feszültség persze nem múlt el gombnyomásra, de a dolgozók figyelmét egyre inkább más kérdések kötötték le.

2. Megszűnik a cenzúra

Magyar Péter a közmédiában – Forrás: Magyar Péter Facebook-oldala

„A Guardian értesülése szerint Bécsből magángépek szállítják el az Orbán-kormány alatt meggazdagodottak vagyonát” – ezzel a címmel élesedett április 26-án, vasárnap este 21 óra 37 perckor egy MTI-s anyag. Az állami hírügynökség a brit napilap komolyabb visszhangot kiváltó értesülését szemlézte. Ez arról szólt, hogy az Orbánhoz közel álló gazdasági kör tagjai a Fidesz kormányzása idején összegyűjtött vagyonukat külföldre próbálják menekíteni.

A lapszemlét egyfajta tesztnek szánták: ha ez eljuthat a közönséghez, akkor tényleg vége a cenzúrának, bármit meg lehet írni az MTI-ben. A teszt sikeres volt. A lapszemle megjelent, amelyet aztán több független hírportál át is vett. Az erről szóló MTI-hírt ráadásul utólag sem módosították, és a szerzőjét sem érte semmilyen retorzió.

Ez fontos előrelépésnek számított, mert még pár héttel korábban is volt nyoma a cenzúrának az MTI-nél. Ez történt például Magyar Péter április 15-i közmédiás szerepléseinél. Bár az élő adásban elhangzott Rogán Antal neve, és az interjút szemléző MTI-hír első változata említette is a volt minisztert, a nevét utólag kihúzták a szövegből. „Teljesen értelmetlen volt, és roppant megalázó is” – mondta egy MTI-s forrás, aki szerint a kihúzást csak akkor észlelték a kollégáival, amikor már kiment az anyag.

A borús hangulatot tovább fokozta, hogy az aznapi későbbi állománygyűlésen Németh Zsolt hírigazgató minden felvetésüket félresöpörte.

Ezek annyira feltüzelték az MTI dolgozóit, hogy még ugyanezen a napon megszövegezték a „Parasztlázadás” néven elhíresült levelüket, amelyben a szerkesztőségi autonómiájuk visszaállítását követelték.

Néhány kivételtől eltekintve a legtöbb MTI-s a nevét adta a levélhez, körülbelül száz aláírás gyűlt össze. A távolmaradók egy része az egzisztenciáját féltette, mások a Fidesz-szimpátiájuk miatt ellenezték a lépést. A történteket ismerő források szerint utóbbiak egyike gúnyolódott is a levélen, egy másik munkatárs pedig úgy élte meg, hogy „eddig folyt szabad újságírás az MTI-ben, és most jön majd az elnyomás, megszállás a libsik részéről”.

Az email onnan kapta a nevét, hogy „Parasztlázadás” tárggyal küldték el a közmédia vezetőinek, köztük a hírhamisítóként ismertté vált Papp Dánielnek, az MTVA akkori vezérigazgatójának. A levélben azt követelték, hogy haladéktalanul állítsák vissza az MTI „független, pártatlan, szakmai alapokon nyugvó hírszolgáltatását”, és hogy szüntessék meg Németh felügyeleti jogkörét.

A vezetőség részéről diplomatikus, semleges és türelemre intő válasz érkezett, de annál nagyobb port kavart a levél a nyilvánosságban. A dokumentum ugyanis még aznap kiszivárgott a sajtóhoz, ennek nyomán a közösségi médiában többen is kritizálták az MTI-seket, számonkérve rajtuk, miért nem léptek korábban, miért kellett eddig várni a lázadással.

Több MTI-s dolgozó állítja, hogy egyéni szinten próbáltak fellépni a politikai cenzúra ellen.

„Én próbáltam a határokat feszegetni, én néha ellentmondtam, volt egy kis kiabálás is időnként, volt olyan, hogy attól tartottam, hogy kirúgnak, aztán mégsem rúgtak ki”

– mondta egy külpolitikával foglalkozó MTI-s. És voltak próbálkozások a lázadásra közösségi szinten is, például 2012-ben született egy nyílt levél az MTI „szakmai és szervezeti önállóságának visszaállítása érdekében”, csak épp pusztába kiáltott szó maradt.

A távirati iroda különleges szerepet tölt be a magyar nyilvánosságban. Kiterjedt tudósítói hálózatuknak köszönhetően ők látják el híranyagokkal a legtöbb magyar szerkesztőséget. Az MTI is részévé vált ugyan a fideszes propagandagépezetnek, mégis egyfajta zárványként működött a közmédián belül.

