Így engedte el Orbán az egészségügy átalakítását – Kivérző Kórházak III.
„Csak reformot ne, ez a jelszavam” – pár éve ezzel intézte el a miniszterelnök azt, hogy miért nem nyúlnak hozzá az egészségügyhöz. Pedig 2010-ben nagy ígéreteket tett a rendszer javításáról.
Takács Péter egészségügyi államtitkár két hónapja járja az ország kórházait, hogy lássa, milyen állapotban vannak. Körülnéz, beszélget a vezetőkkel és a dolgozókkal, utána pedig kamera elé áll. Nem a kormány által tervezett, az egészségügyi rendszer javítását célzó intézkedéseket jelent be, hanem mindenütt arra kíváncsi, milyen fejlesztések maradtak el azért, mert Magyarország a kormányzati korrupció és a demokratikus intézményrendszer leépülése miatt évek óta nem kapja meg a neki járó európai uniós források egy részét. Hol egy lerobbant liftet mutat meg, máskor egy mentőállomás-felújítás vagy egy eszközbeszerzés elmaradása a téma.
Takács minden alkalommal megnevezi, szerinte kik a felelősök: Brüsszel és a Tisza Párt, akiknek „sunyi alkuja” az EU-s pénzek blokkolására „károkat okoz a magyar kórházaknak, orvosoknak, szakdolgozóknak és betegeknek”.A Tisza Párt szerinte akadályozza a jövő járványaira való felkészülést,és „kiszúr” a magyar ápolókkal.
Bár Takács a másfél évvel ezelőtt színre lépett Magyar Péter pártját hibáztatja a kórházakban uralkodó állapotokért, az egészségügy problémái nem a közelmúltban kezdődtek.
Egyes országrészek elnéptelenedése és elöregedése, az orvosok és nővérek elvándorlása, a kórházak alulfinanszírozottsága is okai annak, hogy sok kórházi osztály ideiglenes vagy tartós bezárásra kényszerül. Ez nem csupán kis kórházakban, hanem már nagy intézményekben is egyre inkább problémát jelent – ezt adatokkal igazoltuk cikksorozatunk első részében. Adataink egy olyan adatbázis elemzésén alapultak, amelyben a kórházi osztályok bezárásáról szóló hatósági nyilatkozatokat gyűjtöttük össze.
Számos egészségügyhöz értő szereplő – bizonyos nyilatkozatai alapján még maga Takács Péter államtitkár is – egyetért abban, hogy a teljes kórházi rendszer újragondolására lenne szükség. Ez valószínűleg elkerülhetetlenül együtt járna bizonyos intézmények karcsúsításával, átalakításával vagy akár teljes bezárásával, azonban a „kórházbezárás” olyan politikai szitokszóvá vált az elmúlt évtizedekben, hogy a Fidesz még kétharmados többség birtokában sem próbálkozott átfogó reformmal több mint tíz éve.
Miközben jelenleg az egészségügy témáját igyekszik kerülni a kormány kommunikációja és a területnek még önálló minisztériuma sincs – a belügyminiszter, Pintér Sándor irányítása alá tartozik –, a miniszterelnök a Direkt36 egy őt ismerő forrás szerint nagyon is képben van az egészségügy gondjaival kapcsolatban. Ugyanakkor azt is gondolja, hogy jelen formájában a rendszer inkább nyeli a pénzt, ezért nem éri meg többet áldozni rá.
Orbán a tizenöt éve megszerzett kétharmados többségét jelentős részben annak köszönheti, hogy az egészségügy problémáit a kórházbezárások elutasításával és a vizitdíjas népszavazással sikeresen tette politikai témává. Akkoriban úgy nyilatkozott, hogy az egészségügy megmentését „nemzeti ügynek” tartja.
Orbán első egészségügyi államtitkára, Szócska Miklós nagy reformtervekkel kezdett bele 2010-ben a munkába, és sokáig élvezte a miniszterelnök támogatását is. Azonban a kórházak átfazonírozása közben annyi politikai érdeket sértett meg, hogy négy év után leváltották. Államtitkárságát az egészségügy szereplői utólag úgy ítélik meg, mint amikor végre kísérletet tett a kormány a rendszer megreformálására. Azóta azonban hasonló átfogó változtatást nem kockáztatott meg a Fidesz, és csak rövid távú politikai érdekek mentén hoznak intézkedéseket.
Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, és betekintést kapsz a tényfeltárásba! Részletek →
Megkerestük részletes kérdésekkel a Fidesz-kormányok egészségügyi államtitkárai mellett az egészségügyért felelős Belügyminisztériumot és Orbán Viktort is, de egyikük sem reagált a kérdéseinkre.
Magára hagyva épül le a rendszer
A kórházi osztálybezárásokról szóló cikksorozatunk előző részeiben adatokkal és példákkal mutattuk meg, hogyan épül le spontán módon az egészségügyi ellátás az ország számos pontján. Sok kórházi osztály egyetlen orvos kiesésével is a működésképtelenség határára kerül, és nem csupán a kisvárosi kórházakból vándorolnak el az orvosok, hanem a nagyobb, központi intézmények is gyakran küzdenek szakemberhiánnyal. Számos szakterületen nyugdíjaskorú doktorok és idősödő ápolók viszik a hátukon a betegellátást, kiesésükkel pedig lehetetlenné válik az osztály fennmaradása.
Ezt egyre gyakrabban nyíltan is felvállalják a kórházak, és részben ez magyarázza, hogy több egészségügyi forrás tapasztalata szerint egyre gyakrabban jelennek meg az osztálybezárásokról rendelkező határozatok a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) honlapján. Ilyenkor ugyanis a kórházak maguk jelentik be a központ felé, hogy nem tudnak működtetni egy-egy osztályt, és maguk helyett egy másik kórház kijelölését kérik a feladatra. A Covid-járvány előtt ez kevésbé volt jellemző, mert egy, az egészségügyi irányításra rálátó forrás szerint a kórházak igyekeztek egymás között elintézni a betegellátás átszervezését. Ma már azonban egyes kórházakban bátrabban bevallják, ha nem tudnak működni.
Az Eurostat adatai szerint a szakemberhiány nem csak magyar jelenség, hanem minden uniós országban gondot okoz az utánpótlás hiánya. Magyarország azonban különösen rossz helyzetben van, 2022-ben majdnem minden ötödik orvos 65 éves vagy annál idősebb volt. Ez az unióban a második legrosszabb arány. Az elvándorlás a Covid-járvány óta felgyorsult, és a hálapénz-fizetés megszüntetése is gyorsított rajta.
Egyes kórházakból nemcsak a szakemberek fogynak el, hanem a betegek is, miután bizonyos országrészek fokozatosan öregednek el és ürülnek ki.A szakértők többsége egyetért abban, hogy azokban a kórházakban érdemes fekvőbeteg osztályt fenntartani, ahol évente legalább 700, azaz naponta két beavatkozást végeznek.
Dr. Dózsa Csaba László egészségügyi közgazdász szerint a szülészetek esetében például az a dilemma, hogy ha minden kisvárosi gyógyító (tehát nem csak krónikus betegeket ellátó) kórházban van szülészet, akkor nem biztos, hogy mindenütt lesznek olyan szakemberek (például neonatológus gyermekorvos, PIC háttér – megfelelő újszülött ellátás) akik komplikáció esetén tudnak segíteni, mert a legtöbb helyen csak egy orvos és egy asszisztens van. Ha kevesebb helyen van szülészet az országban, de azokon biztosítottak a megfelelő körülmények, azzal szerinte sokkal jobban járnak a kismamák is, mivel jelentősen javítja az ellátás biztonságát.”
Ennek tetejébe a pénzügyi problémák is jelentős terhet rónak az egészségügyi intézményekre. A kórházak tavaly év végéig összesen 104 milliárdos adósságot halmoztak fel.Uniós adatok szerint három éve Magyarország mindössze a GDP 6,7 százalékát fordította egészségügyi kiadásra, ezzel a sereghajtók közé tartozunk. Ráadásul míg más országokban jellemzően nőtt az állami egészségügyi költések aránya az elmúlt években, nálunk ennek ellenkezője figyelhető meg.
