„Ha itt maradok, meg fogok halni” – mondta Bálint a menyasszonyának, Mariannának 2015-ben egy nyári napon, miközben hetek óta teljesen legyengülve szenvedett megállíthatatlan hasmenéssel a budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház belgyógyászatán.

Az akkor harmincas éveiben járó, sportos, egy cég középvezetőjeként dolgozó férfi egy műtétből lábadozott, amikor elkapta a clostridium difficile nevű fertőzést. Az alkoholos fertőtlenítőszernek is ellenálló kórokozó gyorsan tud terjedni a kórtermekben fekvő, gyakran pelenkás, magatehetetlen betegek között – elég hozzá egy elmulasztott kézmosás, egy rosszul fertőtlenített kilincs vagy egy ki nem takarított vécé.

Bálintot végül Marianna személyes erőfeszítéseinek és közbenjárásának köszönhetően sikerült meggyógyítani egy másik kórházban, de így is súlyos következményei voltak számára a fertőzéses betegségnek. Az életéből 8 hónap esett ki, 40 kilót fogyott, és három sérve is kialakult.

Bálint egyike annak a több ezer embernek, akiknek az elmúlt években felesleges szenvedést és akár halálos szövődményeket okoztak olyan fertőzések, amelyeket éppen ott kaptak el, ahová gyógyulni mentek: a kórházban.

A kórházi fertőzések száma hosszú évek óta rendületlenül nő Magyarországon. A kórházak legalábbis évről évre egyre több esetet jelentenek: 2021-ben korábban elképzelhetetlenül sok, számítástól függően mintegy 16-21 ezer kórházi fertőzést azonosítottak, és az esetek csaknem fele halállal végződött. Ebből 1400 esetben maguk a kórházak elismerték azt is, hogy a kórházi fertőzés szerepet játszott a betegek halálában. 2022-ről cikkünk megjelenéséig nem volt elérhető adat.

Ezek a számok azonban nem fedik teljesen a valós helyzetet. Egy részletes európai vizsgálat 2017-ben arra jutott, hogy Magyarországon évente több mint 78 ezer kórházi fertőzés történik, ami azt jelenti, hogy a kórházba kerülő emberek 3,5 százaléka (csaknem minden 25. ember) fertőzést kap. Ez többszöröse a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központhoz (NNGYK) bejelentett kórházi fertőzéseknek.

Miközben a probléma nyilvánvaló, a kormány és az állami szervek nem tesznek komoly erőfeszítéseket a megoldására. Sőt, mindent elkövetnek azért, hogy eltitkolják a betegek és valójában még az egészségügyben dolgozók elől is, hogy mennyire súlyos a helyzet, és hogy mely kórházakban kellene különösen odafigyelni a fertőzések visszaszorítására.

A Direkt36 ugyanakkor egy egyéves nyomozás során számos új részletet feltárt a kórházi fertőzésekről. A Semmelweis Projektnek hívott nyomozás és a hozzá kapcsolódó dokumentumfilmünk főbb megállapításai a következők:

• a magyar állam és a politikusok tisztában vannak a probléma súlyával, de több energiát fektetnek a tagadásába és a szőnyeg alá seprésébe, mint a megoldásába;
• szándékosan és változatos eszközökkel titkolják, hogy valójában mi a helyzet az egyes kórházakban, nehogy „megijedjen a lakosság”;
• bebizonyítjuk, hogy a helyzet még a hivatalos statisztikáknál is súlyosabb, és a valóságban lényegesen több a kórházi fertőzés;
• szakemberek segítségével készítettünk és közzéteszünk egy Magyarországon egyedülállóan részletes, néhány évvel ezelőtti adatokon alapuló elemzést, amelyből nagy biztonsággal meg lehet mondani, hogy a magyar kórházak – sőt, az egyes kórházak egyes osztályai – hogyan teljesítenek egymáshoz képest, hány fertőzést azonosítanak;
• több – a rangsorunkban kiugróan sok fertőzést jelentő – kórház esetében közelebbről is bemutatjuk, mi áll a háttérben;
• európai összehasonlításban több mutatóban is sereghajtó Magyarország: kevés kézfertőtlenítő fogy, kevés a laborvizsgálat, kevés a nővér, miközben még mindig sok a többágyas kórterem. Ezek a tényezők mind segítik a fertőzések terjedését.

Ehhez a nyomozáshoz Miskolctól Mohácsig, Bécstől Szarajevóig utaztunk, több mint 30 interjút és háttérbeszélgetést készítettünk, sok száz oldalnyi szakmai anyagot böngésztünk át. Több tízezer sornyi, korábban eltitkolt adathoz jutottunk a kórházi fertőzésekről, amelyeket – az állam, egész pontosan a Müller Cecília vezette Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) helyett – több hónapos munkával kezelhetővé tettünk és elemeztünk.

Elemzésünk alapját egy olyan nyers adatbázis képezte, amelyet a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) perelt ki az államtól és bocsátott a Direkt36 rendelkezésére. Ez még a Covid-járvány előtti időszakból, összesen három évből tartalmazza minden bejelentett kórházi fertőzés részletes adatait. Az elemzésben egy elismert biostatisztikus segített, aki sokórányi munkával, bonyolult statisztikai modellek sorát felhasználva elkészítette a hazai kórházak rangsorát.

