Orosz diplomatákat értek kémkedésen Magyarországon, és szép csendben ki is szorították őket

Van egy jó sztorid? Írj nekünk!
Partnerünk a

Az orosz férfi hosszú percek óta várt valakire a Budapest környéki parkban, akivel találkoznia kellett volna. Az orosznak sem a megjelenésében, sem a viselkedésében nem volt semmi kirívó, és a fák között sétálva számára is minden a lehető leghétköznapibbnak tűnhetett. Néhány járókelő a természetben gyönyörködött, a közelben csókolózó szerelmespár pedig egymásban. Nem volt sem túl hideg, sem hőség, pont remek volt az idő egy kicsit kiszabadulni a városból.

Az orosz elsőre talán még azt sem találta gyanúsnak, amikor két teljesen átlagosnak tűnő járókelő elkezdett közeledni felé. Az egyik idegen azonban egyszer csak határozottan odalépett hozzá, és egy jelvényt mutatott fel: a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatét (KNBSZ). Ez az a titkosszolgálat, amelyik Magyarországon a katonai kémelhárítással is foglalkozik, és amelyik a Direkt36 információi szerint az elmúlt években titokban több orosz kémet is levadászott – az Orbán-kormány oroszbarát külpolitikája ellenére.

A parkban lebuktatott orosz férfi arcán is az őszinte döbbenet látszott: ő sem hitte el, hogy ez tényleg megtörténhet vele Magyarországon, 2016-ban.

Hosszú hetek, hónapok profin felépített akciója érkezett a csúcspontjához. A KNBSZ a leleplezéskor semmit nem bízott a véletlenre. A látszólag véletlenszerűen arra bóklászó járókelőktől a szerelmespárig senki sem az volt, akinek látszott. Mindannyian a magyar titkosszolgálatoknak dolgoztak: ők voltak az úgynevezett figyelők. Célpontjuk sem egy ártatlan orosz turista volt, hanem a GRU-ként ismert orosz katonai titkosszolgálat fedett hírszerzőtisztje. Az orosz férfi hivatalosan egy egyszerű orosz diplomata volt, valójában azonban többek közt a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) nevű neonáci félkatonai csoport felfegyverzésében segédkezett, és a gyanú szerint balkáni szervezett bűnözői körökkel állt kapcsolatban. A városból nem azért ment ki a zöldbe, mert friss levegőre és nyugalomra vágyott, hanem mert egy konspirált találkozóra készült, távol a forgalomtól és a biztonsági kameráktól.

A parkban lezajlott jelenetről két olyan forrás számolt be a Direkt36-nak, akik ismerték a történtek részleteit. Egy NATO-tagország kormányának dolgozó harmadik forrás pedig az akció nemzetközi hátteréről és a lebuktatott orosz kém kapcsolatairól árult el részleteket. A téma érzékenysége miatt mindhárman azzal a feltétellel beszéltek, ha nem közöljük a nevüket.

A parkos jelenet nem egyedi eset volt. 2010 óta nagyjából tíz orosz hírszerző hasonló lebuktatása és kiszorítása került szóba legalább említés szintjén a magyar parlament nemzetbiztonsági bizottságában a testület munkáját ismerő források állítása szerint. Ezekben az esetekben mindig úgynevezett csendes kitiltás történt, vagyis a kémek tettenéréséről a kormány sosem tájékoztatta a közvéleményt. A források szerint ezeket a kiszorításokat főként az a KNBSZ hajtotta végre, amelyik katonai szervezetként nagyon szorosan együttműködik a NATO-val és a szövetséges partnerszolgálatokkal.

Fektess be a demokráciába! Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, hogy folytatni tudjuk a tényfeltáró munkát.

Béres János, a KNBSZ főigazgatója megkeresésünkre azzal reagált, nincs felhatalmazása nyilatkozni. A szolgálatot felügyelő Honvédelmi Minisztérium nem válaszolt többszöri megkeresésünkre sem.