Az osztálybezárások is részben anyagi okokra vezethetők vissza. Egy ideiglenesen bezárt osztály ugyanis csak akkor veszíti el a finanszírozása egy részét, ha legalább 30 napos a leállás. Ha ennél rövidebb, akkor a működési költségeket továbbra is az a kórház kapja, ahol épp szünetel az ellátás, a kijelölt intézménynek viszont nem jár pluszpénz, hiába gyógyítja ő a másik intézmény betegeit. Vagyis sok esetben jobban járnak az intézmények, ha átmenetileg bezárnak egy fenntarthatatlanul működő osztályt.
Többek között ezek a tényezők állnak az egyre szaporodó kórházi osztálybezárások hátterében.
A Direkt36 által megkérdezett egészségügyi szakértők egyetértettek abban, hogy égető szükség lenne a struktúraváltásra, a jelenlegi rendszer ugyanis fenntarthatatlan.
Szerintük – például Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára szerint – az a baj, hogy a bezárások jelenleg nem tervezetten, hanem az aktuálisan kialakuló erőforráshiányok mentén történnek, ez a helyzet pedig sem a betegeknek, sem a dolgozóknak nem jó. A betegek joggal panaszolhatják, hogy nehezen igazodnak el azon, hogy éppen melyik kórházba kell menniük. Ráadásul sokszor 50-60 kilométert, vagy annál is többet kell utazniuk az ellátásért. Az egészségügyi dolgozóknak pedig azzal kell szembesülniük, hogy megszűnik az osztályuk, vagy éppen a megmaradó orvosoknak erőn felül, jelentősen túlterhelve kell dolgozniuk, hogy a szakemberhiány ellenére is biztosítsák a folyamatos ellátást. A mentősöknek is plusz energia és erőforrás, ha nem a megszokott helyre kell vinni a beteget.
„Mindennapos, hogy a kórházak pingpongoznak a betegekkel” – mondta Lengyel Tibor, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke. Egy másik, névtelenséget kérő vidéki mentős is arról beszélt a Direkt36-nak, hogy egyre nagyobb a teher a mentősökön. „Elviselhetetlenül sok a feladat” – mondta.
„Kifogytuk az országot” – magyarázta Svéd Tamás arra utalva, hogy nem feltétlenül szükséges minden falu közelébe kórház, ha a megyei nagy kórház és a mentőszolgálat jól működik. „Ha átalakítanánk az ellátást, akkor bizony kéne osztályokat bezárni, de ez úgy történne, hogy felmérnék előtte, hogy pontosan mit és hol zárjanak be” – mondta. Erről beszélt Kunetz Zsombor egészségügyi elemző is. „Csak szervezetten lehetne ezt rendbehozni, de jelenleg a káosz a szervező” – mondta a Direkt36-nak arra utalva, hogy jelenleg nem azok az osztályok esnek ki az ellátásból, amelyeken kevés a beteg, hanem ahol kevés az orvos.
Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, és betekintést kapsz a tényfeltárásba! Részletek →
A Direkt36 által megkérdezett szakértők abban is egyetértettek, hogy a megyei kórházaknak, egyetemi oktató kórházaknak, országos intézeteknek az ellátás csúcsának kellene lennie, ahová az egész régióból mennek betegek. Akkor a kisvárosi kórházak koncentrálhatnának az egynapos ellátásokra, szakellátásra és a sürgősségi, ügyeleti ellátásra.
Szakmai szempontok helyett rövid távú szavazatszerzés
Ilyen nagy átalakítások komoly kormányzati erőforrásokat és figyelmet igényelnének, az egészségügy azonban régóta mostohagyereke a jelenlegi kormányzásnak. „Ne történjen semmi, csak ne legyen baj” – jellemezte a Direkt36-nak a jelenlegi egészségügyi vezetés hozzáállását egy forrás, aki tanúja volt a terület helyzetéről szóló olyan egyeztetéseknek, amelyeken Orbán Viktor is részt vett. Szerinte a miniszterelnök nyitott és tájékozott volt az egészségszervezés problémáival kapcsolatban, érdemi reakciót azonban nem küldött a szakmai anyagokra.