Míg az M1-ben például az elmúlt években jelentős állománycsere történt, addig az MTI-ben – bár voltak fájdalmas kirúgások és önkéntes távozások – a gárda meghatározó része a régi maradt. A Fidesz kormányzásának kezdetén tettek kísérleteket a lázadásra, többször dacból megírták a híreket még akkor is, amikor tudták, hogy a feletteseik az öncenzúra miatt nem fogják publikálni azokat. A dolgozók többsége utálta, hogy az 1881-ben alapított, két világháborút és egy rendszerváltást túlélt hírügynökség önállósága megszűnt, és beolvadt a – több dolgozó által csak szörnyszülöttként emlegetett – konglomerátumba. „Én soha nem mondtam magamra, hogy a közmédiában dolgozom. Én MTI-s vagyok” – fogalmazott egyikük.

Ennek a frusztrációnak a következménye volt az is, hogy a háttérben több mint tíz éven át gyűjtötték az írásos bizonyítékot a cenzúra, a manipuláció és a kézi vezérlés működéséről. A magát Pro Domo munkacsoportnak nevező szerveződés nyáron jelentkezett a közmédia új vezetésénél, és egy 482 oldalas dokumentumot adott át. Ennek a főleg belső üzenetváltásokból álló gyűjteménynek a hatalmas mérete újdonság volt, de hogy léteznek ilyen bizonyító erejű anyagok, azt lehetett korábban is tudni, egy részüket már feldolgozta a Direkt36 is egy 2022-es cikksorozatban.

E próbálkozások ellenére többen is kénytelenek szembenézni azzal: ha zavarta őket, hogy nem lehetett tisztességesen dolgozni a közmédiában, miért maradtak ott?

A puszta megélhetési félelmeken túl erre a morális dilemmára különböző magyarázatok születtek. Beszéltünk olyan MTI-ssel, aki hivatástudattal magyarázta, hogy nem szállt ki. „Az ember a hivatását akkor is csinálja, ha nagyon rosszak a körülmények, mint az orvos” – mondta. Szerinte mivel a hírügynökségi újságírás fogásait nem tanítják sehol, azokat csak a kollégáktól lehet megtanulni, és ha minden tapasztalt ember felállt volna, nem maradt volna senki, aki átadja a tudást a fiataloknak, amikor majd egyszer újra szabadon lehet dolgozni. A maradásához hozzájárult az is, hogy mindvégig arra számított, az Orbán-rendszer mindjárt megbukik.

Többen hasonlították magukat a békához, amely megfő a lassan melegedő vízben, ahelyett, hogy kiugrana onnan. Sokan pedig úgy tekintettek a közmédia leuralására, mint egyfajta megszállásra, és erre válaszul fogalmazódott meg bennük az, hogy „mi voltunk itt előbb, menjenek el ők”.

A maradást egyes esetekben megkönnyítette, ha az ember csak a saját munkájára koncentrált. „Olyan cikket nem fognak találni, amit én írtam, és nem vállalom. Én mindig igyekeztem tisztességes lenni mindenkivel” – mondta egy elsősorban kultúráról író MTI-s, aki ezzel együtt küzd azzal, hogy ő is ott volt a 16 év alatt, ami egyébként állandó frusztrációt okozott neki. „Sokszor nem voltam büszke magamra” – mondta.

Más is küszködik a lelkiismerettel.

„Nekem hosszú idő lesz, hogy feldolgozzam utólag, hogy miért maradtam benne eddig. Nincsenek ocsmány politikai anyagaim, mégis ott dolgoztam és segítettem a munkát”

– fogalmazott az MTVA egyik televíziós munkatársa.

Az MTI-sek a „Parasztlázadás” nevű levelük után egyre inkább szakmai alapon dolgoztak tovább. „Elkezdtünk mi magunk kiadogatni anyagokat saját szakállra, és nem volt semmi ilyen retorzió, hogy ezt mégis hogy képzeljük” – mondta az MTI egyik szerkesztője az április közepi állapotokról. A köztévében szintén hasonló folyamatok indultak el.

Ekkortól azonban az MTI-seknek, tévéseknek számos más problémával kellett szembesülniük.

3. A szabadság súlya

Az M1 stúdiója – Forrás: A közmédia Facebook-oldala

Csíkos ingben, egy iratmegsemmisítővel felszerelkezve jelent meg a Partizán élő adásában Gulyás Márton, a csatorna alapítója, akkori főszerkesztője április 29-én. Egy meghívót is hozott magával: az M5 egyik műsorába invitálták. Gulyás többperces, a közmédiát kemény szavakkal bíráló monológja után teátrálisan ledarálta a meghívót.

Arról beszélt, hogy „ebbe a közmédiába”, mindaddig nem fogadhat el meghívást „élő ember, akinek bármifajta gerince” – vagyis szakmai lelkiismerete, állampolgári öntudata – van, amíg ott nem történik érdemi korrekció. Mielőtt belehelyezte volna a darálóba a papírt, még megjegyezte: ezt a megoldást javasolja mindenki másnak is.