Közben a legfrissebb kórházi fertőzéses adatokért a TASZ segítségével pert indítottunk, mert az NNGYK – figyelmen kívül hagyva, hogy korábban már több bíróság is kimondta, hogy nem titkolhatja el a kórházi fertőzéses adatokat – továbbra is igyekszik meggátolni azok nyilvánosságra kerülését.

Mossuk kezeinket – az eltitkolt kórházi fertőzések nyomában, a Direkt36 dokumentumfilmje a kórházi fertőzések valós helyzetéről

Az egészségügyért felelős Belügyminisztérium nem reagált a kérdéseinkre, és nem érkezett válasz a kórházakat felügyelő Országos Kórházi Főigazgatóságtól (OKFŐ) sem. A fertőzések adatait gyűjtő NNGYK szakmai vezetőjével készítettünk egy interjút, amelyből több részletet is idézünk a cikkben, de ő eleve azt hangsúlyozta, hogy ők csak a szakmai ajánlásokat teszik meg a kórházaknak, az pedig már az intézmények vezetőinek és a fenntartónak – tehát az államnak – a feladata, hogy biztosítsák a szükséges forrásokat.

Mi terjed a kórházakban?

A kórházakban terjedő kórokozók jellemzően olyanok, amelyek tömény fertőtlenítőszerektől sem pusztulnak el, és könnyedén ellenállnak az erős antibiotikumoknak is. Multirezisztens baktériumoknak hívják őket, és a betegágyakban fekvő idős vagy legyengült immunrendszerű, eleve betegségekkel küzdő embereket megfertőzve súlyos megbetegedéseket okozhatnak.

Sokféle van belőlük, a tüdőgyulladást, sebfertőzést, húgyúti fertőzést is okozó MACI-tól az MRSA nevű baktériumig, amely tályogot és a sebek gennyezését, nehéz gyógyulását okozhatja. Utóbbi azon kórokozók közé tartozik, amelyek a szervezetben túlszaporodva bejuthatnak a véráramba, akár halálos vérmérgezést (szepszist) is okozhatnak. A gyakori kórokozók között van még a már említett clostridium difficile, egy bűzös, nyálkás hasmenést és akár súlyos bélgyulladást okozó spóratermelő baktérium is, amely ellen nem hat az alkoholos kézfertőtlenítő sem.

A kórokozók terjedhetnek cseppfertőzéssel, széklettel, sebváladékkal, orvosi eszközök útján, és nem elhanyagolható mértékben egy orvos, egy nővér vagy egy látogató nem kellően fertőtlenített keze által. Megfelelő higiénia hiányában kórokozók lapulhatnak az orvosi eszközökön, a kórházi vécékben, a kilincseken, a zuhanyfüggönyön, az ágyneműn, a nővérhívó gombon – szinte bárhol. Fertőzési kockázatot jelent minden invazív beavatkozás, például egy műtét, a betegből kilógó cső, katéter, kanül. Minél hosszabb időt tölt valaki kórházban, annál valószínűbb, hogy megfertőződik valamivel. És akár bele is hal.

Ez nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden kórházában problémát okoz. Újabb és újabb szuperbaktériumok jelennek meg és terjednek el. A különbség abban áll, hogy mit kezdenek az országok egészségügyi rendszerei a problémával: felveszik vele a harcot és kordában tartják, vagy belenyugszanak a helyzetbe és a szőnyeg alá söprik. Ezen nemcsak kezelésre elköltött milliárdok, hanem életek is múlnak: a világszerte elfogadott becslés szerint, ha jól csinálják a kórházak, akkor a fertőzések 30-50 százaléka megelőzhető.

Bálintnak a cikk elején felvillantott személyes története is jól mutatja azonban, hogy Magyarországon nem tesznek eleget a megelőzés érdekében.

A fiatal férfi 2015-ben már évek óta küzdött egy vissza-visszatérő vastagbélgyulladással, ezért került be a Péterfy Kórházba, de két hét eltelt, és csak még rosszabbul lett. A kórházban menyasszonya, Marianna látogatta mindennap, és végül neki sikerült rávennie az orvost, hogy csináljanak egy képalkotó vizsgálatot. Kiderült, hogy kilyukadt a bele, és a széklete már hetek óta szivárog a hasába. Azonnal életmentő műtétet hajtottak végre rajta.

Bálint az intenzíven lábadozott, antibiotikumot kapott, de pár nap elteltével ismét belázasodott és vészes hasmenésre panaszkodott.

„Ezek után megint én mentem az orvosok után mondani a magamét, hogy szerintünk elkapott valamit, de nem hallgattak rám” – idézte fel a menyasszonya.

Marianna ezek után lemondott a kórházi orvosok segítségéről, és saját maga vitte el Bálint székletmintáját egy magánlaborba. Itt igazolódott be, hogy a férfi a kórházi napok alatt clostridium difficile fertőzést kapott. Bár ennek köszönhetően sikerült kideríteni, mi Bálint baja, Marianna szerint az orvosok rossz néven vették a magánakcióját.

„Hogy képzelem én ezt, amikor ők mindent megtesznek” – Marianna szerint ez volt az orvosok reakciója, miután megmutatta nekik a magánlabor eredményeit.