Csendes kiszorítások

A GRU-hírszerző leleplezéséről a magyar katonai titkosszolgálat 2016. december 1-jén a parlamenti képviselőket is tájékoztatta, amikor a KNBSZ megtartotta éves beszámolóját a magyar parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt. Ez a bizottság az egyetlen olyan fórum, ami korlátozottan, de elszámoltathatja a titkosszolgálatokat. Visszaemlékezések szerint a képviselőket lenyűgözte az a részletesség, ahogy a KNBSZ a műveletet bemutatta. Egyikük, Szél Bernadett (akkor még LMP-s) ellenzéki képviselő a Direkt36 kérdésére nem kívánta kommentálni, pontosan mit mutattak be nekik, mindössze annyit mondott, hogy „az egy nagyon erős prezentáció volt.”

Két, a bizottság munkáját ismerő, névtelenséget kérő forrás elmondta: a 2016 decemberi alkalom volt az utolsó, hogy magyar titkosszolgálatok orosz kémek lebuktatásáról és csendes kitiltásáról beszámoltak nekik. De korántsem az első. Az Orbán-kormányok alatt, tehát 2010 óta a fentivel együtt nagyjából tíz hasonló eset kerülhetett szóba a bizottság előtt.

A csendes kitiltások lényege, hogy a külföldi hírszerzőt a hazai elhárítás valamilyen módon leleplezi, majd a kém vagy saját felettesei utasítására, vagy az elhárítószerv nyomatékos kérésére elhagyja az országot. Ilyenkor a kémügy hivatalosan nem kerül diplomáciai szintre, bár a két ország külügyminisztériumai bizalmasan kaphatnak tájékoztatást a történtekről. A csendes kitiltás lényeges eleme – ahogy az elnevezése is mutatja –, hogy ezeket nem hozzák nyilvánosságra. Amikor Szijjártó Péter magyar külügyminisztert 2016-ban az Index megkérdezte, hány orosz diplomatát tiltott ki Magyarország, ezért válaszolhatta, hogy egyet sem.

A magyar gyakorlat furcsasága, hogy a keleti blokk többi volt országával szemben nálunk nincsenek hivatalos kiutasítások, csak csendesek. Bár egy nemzetbiztonsági bizottsági forrás szerint ezek is tudnak fájdalmasak lenni, viszont így a magyar kormány el tudja kerülni a Moszkvával való nyílt konfrontációt. Ezzel szemben a régió más országaiban több orosz kém lebuktatását hozták nyilvánosságra csak az utóbbi hetekben: novemberben Ausztria bejelentette, hogy az osztrák hadsereg egyik ezredese a ’90-es évek óta Oroszországnak szállított katonai titkokat; pár héttel később Szlovákia tiltott ki egy GRU-val kapcsolatban álló orosz diplomatát, aki Szlovákia és a NATO ellen kémkedett; a cseh elhárítás pedig december elején árulta el, hogy – szintén csendes kiszorításokkal – az év során felszámoltak egy orosz kémhálózatot és teljesen megbénították működésüket. Lengyelország vagy a balti államok pedig jóval rendszeresebben kapcsolnak le orosz hírszerzőket (katonaiakat és polgáriakat egyaránt) és büszkén tájékoztatják is róla a közvéleményt.

2010 óta az egyetlen hivatalos magyarországi kiutasításra 2018 tavaszán került sor, amikor a Szkripal-ügyre adott reakcióként Budapest – brit kezdeményezésre – hazaküldött egy GRU-kötődésű orosz diplomatát. A Direkt36 azonban erről a ritka esetről is kiderítette, hogy a valóságban Budapest és Moszkva összejátszottak a háttérben, és úgy vezényelték le egymás diplomatáinak kölcsönös kitiltását, hogy azzal a lehető legkevesebb kárt okozzák az orosz-magyar kapcsolatoknak. A Magyarországról kiutasított orosz diplomata például amúgy is épp befejezte volna kiküldetését és már a hazautazásra készült.

