Magyar cégek is érintettek a nagy európai áfarablásban

Van egy jó sztorid? Írj nekünk!
Partnerünk a

2010 áprilisában, egy szerda délelőtt négy rendőr érkezett egy Budapest külvárosában álló panelházhoz, amelynek a tizedik emeletén egy profi bokszoló lakott. Az akkor húszas évei végén járó férfi lakását egy óra alatt kutatták át a rendőrök, és két számítógépet foglaltak le.

A házkutatást a német hatóságok információi alapján végezték a rendőrök. A frankfurti főügyészség szerint ugyanis a bokszoló egy olyan magyar cég tevékenységében vett részt, amely egy több európai országra kiterjedő áfacsaló hálózat tagja volt. A 2009 és 2010 között folyó csalássorozatból – amelyben a legnagyobb német bank, a Deutsche Bank egyes dolgozói is részt vettek – 800 millió euróval (több mint 200 milliárd forinttal) gazdagodtak az elkövetők.

A magyar céget is érintő, éveken át tartó nyomozásról azokból a dokumentumokból derültek ki részletek, amelyeket a CORRECTIV, egy német nonprofit szerkesztőség osztott meg egy 63 újságíróból álló csapattal. A több mint 315 ezer oldalnyi bizalmas irat, többek közt nyomozati anyagok, hatóságok által lehallgatott telefonbeszélgetések és e-mailek feldolgozásában Magyarországól csak a Direkt36 vett részt.

A CORRECTIV által koordinált, „Grand Theft Europe” nevű nemzetközi projektben az Európai Unió mind a 28 tagállamából, illetve Norvégiából és Svájcból származó újságírók vettek részt. A szerkesztőségek több olyan nemzetközi bűnügyről tártak fel részleteket, amelyek elkövetői az egyik leggyakoribb áfacsalási módszert, az úgynevezett körhintacsalást alkalmazták. Ennek során a nemzetközi hálózat egy vagy több tagja még az áfa megfizetése előtt eltűnik, míg a hálózat más tagjai be sem fizetett adót igényelnek vissza. A nemzetközi sztorik itt olvashatók.

Becslések szerint a körhintacsalások európai szinten évente kb. 50 milliárd euró kárt okoznak (ebből kb. 35-ször lehetne megépíteni a budapesti 4-es metrót). Az iratokból feltárt számos visszaélés egyike volt az a fent említett németországi csalás, amelyben a német hatóságok szerint a magyarországi Clean Power Solution Kft. is részt vett. Egy másik magyar cég, a Hydro-Well Kft. tulajdonosát pedig azzal vádolták meg a cseh hatóságok a közelmúltban, hogy egy olyan hálózat tagja volt, amely Szlovákiából szállított üzemanyagot Csehországba, ahol azonban nem fizették meg az áfát, és 2,5 milliárd forintnyi adóveszteséget okoztak a cseh kincstárnak.

A magyar Pénzügyminisztérium a körhintacsalásokkal kapcsolatos kérdéseinkre a kormány gazdaságfehérítő intézkedéseit idézte. A minisztérium szerint ahhoz, hogy a problémát európai szinten kezeljék, nemzetközi összefogás szükséges.

Körhinta Európában

De hogyan működik a körhintacsalás és az áfafizetés, amire az egész épül? Magyarországon az áfa, azaz az általános forgalmi adó az egyik legfontosabb adónem, benne van majdnem minden termék és szolgáltatás árában. Európában nálunk a legmagasabb az általános áfakulcs (27%), és ez hozza a legtöbb pénzt a költségvetésbe.

Vannak olyan szolgáltatások és termékek, amelyek után nem kell áfát fizetni. Ilyenek például a postai szolgáltatások vagy a betegszállítás, de adómentesség jár az évi 12 milliós bevételnél kevesebbet termelő cégeknek. Az általános szabály szerint azonban a vállalkozások az általuk értékesített szolgáltatások vagy termékek árát megnövelik az áfával, majd az áfa összegét be kell fizetniük a költségvetésbe. A vállalkozások a pénz egy részét visszaigényelhetik: annyi áfát kapnak vissza, amennyi az általuk vásárolt szolgáltatások és termékek árát terhelte. Így az áfa végső soron a fogyasztókat terheli, akik nem tudják visszaigényelni az adót, viszont majdnem minden vásárlás után meg kell fizetniük.