Bár Bálint már hetek óta súlyos clostridium difficile fertőzésben szenvedett, és egy laborvizsgálat is igazolta ezt, a férfit nem különítették el, hanem egy háromágyas kórteremben helyezték el a belgyógyászaton. Ráadásul ugyanazt a folyosó végi vécét kellett használnia – tízpercenként –, mint mindenkinek. Ekkor érezte úgy, hogy a túlélése függ attól, hogy jobb körülmények közé kerüljön. Végül egy magánorvos segített neki bejutni a Honvédkórházba, ahol végül befejezték az antibiotikum-kúrát. A Direkt36 által megszerzett adatbázisból az is kiderült, hogy a kórház valószínűleg nem jelentette be az illetékes hatóság felé a fertőzést.

A Péterfy Sándor Utcai Kórház nem reagált a Direkt36 megkeresésére, így nem derült ki, mivel magyarázzák a bejelentés elmaradását.

Az állam szerint rossz ötlet a nyilvánosság

Az Egyesült Államokban és Angliában a betegek megnézhetik, hogy a kórházaknál vagy az egyes kórházak fenntartóinál mennyire áll fenn a fertőzés veszélye. Magyarországon erre nincs lehetőség, és a hatóságok már régóta azon az állásponton vannak, hogy ne is legyen.

„Mikor lesz az, hogy ha én operációra készülök bemenni egy kórházba, akkor az interneten tudok tájékozódni arról, hogy az adott kórház hogyan teljesít a kórházi fertőzések szempontjából?” – kérdezte még 2017-ben Baló György a tévéműsorában vendégét, Oroszi Beatrix epidemiológust. „Az elkövetkezendő pár éven belül ilyen nem valószínű, hogy lesz, és nem is tartanám helyesnek” – felelte Oroszi, aki akkor az Országos Epidemiológiai Központ vezetője volt (ezt a szervezetet azóta felszámolták).

Ez volt az utolsó alkalom, hogy a kórházi fertőzések monitorozásáért felelős hivatalos szervek szakemberei nyilvánosan vitába szálltak azokkal, akik nyíltabb kommunikációt követeltek a kórházi fertőzésekről. A TASZ akkoriban kampányt és pert is indított a kórházi fertőzéses adatok nyilvánosságáért, ugyanis az ÁNTSZ – ahogy ma is – csak országos statisztikákat tett közzé a helyzetről évente egyszer, azt is a honlapjukon eldugva. A szöveg bonyolult, a statisztikai adatok mögötti folyamatokat nem magyarázzák meg benne, a változások – többnyire a romló adatok – okait nem tárják fel. „Az, hogy melyik kórház hogyan teljesít, egyáltalán nem derül ki ezekből az éves jelentésekből” – mondta Asbóth Márton, a TASZ jogásza a Direkt36-nak.

Asbóth jól emlékszik Baló György műsorára, ahol ő is meghívott vendég volt. „Az derült ki számomra, hogy az ÁNTSZ-nél jó szándékú emberek vannak, akik értenek a témához, de azt nem értették, hogy miért kellene erről nyilvánosan beszélni. Rosszul élték meg azt is, hogy pereltünk az adatokért.”

A kormányzati politikusok közben többnyire a tagadás stratégiáját követték. 2019-ben az egyik MSZP-s képviselő, Bangóné Borbély Ildikó a parlamentben felvetette a kórházi fertőzések problémáját. Rétvári Bence államtitkár azonban még a probléma létét sem ismerte el a válaszában, ehelyett a szocialista kormányok egészségpolitikáját támadta és egy olyan európai összehasonlító adatot idézett, amelyből úgy tűnhetett, hogy Magyarországon sokkal jobb a helyzet a kórházi fertőzések tekintetében, mint az EU többi országában. „Tehát a kórházi fertőzésekkel egy magyar beteg nagyobb biztonságban van, mint egy átlag európai beteg egy átlag európai kórházban, tisztelt képviselő asszony” – jelentette ki Rétvári.

A Rétvári által idézett számok azonban félrevezetőek, mert az az európai vizsgálat, amelyre – feltehetően – utalt, egy sor más mutatóban az európai sereghajtók közé sorolta Magyarországot.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) által néhány évente – legutóbb 2017-ben – készíttetett felmérés például a laborvizsgálatok számát méri, hiszen egyértelmű, hogy ahol kevesebbet vizsgálódnak, ott sok fertőzés rejtve marad. Az erről szóló mutató azt számítja ki, hogy 1000 ápolási nap (egy fekvőbeteg teljes napi kórházi ápolása számít egy ápolási napnak) alatt hány hemokultúrát végeznek, ami a vér mikrobiológiai vizsgálatát jelenti. Magyarországon ez mindössze 3, míg például a sikeres infekciókontroll szempontjából bezzegországnak számító Angliában 45 felett volt. Magyarország viszont az európai sereghajtók közé tartozik.

Az NNGYK maga is elismerte a Direkt36-nak, hogy az alacsony mintavételszám befolyásolja az adatok pontosságát. A friss kórházi fertőzéses adatokért indított per során többek között azzal érveltek, hogy az

„alacsony fertőzési gyakoriság oka lehet például (…) hogy elégtelen a fertőzések azonosítási gyakorisága (pl. nagyon kevés vérmintát vesznek az orvosok, így a véráramfertőzések alacsony számban kerülnek laboratóriumi igazolásra, ami a bejelentés kritériuma), vagy laza a bejelentési fegyelem”.