A Magyarországra inkább jellemző csendes kitiltásoknak pedig megvan az a hátulütője, hogy a csend akár még bátorítóan is tud hatni az orosz kémaktivitásra. „Miért szereti annyira az orosz hírszerzés Budapestet? Pont azért, mert itt a legalacsonyabb a kockázat, ha esetleg hibáznak vagy lebuknak. Oroszország tekintélyének nem fog ártani, hiszen a magyar kormány mindent fű alatt intéz, amire jó példa a csendes kitiltások ügye” – mondta a Direkt36-nak Rácz András, a Political Capital védelmi kérdésekkel is foglalkozó Oroszország-szakértője. Rácz szerint ugyanakkor nagyon fontos különbség van a magyar biztonsági szervek, illetve a magyar politikai vezetés hozzáállása között az orosz titkosszolgálati fenyegetéshez. Rácz mellett féltucatnyi, a nemzetbiztonsági kérdésekkel különböző szinteken foglalkozó forrás állította egybehangzóan a Direkt36-nak, hogy a KNBSZ komolyan veszi az orosz fenyegetést és komoly munkát végez az orosz hírszerzés elhárításában. A kémügyek diplomáciai és nyilvánosság előtti kezeléséről – vagy annak hiányáról – viszont minden esetben a szűk politikai elit dönt.

A Direkt36 által feltárt 2016-os akció, illetve az azt megelőző, titokban tartott kiszorítások sora látszólag ellentmond az Orbán-kormány oroszbarát külpolitikájának. Csakhogy a témában folytatott háttérbeszélgetéseink alapján ezek a műveletek jórészt nem a magyar kormány kezdeményezésére történtek. A KNBSZ vezetése (a korábbi főigazgató Kovács József és utódja, Béres János), illetve a szervezet állománya a források tapasztalata szerint szinte teljes mértékben elkötelezett a nyugati szövetségi rendszer iránt, szakmailag és személyes világlátásában is. Sokan közülük több turnust teljesítettek koszovói vagy afganisztáni NATO-missziókban külföldi kollégák oldalán, NATO-s továbbképzéseken vettek részt, vagy akár dolgoztak is a NATO európai főparancsnokságán.

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és így biztosan nem fogsz lemaradni a nyomozásaink eredményéről!

Ám a fő ok, ami miatt a KNBSZ a magyar kormány külpolitikai irányvonala ellenére is fellép az orosz hírszerzők ellen, az a NATO-tagság és a NATO irányítási struktúrájához való erős kötődés. „A KNBSZ-nél, ahogy a katonáknál általában, nagyon konkrét NATO-megkeresések vannak például orosz ügyekben, amik elől nehéz kitérni. A belügy által irányított Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) esetében ez az átláthatóság nincs meg, sokkal homályosabb minden. Szinte már nem is emlékszem például, hogy az AH mikor prezentált utoljára csendes kiszorítást” – mondta egy, a nemzetbiztonsági bizottság munkáját ismerő forrás.

A parlament nemzetbiztonsági bizottságban ugyanakkor arról is szó esett az elmúlt években, hogy számos jel alapján a magyarországi orosz titkosszolgálati aktivitás kisebb részben érintheti csak Magyarországot és magyar szereplőket, többségében harmadik országok és szereplők ellen irányulhat. Például az az orosz kém, akit a KNBSZ tisztjei a Budapest környéki parkban lebuktattak, szintén nem elsősorban a magyarországi tevékenységével váltotta ki a NATO-titkosszolgálatok reakcióját.