Orbán szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e több pénzt beleölni ebbe az ágazatba, nehogy „ellopják vagy elpazarolják” a forrásokat.
Ezt tükrözi a jelenlegi vezetés hozzáállása is. A forrás szerint az egészségügy átalakítása politikailag veszélyes terep, mert sok kudarc lehet belőle. Hozzátette, hogy a Fidesz évtizedek óta leegyszerűsített üzenetekkel kommunikál az egészségügyről: „A kórházbezárás rossz, a vizitdíj rossz” – sorolta, és hozzátette, hogy szerinte ennek a kommunikációnak a csapdájába esett bele a Fidesz, ami miatt nehéz komplex reformokat átvinni a vezetésen és a lakosságon is.
A Fidesz egészségügyhöz való hozzáállása nem volt mindig passzív. Sőt, a párt 2010-es választási sikerét nagy részben a Gyurcsány-kormány által bevezetett vizitdíj ellen kezdeményezett népszavazás sikere alapozta meg. A vizitdíjat akkor kellett fizetniük a betegeknek, amikor szakellátást vettek igénybe, ha pedig kórházba kerültek, napidíjat kellett fizetniük. Az akkori szocialista kormány ettől várta a hálapénz és a felesleges orvoslátogatások visszaszorulását, a befolyt összeget az egészségügyi intézmények fejlesztésre fordíthatták volna.
A Fidesz élesen bírálta az intézkedést, és népszavazást kezdeményezett a törvény visszavonása érdekében. „Mit jelent hát végül is a vizitdíj és a kórházi napidíj? Azt jelenti, kedves barátaim, hogy kétszer fizetünk ugyanazért!” – mondta Orbán Viktor 2008 februárjában egy rendezvényen.
A népszavazás sikert aratott, a szavazók elsöprő többséggel választották a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlését, a Fidesz pedig két évvel később hatalomra került. Addigra a pártnak konkrét tervei voltak: a választási programjában például az szerepelt, hogy növelni kell az orvosok és ápolók számát és fizetését, elutasította viszont a rendszer karcsúsítását és a korábbi ágyszámcsökkentéseket. „A kórházbezárások még középtávon sem jelentenek valódi megtakarítást. Nem igaz az az állítás, hogy Magyarországon sok a kórház, sok a kórházi ágy” – olvasható a választási programban.
„Infúzióra kell kötnünk az egészségügyet. Ha kinyitja a lapokat, minden nap valamelyik komoly egészségügyi vezető megszólal és elmondja, hogy hetei vannak hátra a magyar egészségügynek, ha nem történik valami” – nyilatkozta a TV2-nek Orbán Viktor egy héttel a 2010-es kétharmados győzelem után.
„Az egészségügy megmentése például egy nemzeti ügy a mi számunkra” – mondta Orbán.
Egészségügy a politika csapdájában
A nagy tervek után azonban kiderült, hogy az átalakításhoz szükséges intézkedések szembe mennek a politikai kommunikációval.
A 2010-ben felálló Orbán-kormányban az Egészségügyi Minisztériumot megszüntették és a Nemzeti Erőforrás Minisztériumba olvasztották, az új egészségügyért felelős államtitkár pedig Szócska Miklós lett, aki hozzá akart nyúlni a túlméretezett és esetlegesen szervezett rendszerhez. A karcsúsítást és ésszerűsítést azért is fontosnak tartotta, mert már akkor láthatóak voltak az egészségügyben kialakuló emberi erőforrás-válság hosszú távú hatásai: vagyis az, hogy az orvosok és a szakdolgozók fokozatosan elvándorolnak vagy nyugdíjba mennek.
Szócska a politikán kívülről érkezett, az egészségügyi ellátás szervezése volt a szakterülete. A kórházak átalakításának megvalósítását több körös országjárással kombinálta: kórházi főigazgatókkal és középvezetőkkel, helyi politikusokkal és polgárokkal is találkozott nyilvános eseményeken, hogy egyeztessen velük a helyiek számára leginkább ideális egészségügy megszervezéséről. Kis- és nagy kórházakba látogatott csapatával. A kiindulópontjuk az volt, hogy egy ekkora országban több mint száz kórházat, sokszor egymástól csupán 10-20 kilométerre fenntartani nem érdemes. Egy, az eseményekre rálátó forrás szerint volt olyan szülészet, ahol Szócskáék ott jártakor három ember feküdt, ebből egy férfi volt.