Dr. Galgóczi Ágnes, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Kórházhigiénés és Hatósági Osztályának osztályvezetője a Direkt36-nak adott interjújában ugyanakkor azt nem ismerte el, hogy valójában sokkal rosszabb a helyzet, mint amit a számok mutatnak. „Biztos, hogy ezt nem lehet kijelenteni” – mondta, de nem részletezte, hogy miért gondolja így.

Az európai felmérésnek van egy másik sokatmondó adata, amelyben szintén nagyon rosszul, egész EU-ban az utolsó előtti helyen szerepelt Magyarország. 1000 ápolási nap alatt mindössze 7,4 liter alkoholos kézfertőtlenítőt használtak el a magyar kórházakban, míg az uniós átlag 20 liter.

A kórházi adottságokkal is egyértelműen sok volt a probléma Magyarországon a felmérés szerint. A hazai kórházi személyzet végletes leterheltségét mutatja, hogy 100 kórházi ágyra Magyarországon 43 nővér jutott, ezzel a legutolsók lettünk az összes ország közül (Angliában ugyanez a szám 270 volt). Ugyanez volt a helyzet a fertőzések megelőzésének egyik leghatékonyabb eszközének számító egyágyas kórtermek arányával is. A magyar kórházakban az ágyak 1,4 százaléka van egyágyas kórtermekben, ez a legalacsonyabb arány volt EU-szerte (a sor másik végén álló Franciaországban 50 százalék volt ugyanez az arány).

„Megijedne a lakosság”

A kormányzati tagadás és titkolózás mögött nem csak az állt, hogy a romló hivatalos statisztikák alapján nemigen volt mire büszkének lenni. A Direkt36 információi szerint az okok között volt az is, hogy az egészségpolitikusok és az állami szervek tényleg azt gondolták, hogy a nyílt kommunikáció pánikot okozhat.

Erről beszélt a Direkt36-nak egy korábban az egészségügyi vezetésben dolgozó forrás, aki számos szakmai egyeztetésről rendelkezik információval ezekből az évekből. Az ilyen egyeztetéseken – például, amikor infekciókontroll napokat szerveztek – általában az az érv került elő a forrás szerint, hogy „megijedne a lakosság”, ha nyíltan kommunikálnának a fertőzésekről. A forrás szerint senki nem volt igazán érdekelt abban, hogy „a mélyére menjenek a problémának”, bár voltak infekciókontroll kampányok, kísérleti programok, és volt az ÁNTSZ-ben „pár nagyon lelkes kolléga, aki próbálta előre mozdítani az ügyet”. Általános javulás azonban nem következett ezekből a törekvésekből.

A forrás szerint a tisztifőorvos sem érdekelt abban, hogy „megmutassa a lakosság felé, hogy milyen súlyos a helyzet”, hiszen akkor felmerülne az ő felelőssége is. Ezért választják az állami szervek rendre a titkolózást ma is.

„A valóság az, hogy a kórházak kevesebb esetet jelentenek, mint amennyi történik, és kevesebb mikrobiológiai vizsgálat történik, mint kellene. Tehát a statisztikákban nem a valóságot látjuk, hanem a jéghegy csúcsát” – mondta a forrás.

Jelentős különbségre utal a statisztika és a valóság között a már többször idézett európai összehasonlító kutatás, amelyet az ECDC készített 2016–2017-ben. Innen származik egy olyan – egyébként magyar kórházak adatszolgáltatásán alapuló – számítás, amely szerint évente Magyarországon 78 ezer kórházi fertőzés történik. Ezekben az években az NNGYK felé a magyar kórházak csupán kicsivel több mint 10 ezer beteg kórházi fertőzését jelentették. A különbség a számok között tehát többszörös.

Ígéretek voltak

2018-ban – amikor Kásler Miklós orvosprofesszor lett az emberierőforrás-miniszter – úgy tűnt, hogy fordulat fog beállni a fertőzések kezelésében. A miniszter már a kinevezése utáni első interjúiban kijelentette, hogy lépni akar: „A kórházi fertőzések kérdését nagyon gyorsan meg kell oldani” – mondta például a TV2 műsorában.

Hoztak is több intézkedést, 2018 nyarán például miniszteri rendelet készült arról, hogy az infekciókontrollt hogyan kell megerősíteni a kórházakban. Kásler nagyon optimista volt, a rendelet megszületésekor kijelentette, hogy a „protokollváltást” követően 30-50 százalékkal is csökkenhet a fertőzések száma. Pozitív eredményekre már egy-két héten belül számít, jelentette ki a miniszter.

Az NNGYK 2019-es és 2020-as statisztikái alapján – amelyeket két évig egyszerűen eltitkoltak és csak pereskedés hatására voltak hajlandóak közzétenni – azonban látványos változást nem hoztak ezek az intézkedések, legalábbis a következő évben még nem látszott a hatásuk. A 2020 elején berobbant koronavírus-járvány – amelynek hatására számos új korlátozást és tisztasági intézkedést bevezettek a magyar kórházakban – során sem szorultak vissza a fertőzések. Sőt, a számok épp az ellenkezőjét mutatták.