Vegyünk például egy asztalost, aki bruttó 12 700 forintért ad el egy asztalt. 27%-os áfakulccsal számolva az asztal nettó értéke 10 000 forint, áfatartalma pedig 2700 forint. Az asztalosnak azonban költségei is vannak a vállalkozása működtetése és az asztal előállítása során, ezek áfatartalmát pedig levonhatja a fizetendő adójából. Például bruttó 3810 forintért (nettó 3000 forint +810 forint áfáért) vásárolt faanyagot az asztalhoz, amelynek a 27%-os áfáját a favágó már befizette a költségvetésbe. Az asztalos ezt a 810 forintot levonhatja az asztal után fizetendő 2700 forintból, így csak 1890 forint lesz a fizetendő áfája.

Mire az asztal valakinek az otthonába kerül, a fentinél sokkal több vállalkozás adásvételén is keresztülmehet. A láncolat résztvevői azonban nem mindig tartják magukat a játékszabályokhoz: egyes vállalatok a termék eladásakor felszámolják az áfát, viszont azt nem fizetik be a költségvetésbe. Mire azonban adóellenőrzésre kerülne sor, felszívódnak.

Ilyen vállalkozásokról nevezték el az egyik leggyakoribb, határokon átívelő áfacsalási módszert, az eltűnő kereskedős csalást, és az ennek ismétléséből létrejövő körhintacsalást.

Így működik a körhintacsalás. Animáció: CORRECTIV/ Daniel Schleusner

A hálózat tagjai az Európai Unió országai közt kereskednek (legalábbis papíron). Az EU-s tagországok közti termékértékesítéskor nem kell áfát fizetni, így egy szlovák cég (A) például nettó áron adhat el egy asztalt egy magyar cégnek (B). A magyar cég (B) már áfával emelt áron adja tovább az asztalt egy másik magyar cégnek (C). Bár a C cég megfizeti a B-nek az áfát, B azt nem fizeti be a költségvetésbe, majd eltűnik. A C cég visszaigényli a B-nek fizetett áfáját az államtól – holott valójában ezt senki nem fizette be. C cég ezután visszaszállíthatja az árut A-nak, ismét áfamentes közösségi termékértékesítés keretében, és a folyamat kezdődhet elölről. Ebbe a láncba bárhol be lehet iktatni még több, akár különböző országokban bejegyzett céget. Minél bonyolultabb a hálózat, annál nehezebb az adóhatóságoknak felderíteni a bűncselekményt.

Milliárdos csalás karbonkreditekkel

A nagy csalásokat persze nem asztalok adásvételével követik el, a bűnszervezeteknek más termékek a nagy kedvencei. Az elmúlt években ilyenek voltak az egyedileg nem azonosítható termékek (például gabona, cukor, színesfémek), a nagy értékű, de kis tömegű áruk, amelyeket könnyű országok között utaztatni (például mobiltelefonok, chipek, elektronikai eszközök). A bűnözők számára ideálisak lehetnek olyan megfoghatatlan szellemi termékek, jogok is, amelyeket fizikailag nem kell egyik helyről a másikra utaztatni, de kereskedelmük áfaköteles. Ilyenek voltak például az úgynevezett karbonkreditek, amelyekkel a 2000-es évek végén egy több európai országon, többek közt Magyarországon is átívelő csalássorozatot követtek el.

A karbonkreditekkel való kereskedelem az 1997-ben aláírt kiotói jegyzőkönyvhöz nyúlik vissza, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célozta. Az ENSZ meghatározta a világ széndioxid kibocsátásnak maximális keretszámait – ez az úgy nevezett széndioxid kvóta, amelyből minden ország egy meghatározott mennyiséget kapott. Azok a zöldebb országok, amelyek a meghatározottnál kevesebb széndioxidot bocsátanak ki, eladhatják a kvótáikat a jobban szennyező országoknak.

Ezen felül különböző zöld beruházásokkal, például szélerőművek, naperőművek telepítésével is lehet kvótához jutni. Minden tonna megspórolt széndioxid kibocsátás után egy karbonkredit jár, amellyel cégek és magánemberek is kereskedhetnek.