Mivel több olyan osztály is volt, amelyekben a napi átlagos esetszám nem érte el a minimális szintet, ezért ezeket erőforrás-pazarlásnak és a betegbiztonság szempontjából is problémásnak találták. A betegek számára ugyanis kockázatos, ha a kórház személyzete nem végez napi szinten, rutinszerűen beavatkozásokat, mert valószínűbb, hogy nehezebben kezelnének komplikációkat. A rendszert a helyi szükségletekhez szerették volna igazítani úgy, hogy a fontosabb és bonyolultabb ellátásokat központi kórházakba szervezték volna, a kisebb intézményekbe pedig az egyszerűbb napi ellátási feladatok kerültek volna.
Szócska államtitkárságának idején a magyar kórházak számát száz alá csökkentették. 11 kórházat olvasztottak be nagyobb intézményekbe, és 14 helyen szüntették meg az aktív fekvőbeteg ellátást.
„Nagyon kemény meccsek voltak” – számolt be a Direkt36-nak egy, az átalakítás folyamatát ismerő forrás. A fő gond az volt, hogy sokszor a helyi politikai erők elsőre nem akarták elfogadni, hogy a városukban átalakítsák a kórházakat, mert az nekik szavazatokba került volna. Azt kellett megértetni a helyi politikusokkal, hogy „nem bezárás, hanem funkció váltás és fejlesztés zajlik”, és elmagyarázni nekik, hogy „nincs és nem is lesz több pénz és szakember sem”, mondta az eseményekre rálátó forrás. Azzal is érveltek helyben, hogy ha a kórházi fekvőbeteg részlegek helyett mondjuk egy 24 órás járóbeteg ügyelet működne, akkor a helyi lakosok úgy éreznék, hogy fejlődik a mindennapi ellátáshoz való hozzáférésük.
Szócskáék figyelmeztettek arra is, hogy a rendszer ésszerűsítése folyamatos egészségpolitikai feladat, és ha most nem cselekednek, akkor később súlyosabb formában jöhet vissza a baj.
„Volt pár politikai szereplő, aki nem értette a szakpolitika fontosságát, és a könnyebb utat akarta választani a szavazatmaximalizálás érdekében” – emlékezett a forrás, hozzátéve, hogy sokszor nem csak a helyi politikusok voltak „értetlenek”, hanem még a kormányon belül is akadtak ilyenek.
Szócska tevékenysége egy ideig – egy erre az időszakra rálátó forrás szerint – élvezte Orbán támogatását, azonban fokozatosan elfogyott körülötte a levegő, és a 2014-es választás után leváltották. „Nagy baj, hogy ez az egész kapacitás őrület a politika csapdájába esett” – mondta egy, az időszakot ismerő forrás és hozzátette, hogy szerinte ezzel a betegek járnak a legrosszabbul.
A reformkor után
A későbbi egészségügyi államtitkárok már nem próbálkoztak azzal, hogy alapjaiban reformálják meg az ellátórendszert, csak kisebb léptékű intézkedésekkel igyekeztek változást elérni.
2014-ben a Fidesz Kecskemét akkori polgármesterét, a parlament népjóléti bizottságának volt elnökét, Zombor Gábort kérte fel egészségügyi államtitkárnak. Zombor inkább az intézmények adósságainak csökkentéséreés a szakdolgozók béremelésére koncentrált. Az államtitkár egy év után, személyes okokra hivatkozva lemondott a tisztségéről. Őt dr. Ónodi-Szűcs Zoltán követte, aki azt a megközelítést választotta, hogy „intézményeket nem zárunk be, csak megtaláljuk nekik a megfelelő funkciót”. Az államtitkár öt pont megvalósítását ígérte, melyek közé tartozott a kórházi ellátáshoz szükséges személyi és tárgyi minimumfeltételek felülvizsgálata, az alapellátás fejlesztése és a kórházi kancellária rendszer kialakítása.