Míg Németországban és Ausztriában a bevezetett intézkedések csökkentették több kórházi fertőzés, köztük a clostridium difficile terjedését, addig a magyar kórházakban nemcsak a koronavírus terjedt minden kézfertőtlenítés, izoláció, szkafander, orvosi maszk és gumikesztyű ellenére, hanem a már jól ismert kórokozók is korábban sosem látott rekord fertőzési és halálozási számokat produkáltak.

A kórházi fertőzések azóta is terjednek a kórházakban, a téma azonban elhalt a közbeszédben. A titkolózás stratégiája ugyanakkor továbbra is él. A Direkt36 munkatársa tavaly ősszel közérdekű adatként igyekezett megkapni az NNGYK-tól a részletes, kórházakra lebontott kórházi fertőzéses statisztikákat a 2017–2021 közötti öt évre vonatkozóan. Mivel korábban ugyanezekért az adatokért – a korábbi évekre vonatkozóan – a TASZ már megküzdött a bíróságon és végül a Kúria döntésével győzött, arra számítottunk, hogy ez már csak formaság lesz, és hamarosan kezünkben lesz az értékes adatbázis. Nem így történt, az NNGYK nem adta oda az adatokat, ezért a TASZ segítségével pert kellett indítanunk, amelyet szeptember 14-én másodfokon is megnyertünk. Az ítélet szerint egyértelmű, hogy közérdekű adatokról van szó, és ezt a perben maga az NNGYK sem vitatta, csupán szakmai érveket hozott fel amellett, hogy „a részletes, intézményre vonatkozó adatok közlése veszélyeket hordozhat magában és félrevezetheti a lakosságot, illetve pácienseket.”

Eddig titok volt, hogyan állnak a magyar kórházak a fertőzésekkel. A Direkt36 elkészítette és most közzéteszi a rangsorukat

Mivel a bírósági eljárás lezárulására várni kellett, a jelenleg is elérhető adatokat elemeztük. A TASZ-tól négy pdf-formátumú dokumentumot kaptunk egy évvel ezelőtt, amelyek az NNGYK-hoz bejelentett összes kórházi fertőzés összes adatát (kivéve a személyes adatokat) tartalmazták 2014–2016-ból: mikor, hol, milyen fajta fertőzés történt, milyen alapbetegségei voltak a fertőzöttnek, hogyan kezelték és mi lett a sorsa – elhunyt vagy meggyógyult-e, és ha elhunyt, akkor a halála összefüggött-e a kórházban szerzett fertőzéssel.

A fájlok összesen 6189 oldalon, több tízezer sorban tartalmazták a fertőzések adatait, csak éppen teljesen értelmezhetetlenek voltak, de az OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) nevű nemzetközi újságíró-szervezet adatelemző és kutató csapata segítségével sikerült kezelhető adatbázissá változtatnunk őket.

Ezek után az adatok korrekt elemzése is egy sor akadályba ütközött, ezért segítséget kértünk Ferenci Tamástól, az ország egyik legelismertebb biostatisztikusától. Ő hosszas munkával, összesen 21 statisztikai számítási modell alkalmazásával, a betegek és az egyes kórházak különbözőségének kiszűrésével készített egy olyan elemzést, amely lehetővé teszi az egyes kórházak teljesítményének objektív értékelését és összehasonlítását. Ehhez hasonló alaposságú statisztikai elemzés – legalábbis olyan, ami nyilvánosan hozzáférhető – még soha nem készült Magyarországon a kórházi fertőzésekről.

Elkészüléséhez egy sor problémát ki kellett küszöbölni, ami torzította volna az eredményeket. Az alkalmazott módszerekről Ferenci Tamás az alábbi videóban részletesen beszél, itt pedig megtalálható Ferenci saját, alapos módszertani leírása.

Az elemzés legfőbb eredményei a következők:

• kiderült, hogy nem mindig a súlyos eseteket ellátó nagy kórházakban történik arányaiban sok fertőzés, sőt, van néhány kisebb intézmény, amely minden fertőzéstípus esetén rosszul teljesít;
• Budapest kórházaiban a bejelentett fertőzések alapján sok a probléma, de vidéken is több városi kórházban hasonló a helyzet; a legkritikusabb osztályok az intenzívek, a sebészetek és a belgyógyászatok, de találtunk olyan esetet, amikor a pszichiátrián harapóztak el a fertőzések;
• a betegek halálát a kórházak csak nagyon kis százalékban tudják be a kórházi fertőzéseknek, közben azonban a fertőzéses esetek 30-40 százalékában a beteg meghal;
• az elemzésünk többek között a budapesti Jahn Ferenc, a Károlyi Sándor, a Szent János és a Bajcsy-Zsilinszky kórházakban mutatott ki nagyobb bajokat. Az antibiotikumoknak ellenálló kórokozók esetében Cegléd, Eger, Pápa kórházai szerepeltek nagyon rosszul.

Bár az összehasonlítás korábbi évek adatai alapján készült – 2015–16-os adatokról van szó –, az általános tendenciák az elérhető adatok alapján nem változtak lényegesen azóta sem. Ezt mutatják az NNGYK nyilvános statisztikáiban látható régiós adatok. Ezek szerint továbbra is minden évben rendre ugyanazok a régiók – főként Közép-Magyarország és Észak-Alföld – szerepelnek rosszul.