Ez pedig éveken keresztül kínált lehetőséget a körhintacsalásra is: a kreditvásárló az egyik EU-tagországból a másikba áfamentesen adja el a karbonkrediteket. Itt azonban egy olyan kereskedő veszi azt meg, amely bruttó áron adja tovább, de az áfa megfizetése előtt eltűnik. Az ilyen eltűnő kereskedők jellemzően csak pár hétig vagy hónapig működnek, gyakran csak névleges vezetők irányítják őket, akiket a cég megadott székhelyén, elérhetőségén nem lehet megtalálni.


Dániában például két eltűnő kereskedő is erre a beépítetlen területre van bejegyezve. A cégeket jelenleg azzal vádolják a dán hatóságok, hogy egy több mint 12 milliárd forintnyi áfát elcsaló hálózat tagjai voltak. Fotó: Bo Elkjaer

2009-2010 között egy adócsaló hálózat 800 millió eurót (több mint 200 milliárd forintot) szerzett a karbonkreditekkel való adócsalásból, amelynek a német Deutsche Bank is részese volt. A német hatóságok közel 200 embert gyanúsítottak meg, és 2016 júniusában a bíróság bűnösnek ítélte a Deutsche Bank hat dolgozóját (közülük csak egy bankár került börtönbe, a többiek büntetését felfüggesztették).

A hálózat után folytatott németországi nyomozások részleteiről a német CORRECTIV osztott meg bizalmas dokumentumokat a Grand Theft Europe projekten dolgozó újságírókkal. Ezekben az állt, hogy egy magyarországi cirkálósúlyú profi bokszolót is meggyanúsítottak az ügyben. A bokszoló a Budapesten bejegyzett Clean Power Solution Kft. tulajdonosának, a brit állampolgár F. Mohammednek a kézbesítési megbízottja volt. A bokszoló feladata az volt, hogy a cég működésével kapcsolatos iratokat továbbítsa a külföldön élő tulajdonosnak.

„Egy magyarországi bokszgálán ismerkedtem össze Mohával, mindenki csak így hívta. Egymás mellett ültünk, ha jól emlékszem. Kért tőlem egy szívességet, hogy a magyar cég leveleit vegyem át és továbbítsam neki. Arról nem tudtam, és nem is érdekelt, hogy mivel foglalkozott a cég. Végül jól megütöttem vele a bokámat. A házkutatás után meg is szakítottam velük minden kapcsolatot” – mondta a férfi a Direkt36-nak. Állítása szerint arról nem tudott, hogy meggyanúsították. „Tartottak nálam házkutatást a rendőrök, én odaadtam nekik a laptopokat, amiket kértek, de azóta nem történt más az ügyben” – mondta. A férfi nevét azért nem közöljük, mert a magyar törvények szerint a gyanúsítottak és vádlottak kilétét nem lehet nyilvánosságra hozni.

A 2009 márciusában alapított Clean Power Solution több Münchenben bejegyzett cégnek adott el karbonkrediteket, fél év alatt összesen 5,2 millió tonnányit – írta a frankfurti főügyészség a Fővárosi Főügyészségnek egy 2010 áprilisi levélben, amelyben a magyar hatóságok együttműködését kérték az ügy felgöngyölítéséhez.

A frankfurti ügyészség szerint a magyar cég vásárlói tipikus „eltűnő kereskedők” voltak: a Németországban esedékes áfát nem fizették be, ami miatt legalább 16,8 millió euró (mai árfolyamon 5,4 milliárd forint) esett el a német költségvetés. A karbonkrediteket több közbeiktatott cégen keresztül végül a Deutsche Bank vette meg.

Eközben a Clean Power Solution Kft.-nek Magyarországon még saját irodája sem volt. Budapest belvárosában, a Blaha Lujza téren, majd a 13. kerületben is egy-egy erre szakosodott céget bíztak meg a székhelyszolgáltatással és a postájuk kezelésével.

A magyar hatóságok 2010 áprilisában nemcsak a bokszolónál, hanem ezeknél a székhelyszolgáltató cégeknél is tartottak házkutatást. Az egyik recepciós azt mondta a magyar rendőröknek, hogy a társaságnak „egy-két levele érkezett”, amelyeket a székhelyszolgáltató a cég által megadott glasgow-i címre továbbított, azonban azok visszaérkeztek. Mivel a Clean Power Solution az egyik székhelyszolgáltató számláit sem fizette, felbontották velük a szerződést.

A Fővárosi Bíróság végül 2011-ben rendelte el a Clean Power kényszer-végelszámolását, ekkor a cég 420 ezer forinttal tartozott a NAV-nak. A tulajdonos F. Mohammed azonban nem vette fel a kapcsolatot a végelszámolóval, így a céget 2014-ben felszámolással megszüntették anélkül, hogy a tartozást megfizette volna.