2018-ban a Heim Pál Gyermekkórház akkori főigazgatója, Nagy Anikó lett az egészségügyi államtitkár, de még abban az évben le is mondott posztjáról. Őt az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet akkori orvosigazgatója, Horváth Ildikó váltotta, az ő ideje alatt tört be az országba a Covid-19-járvány. Az államtitkár a járványkezelésben nem kapott érdemi szerepet: nem volt ott az operatív törzs tagjai között,és az egészségügyben kialakult válságos helyzet ellenére alig voltak nyilvános szereplései.
Pintér Sándor, Orbán Viktor és Kásler Miklós sajtótájékoztatója a koronavírusról 2020 márciusában. Forrás: Orbán Viktor Facebook oldala
Nemcsak Horváth, hanem a főnöke, Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter is háttérbe szorult a járvány idején.
Fokozatosan Pintér Sándor Belügyminiszter vette át az irányítást, a járvány elleni védekezés pedig egyre inkább rendészeti jelleget öltött. „Egy ilyen válságnál (…) ki kellett választani azt a szereplőt, szervezetet, amelyik köré fel lehet építeni a védekezést, amelyik majd a motorja lesz. Én a Belügyminisztériumot és a rendőrséget választottam” – magyarázta Orbán Viktor abban az idén év elején közzétett videóban, amit a vírus megjelenésének ötödik évfordulójára készített a kormány.
A videó sikerként számol be a koronavírus elleni védekezésről, pedig a valóságban a világjárvány felkészületlenül érte a magyar – és számos más ország – egészségügyi rendszerét.Kezdetben alig voltak elérhető védőfelszerelések és fertőtlenítőszerek, a kórházi dolgozók sokszor megfelelő védelem nélkül küzdöttek a vírus ellen. A kormány is kapkodva hozott döntéseket, hol a karanténról, hol az eszközbeszerzésekről. Több mint 16 ezer lélegeztetőgépet halmoztak fel, ezek nagy részét aztán sosem használták.. Amiket használtak, azokkal is időnként meggyűlt a kórházak baja – számoltunk be róla 2021 decemberi cikkünkben.
A döntések elsősorban politikai alapon születtek. A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy minél kevesebb információ jusson ki a katonás szigorral irányított kórházak falai közül. A sajtót nem engedték be az egészségügyi intézményekbe, és a dolgozóknak is megtiltották, hogy a kórházi állapotokról nyilatkozzanak.Több szakértő a járványügyi adatközlés hiányosságaira is felhívta a figyelmet. Ennek következtében keveset lehetett tudni arról, hogy valójában mi történik a kórházakban, pedig több intézményben, például a tatai kórházban is súlyos helyzet alakult ki.
Pintér Sándor a Coviddal együtt érkezett az egészségügybe
A járvány megszelídülése után 2022-ben, a Fidesz újabb kétharmados győzelmét követően felszámolták az EMMI-t, és végleg a belügyminiszter kezébe került az egészségügy.Parlamenti bemutatkozó meghallgatásán Pintér maga is elismerte, hogy nem mozog otthonosan a területen. Miniszteri kinevezésekor a népjóléti bizottságban arról beszélt, hogy megfelelő előkészítést és rendet szeretne a döntések végrehajtásában, de arról is beszélt, hogy „statisztikai problémáink vannak”, azaz nem tudni pontosan, hány orvos szolgál Magyarországon.
A minisztérium Pintér Sándor vezetésével több, egészségügyet érintő átalakításba kezdett: létrejött az Országos Kórházi Főigazgatóság, amelyhez szinte minden irányítási és pénzügyi feladat átkerült. A kormány új szolgálati jogviszonyt hozott létre az egészségügyi dolgozóknak, megszüntette a hálapénzt,és az orvosok többlépcsős béremelésébe is belevágott. Emellett újra szabályozták a városi és vármegyei kórházak feladatait, az ellátást a centrumkórházak köré szervezve. Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász szerint az utóbbi törekvésben visszaköszönnek a Semmelweis terv regionális centrum reform elképzelései, kórházak bezárásába azonban már nem kezdett bele az új vezetés. Szerinte az is probléma, hogy nincs átlátható egészségügyi stratégia, a Belügyminisztérium tervei nem nyilvánosak. „Egy kórház igazgató, egy osztályvezető sem tudja merre megy a hajó”, ez pedig rontja az egészségügyben dolgozók bizalmát a döntéshozókban, tette hozzá Rékassy.