Íme, az eredmények

Alább láthatók a magyar kórházak rangsorai a különböző kórházi fertőzések szerint. Az ábrákon a lista elején azok a kórházak vannak, ahol a legnagyobb előfordulási arányt mutattuk ki, a végén pedig azok, ahol a legkisebbet.

A „Gyakoriság” oszlopban lévő szám mutatja meg, hogy 100 ezer ápolási napra hány fertőzés jut a számításaink szerint, melynek során kiküszöböltük az egyes kórházak betegösszetételeinek eltérését. A keresőben településekre is lehet szűrni. (Azért készítettünk három különböző ábrát, mert az NNGYK is külön gyűjti a különféle fertőzések adatait, és a számokat az esetleges átfedések miatt nem lehet csak úgy összeadni.)

Az első ábra a multirezisztens kórokozók fertőzéseit mutatja kórházanként. Ezek olyan baktériumok, amelyek többféle erős antibiotikumnak is ellenállnak, és éppen emiatt annyira veszélyesek: nehéz elpusztítani őket, miközben súlyos szövődményeket okozhatnak az eleve beteg pácienseknél.

A második ábrán a clostridium difficile fertőzések előfordulása látszik. Ez egy vészes hasmenéssel járó gyakori kórházi fertőzés, a legyengült kórházi fekvőbetegeknél súlyos esetben – és ha nem kezelik megfelelően – életveszélyes bélgyulladáshoz vezethet. Itt is a lista elején láthatók a bejelentett fertőzések alapján legproblémásabb kórházak.

A harmadik ábrán pedig a véráramfertőzések előfordulását látjuk. Ezek azok az esetek, amikor a kórokozók a vérkeringésbe bejutva nagyon súlyos állapotot – vérmérgezést vagy szepszist – idéznek elő, amely az esetek egy jelentős részében halálos.

Aki ezenfelül az egyes kórházak egyes osztályainak rangsorára is kíváncsi, böngészheti azokat is: innen tölthetők le a multirezisztens kórokozók fertőzései 10 000 betegre és 100 000 ápolási napra vetítve, innen a clostridiumos esetek fertőzései 10 000 betegre és 100 000 ápolási napra vetítve, és innen pedig a véráramfertőzéses esetek 10 000 betegre és 100 000 ápolási napra vetítve.

Innen pedig xlsx-formátumban letölthető az OCCRP által megtisztított teljes, eredeti adatbázis, amelynek alapján az elemzésünk készült: minden bejelentett fertőzés összes adata kórházak és kórházi osztályok szerint is.

Nagy kórház, kis kórház

Az ábrákon jól látszik, hogy mekkora különbségek vannak kórház és kórház között a fertőzések előfordulásában, még a torzító tényezők kiszűrése után is. Az esetszámokban is óriási a szórás: van olyan magyar kórház, amelyik például egyetlen clostridiumfertőzést sem jelentett (és így nem is látszik a rangsorban), és van, amelyik egyetlen év alatt jóval több mint 400-at. Ugyanez a helyzet a multirezisztens kórokozókkal és a véráramfertőzésekkel is.

A multirezisztens kórokozók fertőzései esetében a négy legproblémásabb kórház kisebb intézmény. Az első helyen a ceglédi Toldy Ferenc Kórház áll, ahol ezek a kórokozók az egész országban a leggyakrabban fordulnak elő a számításaink szerint. Az egri Markhot Ferenc Kórház és a pápai Gróf Esterházy Károly Kórház sem áll jól ebben az összehasonlításban. Mindhárom fertőzésfajtában a legrosszabbak között – az első ötben – szerepel a budapesti Károlyi Sándor Kórház.

Megkerestük az említett kórházakat, de egyikük sem válaszolt a kérdéseinkre.

Arról szándékosan nem készítettünk rangsorokat, hogy a fertőzésekbe mely kórházakban hányan haltak bele. Bár a fertőzést kapó páciensek nagy százaléka sajnos soha nem tér haza, a kórházak csupán az esetek kis részében látnak összefüggést a halál és a fertőzés ténye között. Ennek megítélése – hogy konkrétan mi vezetett egy beteg halálához – egyrészt erősen szubjektív, az okok alapos kivizsgálásra sokszor nincs idő, másrészt a kórházak önbevallásán múlik a dolog.

Halott a mosdóban

Arra nem volt lehetőségünk, hogy az összes kórház teljesítménye mögötti okokat egyenként feltárjuk, de szerettünk volna néhány, problémásnak tűnő kórházban közelebbről is utánajárni, hogy náluk mi áll a kiemelkedően sok bejelentett fertőzés hátterében. Így kiválasztottunk négyet, amelyek a rangsorainkban a kiugróan rosszul szereplők között vannak mindhárom fertőzéstípusban. Ezek a ceglédi Toldy Ferenc Kórház, a budapesti Jahn Ferenc Kórház, a Károlyi Sándor Kórház és a Bajcsy-Zsilinszky Kórház.

A ceglédi Toldy Ferenc Kórház az a hely, ahol – legalábbis a 2015–16-os adatokból kirajzolódó kép szerint – az egész országban a legnagyobb arányban fertőzik meg a betegeket az antibiotikumnak ellenálló szuperbaktériumok. A kórházban is tudják, hogy baj van. Egy, a honlapjukra feltöltött, segélykiáltással felérő dokumentumban – amely a kórház 2018–2023 közötti időszakának stratégiáját mutatja be – nyíltan elismerik, hogy „évről évre nő a speciális multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések száma, miközben nem várható újabb antibiotikum kifejlesztése, ami megoldaná ezt a problémát. A (…) fertőző betegek ellátása során nehézséget okoz az elkülönítés és az elkülönítő kórtermek számának elégtelen volta. A (…) fertőzések előfordulása jelenleg is nehezíti a gyógyító munkát.”