Magyarország, a Balkán kapuja

2016 októberében ismerte meg a világ Bőny, a kis nyugat-magyarországi falu nevét, ahol egy idős neonáci vezető tűzharcba keveredett magyar rendőrökkel, a lövöldözésben pedig egy nyomozó meghalt. Az Index kiderítette, hogy a gyilkossággal vádolt Győrkös István, illetve az által vezetett Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) nevű szélsőjobboldali félkatonai szervezet évek óta a GRU-val állt kapcsolatban (a szervezet neve 2010 óta már csak GU, de a legtöbben továbbra is régi nevén, GRU-ként emlegetik). A budapesti orosz nagykövetségen diplomatafedésben dolgozó orosz katonai hírszerzők airsoft-gyakorlatoknak – igazi fegyverekre hasonlító eszközökkel végzett katonai játékoknak – álcázva nyújtottak katonai kiképzést a magyar neonáciknak.

A TEK a bőnyi lövöldözés helyszínén

Ezek a diplomaták a budapesti orosz katonai attasé munkatársai voltak, a neonácikkal pedig olyannyira nyíltan vállalták kapcsolatukat, hogy előfordult, hogy orosz katonai uniformisban találkoztak velük – mondta a Direkt36 egyik, a nemzetbiztonsági bizottság munkáját ismerő forrása. A GRU-nak az a hírszerzője, akit a KNBSZ 2016-ban lebuktatott, nem csak kiképzést nyújtott a magyar szélsőjobboldaliaknak, hanem a neonácik fegyvert és pénzt is kaptak az orosztól – mondta a Direkt36 egy NATO-s ország kormányának tisztviselője, aki a téma érzékenysége miatt név nélkül volt csak hajlandó nyilatkozni.

„Az oroszok felforgató törekvése nem Magyarország-specifikus volt, 2015-16-tól az egész Balkánon hasonló akcióik voltak”, például a 2016 őszi montenegrói puccskísérlet – magyarázta a NATO-tagország tisztviselője. A Magyarországon leleplezett hírszerzőnek is volt köze balkáni GRU-s akciókhoz, aktív kapcsolatban állhatott a balkáni – többek között szerb – illegális fegyverkereskedelemmel és más szervezett bűnözői csoportokkal. A külföldi forrás szerint elsősorban ezért, a balkáni országok destabilizálásához való hozzájárulása miatt szorították ki, amit egy, a magyar nemzetbiztonsági bizottság munkáját ismerő forrásunk is megerősített. „Ugyan az MNA-kapcsolat hívta fel rá a figyelmet, de a kiszorítására indított akció nem konkrétan ahhoz kapcsolódott” – mondta.

Egyáltalán nem véletlen, hogy Budapestre akkreditált orosz diplomaták balkáni felforgató műveletekben vesznek részt. „Budapest és az itteni orosz nagykövetség logisztikai és tranzitszempontból fontos igazán, mivel az ország földrajzi fekvése miatt egy kapu mind Nyugatra, mind a Kárpát-medencei országokra, az amerikaiak számára fontos Ukrajnára, Romániára – mind a Balkánra” – fejtette ki a Direkt36-nak Molnár Zsolt, a testület korábbi szocialista párti elnöke.

Egy hosszú ideig az AH-nak dolgozó, de már leszerelt kémelhárító tiszt szerint az orosz titkosszolgálat számára Magyarország csak kisebb mértékben célpontország, és sokkal inkább egy olyan műveleti és logisztikai bázis, ahonnan a Balkánra irányuló titkosszolgálati akcióikat szervezik. „Magyarország szerepe az orosz hírszerzés számára az, hogy itt vannak a postásaik, műveleti végrehajtóik, a safe house-ok (búvóhelyek), vagy éppen a kocsibérlés. Ezeket Magyarországról, a schengeni övezeten sokkal belül praktikusabb intézni, mint a Balkánon. Számszerűen nem lehet tudni, hogy ezekből mennyi van Magyarországon, de nagyon erős a volumen” – fejtette ki volt kémelhárító forrás.

Ha neked is vannak dokumentumaid a kötvényüzletről, oszd meg velünk biztonságos csatornákon!