A területet államtitkárként három éve Takács Péter vezeti, aki korábban kórházvezető is volt, és a minisztériumban is viselt vezető pozíciót. Takács más karakterű államtitkár, mint az elődei: bátran politizál és a nyilvánosság előtti politikai vitáktól sem zárkózik el. Többször nyíltan összecsapott a Magyar Orvosi Kamarával, újabban pedig a Magyar Péter vezette Tisza Pártot támadja videóiban és posztjaiban.
Takács Péter egészségügyi államtitkár idén áprilisban megtekinti a szolnoki Hetényi Géza Kórház liftjét. Forrás: Takács Péter Facebook oldala.
Elődeihez hasonlóan Takács is kerüli a kórházbezárás kifejezést. Idén tavasszal orosházi kórházlátogatáskor egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a kórházbezárás baloldali program”, ezért azt a kormány nem támogatja. Ennek ellenére nyilatkozatai alapján egyértelmű, hogy az ellátórendszer újraszervezésére szerinte is szükség lenne.Többször beszélt például arról, hogy szükség lenne a kis esetszámot ellátó kórházak átalakítására, bizonyos ellátások centralizálására.
„A kérdés az, hogy a modern orvostudomány szerint szükség van-e olyan fekvőbeteg osztályra, ami mondjuk egy városi kórházban éppen csak eldöcög… S miközben egy átlagos polgárnak tizenkét és fél évben egyszer van olyan problémája, amivel be kell feküdnie egy kórházi ágyra, mi megszoktuk, hogy „minden sarkon” van egy kórház, aminek van sebészeti fekvőbeteg osztálya” – mondta két éve a Népszavának.
Takács államtitkárként kezdetben hasonló irányba indult el, mint egykor Szócska Miklós.
Például azt ígérte, minden megyébe elmegy, hogy a helyiekkel közösen találják ki, milyen lenne a betegek számára biztonságos, a mostaninál fenntarthatóbb ellátórendszer. Nyilatkozataiból az is világosan látszik, hogy nincs könnyű feladata. „Az összes ilyen struktúraváltási kísérlet mindig a helyi politikán múlik, de mi most ebbe nagyon komoly energiát fektetünk” – mondta 2023-ban.
Takács bejelentett terveit azonban árnyalja, hogy Orbán Viktor már 2021-ben elég egyértelműen kimondta, hogy mit gondol az egészségügy átalakításáról. Ekkor szivárgott ki egy olyan egészségügyi dokumentum, amely több ponton kényelmetlen lehetett politikailag.Az OKFŐ tervezete ugyanis jelentős átalakításokról írt a fekvőbeteg-ellátásban. Például hét kórházban megszüntette volna az aktív betegellátást, a kisvárosi kórházakban csak nappal lehetett volna szülni, ügyeleti időben nagyobb, megyei kórházakba kellett volna menniük a kismamáknak. A miniszterelnök személyesen cáfolta, hogy megvalósulnának ezek a tervek.
„Csak reformot ne, ez a jelszavam. Semmilyen egészségügyi átalakítás vagy reform nem lesz. Átszervezésre nincs szükség.” – jelentette ki.
Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, és betekintést kapsz a tényfeltárásba! Részletek →
Cikksorozatunk első részében bemutattuk, milyen kép rajzolódik ki a kórházak mindennapi küzdelmeiről több mint ezer hivatalos dokumentum alapján.
A második részben személyes történeteken és egészségügyi dolgozók beszámolói alapján néztük meg, hogyan épül le az egészségügyi ellátás a Dél-Alföld kis kórházaiban Orosházától Szentesig.
Ha neked vagy hozzád közel állóknak van személyes története kórházi osztálybezárásokkal kapcsolatban, oszd meg velünk ezen az oldalon.
A cikksorozat szerkesztője: Wirth Zsuzsanna.