Azt is leírják, hogy milyen drámai körülmények között kell gyógyítaniuk az intézmény dolgozóinak. Közölték, hogy a Pesti úti telephelyen „1950-es éveknek megfelelő” állapotok uralkodnak, a mindössze négyágyas sebészet forgalma folyamatosan nő, rég túl van a kapacitása határain.

„A kórtermek zsúfoltak, 6-8 ágyasak, önálló vizes blokkal rendelkező kórtermekkel nem rendelkezünk (…). Nyári hónapokban kibírhatatlan hőség alakul ki a betegellátó egységekben. A konyha, a mosoda és az energetikai központ is felújításra szorul” – áll a jelentésben.

Mindezek nem segítik a fertőzések visszaszorítását. Az adataink szerint az intézményben a sebészet, az intenzív osztály, az urológia, de még a kardiológia és a neurológia is komoly nehézségekkel küzd a fertőzések megelőzésében. Csak multirezisztens kórokozók fertőzéseiből két év alatt 130 esetet jelentett a kórház. 145-ször mutattak ki a kórházban szerzett clostridiumfertőzést, és 74 beteg kapott a fertőzések következtében vérmérgezést a két év alatt.

A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban a számításaink szerint az egész országban a legmagasabb volt a clostridiumos fertőzések előfordulása, a legsúlyosabb helyzetet a belgyógyászat számai mutatták 2015–16-ból. A multirezisztens kórokozók esetében az ötödik legrosszabb helyre került az intézmény. Kiugró volt a fertőzések előfordulása a kórházban a pszichiátriai osztályon, ahol a két év alatt jelentett 7 esetből 3 ember is belehalt az MRSA, illetve MACI nevű kórokozók fertőzésébe.

A Jahn Ferenc a budapesti nagy kórházak közismert problémáival küzd az elavult infrastruktúrától a súlyos munkaerőhiányon és túlterheltségen át a pénzhiányig. 2022-ben több mint 1500-an dolgoztak a kórházban, de 332 állás üres volt.

A túlterheltség és a takarítás hiányosságai vezethettek egy országos botrányt okozó 2016-os esethez, amikor egy holttestet találtak a kórház egyik látogatói vécéjében. Mint kiderült, a tetem napokig hevert ott. A kórház vizsgálatot indított, elnézést kért, és arra jutott, hogy senki nem hibázott, de azért számos változtatást jelentettek be a vécék használatával, a portaszolgálat működésével és a takarítással kapcsolatban. A takarítási szolgáltatást például „a magasabb színvonal biztosítása érdekében részben intézeti hatáskörbe” vették vissza.

Ez azonban nem tartott sokáig, mert a történtek idején a takarításért felelős külsős céget 2018-ban ismét megbízták a kórház takarításával. A cég több pályázót győzött le, mert jelentősen aláígért a kórház által becsült összegnek: 60 százalékkal olcsóbban vállalta el a munkát. Az elbíráláskor az ár 98 százalékban volt döntő, a minőség 2 százalékban.

Újpesten sem tudják útját állni a fertőzéseknek

Jóval kisebb betegforgalmat bonyolít a Jahn Ferencnél az újpesti Károlyi Sándor Kórház, amely ennek ellenére az ország arányaiban legtöbb fertőzést jelentő intézményei került a számításaink alapján: egyedülálló módon mindhárom fertőzéstípusban a legrosszabb öt között van. Két év alatt több mint 100-100 clostridiumos, illetve multirezisztens baktériumfertőzést jelentett be a kórház.

A Károlyi Kórház falai között zajló munkáról kevés a nyilvános információ, de a kórház oldalára feltöltött dokumentumok így is sokat elárulnak. A Károlyi Kórház pesszimista hangvételű beszámolót publikált a 2021-es évről, ami az utolsó elérhető ilyen anyag a hivatalos oldalukon.

A kórház gazdasági igazgatója és főigazgatója által aláírt dokumentumban hangsúlyozzák, hogy az intézmény egy évtizede küzd alulfinanszírozottsági gondokkal, az informatikai rendszer korszerűtlen, a dolgozói létszám pedig folyamatosan csökken. Hozzátették, hogy a 2020-ban bevezetett egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény miatt még tovább esett a létszám, mert többen nem írták alá az új szerződést.

„A jelenlegi betegellátási tevékenységhez kapcsolódó éppen, hogy elégséges dolgozói létszám további csökkentése már a betegellátást veszélyeztetné” – írják.

Az ország legkeményebb sebészete és belgyógyászata

A budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház nagy intézmény: Kőbánya, Rákosmente, Monor, Gyömrő és a környékük lakosságának betegeit látja el, évente 40 ezer fekvőbetegük van. A számításaink a fertőzések előfordulása alapján a Bajcsyt az országban a hatodik legrosszabb helyre sorolták a leggyakoribb fertőzéstípusokban: a clostridium és a multirezisztens kórokozók esetében is.