Egy másik volt magyar kémelhárító is hasonlókról számolt be. A forrás korábban részt vett többek közt olyan együttműködésekben, amikor – tipikusan terrorelhárítási ügyekben – orosz biztonsági tisztekkel is kellett dolgoznia. „Amikor a magyar szolgálatoknak együtt kellett velük működniük, az oroszok ügynökei nagyon gyakran nem is Moszkvából, hanem Belgrádból érkeztek Budapestre” – mondta a forrás, aki a saját tapasztalatai alapján úgy gondolja, hogy manapság „Budapest az orosz titkosszolgálat egyik futárközpontja”.

Hosszú ideig ráadásul nemcsak repülőn vagy autóúton, de a zöldhatáron is kényelmes volt az átjárás a Balkán és Magyarország között – például Szerbia irányába, ahonnan az orosz titkosszolgálatok gyakorlatilag bármit ki- és behozhattak. A 2010-es évekre ugyanis a korábban nagyon szigorú szerb határvédelem legyengült, a magyar pedig nem volt elégséges. “A magyar-szerb határszakasz lett Magyarország lágy alteste, a menekültválság előtti pár év pedig a tesztje volt annak, hogy bármi átmehet a határon” – emlékezett vissza a Direkt36-nak Nikowitz Oszkár, az Orbán-kormány 2010 és 2014 közötti belgrádi nagykövete. Nikowitz már 2015-ben, a magyarországi menekültválság idején arra panaszkodott a Magyar Nemzetnek, hogy – a hivatalos magyar kormányzati retorikával szemben – Budapest hosszú időn át elhanyagolta a szerbiai illegális határátlépés elleni fellépést: „Engem akkor is felháborított az, hogy az én országomba az jön be, aki akar, ott, ahol akar, és azt hozhat be – fegyvert vagy kábítószert –, amit akar.”

Történelmi előzményei vannak, hogy a GRU – amely a szovjet időktől fogva struktúrájában gyakorlatilag változatlan – Magyarországot elsősorban a Balkán irányában használja. „Hagyománya van annak, hogy Magyarország a Balkán kapuja, a Varsói Szerződésen belül ugyanis a Szovjetunió a magyarokat bízta meg azzal, hogy katonai vonalon kémkedjenek Jugoszláviára. De 1999 után a NATO-ban is Magyarország lett az egyik Balkán-specialista” – mondta a Direkt36-nak Demkó Attila, aki 2018 elejéig a magyar Honvédelmi Minisztérium stratégiai elemzésért felelős főosztályát vezette.

Magyarország szomszédjainak és több, nem oroszbarát balkáni országnak megvan arra is az okuk, hogy aggódjanak az új atomerőmű miatt, amit a Roszatom épít Pakson. A projekt kivitelezéséhez, majd később az erőmű működtetéséhez ugyanis egy öt-hatezer fős orosz kolónia települ Paksra. Ez a kolónia a félelmeik szerint nem csupán mérnökökből és tudósokból, hanem olyan orosz hírszerzőkből is fog állni, akik elsősorban majd nem Magyarország, hanem déli szomszédjai ellen fognak kémkedni – fejtette ki a Direkt36-nak egy szomszédos államot képviselő diplomata. Az AH volt magas rangú tisztje, a magyarországi orosz befolyásról korábban egy interjúban beszélő Katrein Ferenc ezzel egyetértve azt mondta: „Magyarország semmilyen szinten nincs felkészülve rá, hogy hamarosan több ezer orosz állampolgár fog betelepülni az országba, bármiféle komoly átvilágítás nélkül”.

A cikk elkészítésében közreműködött Szabó András.

Ez a cikk az Investigative Journalism for EU (IJ4EU) nevű európai uniós program pályázatán nyertes, a Re:Baltica lett oknyomozó központ által vezetett konzoricum sorozatának részeként jelenik meg. A konzorcium további tagjai a Direkt36 mellett a Postimees észt napilap, a 15min (Penkiolika minučių) litván hírszájt és a Respekt cseh hetilap. A cikk orosz és lett nyelvű változatban is olvasható lesz a Re:Balticán.

Partnerünk a

Itt szólhatsz hozzá a cikkhez