Még ha nem is követték szó szerint Gulyás példáját, több közéleti szereplő is visszautasította a közmédia megkereséseit. Az egyik szerkesztő szerint az érintettek ezt általában azzal magyarázták: ha 16 évig nem hívták meg őket egyik műsorba sem, akkor most sem fognak beülni a stúdióba.

Közben a politikai kézi vezérlés alól felszabaduló, de hivatalosan még a Fidesz-kormány kinevezettjei által irányított közmédia kénytelen volt szembenézni azzal a problémával is, hogy nem volt a szakmai sztenderdeknek megfelelő személyi állománya. Az M1-ben például az elmúlt években kicserélődött a gárda nagy része, a távozók helyére érkező fiatalok pedig már a Fidesz-érában szocializálódtak. Ők a propagandaszerű működés közepette képtelenek voltak elsajátítani az újságírás szakmai, etikai normáit.

„Sok fiatal örül, hogy itt dolgozhat, hogy tévénél van, újságíróként dolgozik, és fogalma sincs róla, hogy ami itt zajlott újságírás címén, az nem az”

– mondta egy köztévés forrás.

Ez a felkészületlenség számos kellemetlen szituációhoz vezetett. A kormányváltás utáni hetekben a Híradó riporterei közül többen egyszerűen nem mertek a Tisza-kormányról forgatni, és nem mertek Magyar Péternek kérdéseket feltenni. A kérdezéstechnikával az MTI-ben is akadtak problémák, mert információink szerint az Orbán-kormány idején felsőbb utasításra a távirati irodások nem kérdezhettek sajtótájékoztatókon, kormányinfón sem. (A közmédia sajtóirodája ezzel kapcsolatban is azt írta: a kérdés megválaszolása a közmédia korábbi vezetését illeti. Németh Zsolt korábbi hírigazgatót hiába kerestük, nem kaptunk tőle választ.)

További nehézségeket okozott a hozzá nem értés. Ahogy források elmondták: azokat, akik a propagandamédia különböző részeiben nem váltak be, a képességeiktől függetlenül áthelyezték az MTI-hez. Ennek hátterében az a megfontolás állt, hogy a lojális embereknek legyen valamilyen állásuk. Így kerültek olyan munkatársak például a MTI külpolitikai rovatába, akik az angolon kívül nem beszéltek más nyelvet, és Google Translate-tel fordítottak anyagokat.

Azok között, akik szakmailag alkalmasak voltak a feladatukra, egyeseknél a felelősségvállalás jelentette a problémát. Az áprilisi választás előtt – egy MTI-s szerint – „azoknak, akik szeretik a kényelmet, nagyon kényelmes volt, hogy nincs felelősség a rendszerben”. Ezzel arra utalt, hogy a cenzúra egyben védőhálót is jelentett. Mivel a hírek végleges formájáról és megjelenéséről a vezetők döntöttek, az MTI-sek úgy érezhették, a saját felelősségük gyakorlatilag nullára redukálódott. „Na most viszont, ha te adod ki az anyagot, te szerkeszted, te döntöd el, hogy mi van benne, és te nyomod meg a gombot, hogy kiadás, akkor az a te felelősséged. És hát ehhez is fel kell nőni” – jegyezte meg.

Gyávaság is maradt a rendszerben – a közmédiában dolgozók szerint radikális szemléletváltás kell ahhoz, hogy ez a reflex kikopjon mindenkiből.

„Nem hiszik el egy csomóan, vagy nem merik elhinni, hogy le lehet írni dolgokat. Meg hogy ki lehet mondani dolgokat”

– mondta az MTI egyik szerkesztője. Ezzel arra célzott, hogy a kézi vezérlés megszűnése után sokan még mindig a régi, berögzült félelmeik szerint, öncenzúrával dolgoznak.

„Nincs csengőfrász, nincs az, hogy mi lesz, ha kiadom a hírt, mert majd biztos kirúgnak. Amitől félek, az az, hogy amikor itt lesznek az átalakítások, akkor a fürdővízzel együtt kiöntik a gyereket” – mondta a forrás, aki attól tart, hogy a propaganda igazi működtetői mellett a hozzá hasonlóan szakmai munkát végzőket is elküldhetik.

Félelem is vegyült tehát a várakozásba, amikor a nyár elején a közmédiában megjelentek a Tisza-kormány által kinevezett új vezetők.

4. A médiatörténeti gesztus

Tarr Zoltán kultúráért felelős miniszter a stábjával – Forrás: Tarr Zoltán Facebook-oldala

Egy július közepi napon hárman ültek a Kunigunda útjai székház egyik irodájában, és a közmédia múltjáról, valamint jövőjéről beszélgettek.