Járványok is törtek ki, például a belgyógyászaton, ahol a clostridium járványos terjedése csak 2015 nyarán (májustól szeptemberig) 14 embert érintett. Ez nem is csoda, hiszen a 2015–16-os adatok alapján készült számításaink szerint a kórház belgyógyászata a második legrosszabb az országban, ha a hasmenéses fertőzésről van szó.

A kórházban korábban ápolóként dolgozó Dunavölgyi Beáta emlékei szerint sok volt a hiányosság az intézményben. Ő a 2000-es és 2010-es évek nagy részében főállásban az onkológiai részlegen dolgozott, a sebészeten pedig helyettesített. „A sebészet katasztrófa volt. Forróság, a légkondik nem működtek, és a szeptikus részre bevittek egy ventilátort, gondolhatod akkor, hogy mi terjengett ott a levegőben” – idézte fel. A takarítást elmondása szerint a kórház alkalmazott takarítói végezték, akik nagyon idősek voltak mind. „Szegény Mária 84 évesen tolta a kocsit, meg segített kaját is osztani, katasztrófa volt. Volt több ilyen takarító is, hát így elbohóckodtak” – mesélte arra utalva, hogy a kórházi takarítást olyanokra bízták, akik túl idősek voltak ehhez a fizikailag megterhelő munkához.

„Nem volt elég gumikesztyű, fertőtlenítő, pelenka, lepedő. Így nem lehet betartani a szabályokat”

– mondta az ápoló, hozzátéve, hogy ha volt egy kórházi fertőzés, akkor nem vizsgálták ki, hogy miért történt, csak elkülönítették a beteget egy paravánnal. „Nem egy másik kórterembe, hanem egy paravánnal” – mondta. Megjegyezte azt is, hogy nem voltak visszajelzések vagy statisztikák arról, hogy hány esetben történt fertőzés vagy akár műhiba, így nem is beszéltek ezekről.

A Covid miatt még rosszabb lett

Amikor jött a Covid minden még sokkal rosszabb lett a kórházi fertőzések terén. A kevésbé súlyos esetekben a beavatkozásokat elhalasztották, az intenzív és Covid-osztályok levegőért kapkodó, súlyos alapbetegségekkel is küzdő fertőzöttekkel teltek meg, miközben a súlyos betegek ellátásában gyakorlatlan ápolókat is be kellett állítani a lélegeztetőgépek mellé dolgozni. Magyarországon hiába volt minden szkafander, gumikesztyű és kézfertőtlenítés, a koronavírus árnyékában a klasszikus kórházi fertőzések is tenyésztek és szedték áldozataikat a legyengült betegek között.

Az NNGYK országos statisztikái félreérthetetlenül mutatják azt a súlyos válságot, ami kialakult az egészségügyben. 2015-höz képest mindhárom fertőzéstípus előfordulása mintegy két és félszeresére növekedett. Legalábbis ennyi fertőzést jelentettek be az NNGYK-nak a kórházak – és ebben a kórházakban elkapott Covid-fertőzések számai nincsenek is benne, márpedig a kórházak falain belül nagyon is terjedt a koronavírus.

Az NNGYK szakmai felelőse, dr. Galgóczi Ágnes szerint azért növekedhetett ilyen drasztikusan a koronavírus-járvány időszakában a kórházi fertőzéses esetek száma, mert a kórházak nem voltak felkészülve a betegek megfelelő elkülönítésére, és a „beteganyag”, tehát a kórházba kerülő emberek állapota is megváltozott. „A Covid-fertőzés akár egészségeseknél is hosszú intenzívosztályos kezelést eredményezett, ami nagy kockázati tényező a nozokomiális fertőzéseknél [kórházi fertőzéseknél]” – mondta Galgóczi.

Ezzel szemben például Ausztriában a clostridium difficicile előfordulása csökkent a Covid évei alatt, amit az osztrák egészségügyi minisztérium sajtószóvivője a szigorított intézkedések sikerével magyarázott. Arra nem kaptunk választ az NNGYK-tól, hogy a járvány alatt miért alakult ki ekkora különbség Magyarország és Ausztria között.

DISCLAIMER:

Ez a cikk a Direkt36 Semmelweis Projektjének keretében októberben, novemberben és decemberben megjelent cikkekből készült, rövidített összefoglaló. A cikksorozat eddig megjelent darabjai itt olvashatók el teljes terjedelmükben:

Szörnyű fertőzésekben halnak meg kórházi betegek ezrei. A kormány segítség helyett azon dolgozik, hogy eltitkolja ezt

Eddig titok volt, hogyan állnak a magyar kórházak a fertőzésekkel. A Direkt36 elkészítette és most közzéteszi a rangsorukat

„Csak szétkenjük a baktériumot az egész kórházban” – miért terjednek a veszélyes kórházi fertőzések Magyarországon?

Angliában a takarító a kórház legfontosabb embere – hogyan tudták megfékezni a kórházi fertőzéseket más országokban?

A Belügyminisztérium szerint nincs nagy baj a kórházi fertőzésekkel. Egy belső dokumentum szerint azonban tudják, hogy súlyos a helyzet

Mossuk kezeinket – az eltitkolt kórházi fertőzések nyomában - documentary

Direkt36 podcast #72 - Miért olyan rossz a kórházi fertőzések helyzete Magyarországon?