Egyikük Mészáros Zsófia, az Index és a 444 korábbi vezető szerkesztője volt. Mellette ült Boros Júlia, a 444 korábbi újságírója, videós riportere, aki már hosszabb ideje együtt dolgozott Mészárossal. Velük szemben foglalt helyet a Hirado.hu nevű portál egyik munkatársa, aki arról mesélt, hogyan működött a híroldal az elmúlt években.

A találkozó apropója az volt, hogy Mészárost néhány héttel korábban nevezték ki átmeneti időre a közmédia online területének élére, és egyebek mellett úgy próbálta felmérni a részleget, hogy az ott dolgozókkal egyesével leült beszélgetni. Ennek során nemcsak a hozzá került embereket, szakmai múltjukat, hanem a propagandagépezet működését is meg akarta ismerni. Mészárost ebben Boros segítette, aki a találkozók közben folyamatosan jegyzetelt.

Bár a Hirado.hu munkatársával folytatott beszélgetés visszafogott mederben zajlott, Mészáros kemény kérdéseket is feltett. Egy ponton megkérdezte például: az itt dolgozók közül nem merült fel senkiben, hogy nem jó, amit csinálnak, hogy a közszolgálatiság nem erről szól? Mire a közmédiás azt válaszolta: még ha voltak is ilyen felismerések, az akkori munkahelyi környezetben ezeket a problémákat nem lehetett nyíltan megfogalmazni. (Ezzel kapcsolatban kerestük Mészárost, aki azt mondta, a közmédiával kötött szerződése nem teszi lehetővé, hogy nyilatkozzon a témában.)

A közmédia különböző részlegeihez azután érkeztek átmeneti vezetők, hogy az Országgyűlés művelődési bizottsága július 2-án a közmédiás múlttal nem rendelkező, ügyvédként dolgozó Horváth P. Andrást jelölte ki az intézmény ideiglenes vezérigazgatójának. Rövidesen kiderült, hogy az online tartalmakért Mészáros felel majd, míg a rádiócsatornákat a korábban a Kossuth Rádiót is irányító Kerényi György vette át. A legnagyobb visszhangot a hírigazgatóság élére kinevezett Bodacz Balázs személye váltotta ki. Pikó András józsefvárosi polgármester ugyanis felidézte, hogy Bodacz a fideszes propagandagépezethez tartozó Hír TV-nél korábban egy lejárató anyagot készített a lányáról, amiért Bodacz végül elnézést kért.

Ilyen előzmények után sűrű órákat élt át július 7-én a közmédia.

Először arról érkeztek hírek, hogy az intézmény több szimbolikus alakja is távozni kényszerült. Felmentették – még előző nap – a munkavégzés alól például a hírigazgatót: a Pitbull néven elhíresült Németh Zsolt búcsúkörlevél és elköszönés nélkül tűnt el. Hazaküldték 7-én Császár Attilát, az M1 egyik emblematikus riporterét is. Ezzel párhuzamosan pedig az új vezetés munkába állt, és megérkezett a Kunigunda útjára. (A közmédia sajtóirodája azt közölte: a megújulási folyamat része a teljes körű szervezeti és szakmai audit, ennek keretében került sor bizonyos munkavállalók mentesítésére.)

Aznap médiatörténeti jelentőségű kommunikációs gesztus is történt. „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!” – délután négy órakor ez a felirat jelent meg az M1 elsötétülő képernyőjén. A közösségi médiában a felirat megtekintéseinek száma megközelítette a 2 milliót.

Az elsötétítés időzítése és a felirat váratlanul érte a közmédia általunk megkérdezett munkatársait is, szerintük ugyanis a többes szám első személyben megfogalmazott szöveget nem egyeztették előre a dolgozókkal. (Az MTVA sajtóirodája arra a kérdésünkre, volt-e valamiféle előzetes konzultáció a közmédia munkavállalóival a témában, azt válaszolta: „Megírták a szöveget, megtervezték a grafikai elemeket és elkészítették a feliratot. Minden ehhez szükséges egyeztetés megtörtént.”)

Ambivalens érzései voltak például a közmédia online részlegénél dolgozó egyik forrásnak, amikor meglátta a kiírást. Bár felemelő és korrekt gesztusnak tartotta, megfogalmazódott benne egy másféle gondolat is. „A Parlamentben is ugye mindig a show megy. Most igazából mi is egy látványosságelem lettünk ebben a játékban” – mondta. A forrás ezzel arra utalt, hogy Magyar Péter teátrális stílust honosított meg a Parlamentben, és ehhez idomulhatott ez a lépés.

Egy televíziós forrás szerint ugyanakkor a kiírást nem nagyon kifogásolta senki, „nem keltett nagy turbulenciát”. „Meglepődtünk, de teljesen rendben van” – mondta. Jogosnak tartották, hogy elhangzik ilyen formában egy bocsánatkérés.

Illusztráció: Direkt36