Üzemanyagbiznisz, magyarországi kitérővel

Egy másik nemzetközi hálózatban is érintett volt egy magyar cég.

Tavaly decemberben a szlovák Aktuality.sk portál részletes cikket közölt egy óriási vagyont felhalmozó dél-szlovákiai család üzleteiről. Az Aktuality.sk által „szlovák texasiak”-nak nevezett Kolozsi család a magyar határtól ötven kilóméterre lévő Zsigárdon él. A Kolozsi Ranch nevű birtokukon évente nemzetközi fogathajtó versenyt rendez a család, amelyen rendszeresen fellépnek magyar zenészek is, mint például Fásy Ádám, Zámbó Krisztián és Pápai Joci.

Az Aktuality.sk cikke szerint a Kolozsi család érdekeltségébe tartozó cégek papíron éveken keresztül több millió eurós forgalmat bonyolítottak le, azonban csak szerény profitot értek el. A cikk szerint Kolozsi János egyik cége gázolajjal kereskedett a szomszédos Vágfarkasdon bejegyzett Jopi Trade nevű vállalattal – ez azonban csak fiktív módon történt, az ellenőrzés során a kereskedők nem tudtak szállítmányozási dokumentumokat bemutatni.

Kolozsi János a Direkt36-nak telefonon azt állította, a szlovák lap nem írt róla igazat. Kolozsi szerint a cikkek megjelenése után adóellenőrzést végeztek az érintett cégeinél, amelyekkel „mindent rendben” találtak az ellenőrök.

A Jopi Trade a cseh adóhivatal 2016-os dokumentumai szerint a Mol szlovák leányvállalatától, a Slovnafttól vásárolt üzemanyagot. Ezt aztán több cégen keresztül értékesítette tovább a csehországi FAU nevű vállalkozásnak. Bár papíron az áru több cégen is keresztülment, valójában a Slovnaftból induló szállítmány közvetlenül a FAU tárolóiba került. A láncolatban szereplő cégek pedig, amelyeknek az áfát be kellett volna fizetniük, eltűntek, összesen 218 millió cseh korona (2,5 milliárd forint) adóveszteséget okozva a cseh államnak.

A cseh adóhivatal nyomozása szerint ebben a láncban vett részt a magyar Hydro-Well Kft. is, amely mind a Jopi Trade-del, mind Kolozsi Jánossal kapcsolatban állt. A 2011-ben, Győrben alapított cégnek évekig közvetlenül a szlovák-magyar határ mellett, Komáromban is volt egy fióktelepe, a tulajdonosa pedig 2016-ig egy győri nő volt, aki más magyar céges érdekeltséggel sosem rendelkezett.

A cseh hatóságok szerint a Hydro-Well a Jopi Trade-en keresztül került az üzemanyaggal kereskedő hálózatba, míg Kolozsi János az üzleti partnerekkel való kapcsolattartásban, fordításban segítette a győri nőt. A cseh adóhivatal a magyar nőt is megkereste a nyomozás során, amelyből azt szűrték le, hogy ő „csak akkor találkozott személyesen az üzleti partnerekkel, amikor szerződéseket írtak alá”, a Jopival és Kolozsi cégével viszont rendszeres kapcsolatban volt.

A győri nőt a Hydro-Well Kft.-n keresztül kerestük, amelynek továbbra is kézbesítési megbízottja, de nem válaszolt az e-mailjeinkre. Kolozsi János azt mondta, hogy az ő neve „csak véletlenségből” volt a cseh nyomozati iratokban, és nem nyújtott semmilyen segítséget a győri nőnek. Kolozsi azt elismerte, hogy akart a Hydro-Wellel üzletelni, de állítása szerint ebből „nem lett semmi, mert nem volt jó az ár”.

2013 során a Hydro-Well volt egyike azoknak, amelyek papíron a csehországi eltűnő kereskedőhöz juttatták az üzemanyagot. Ebben az évben a Hydro-Well Kft. 10,4 milliárdos bevételt szerzett, és közben 141 milliós veszteséget termelt.

A cseh hatóságok szerint a FAU-nak is tudnia kellett a csalásról, így a számláit befagyasztották és a cég csődbe ment. A cseh bíróság később azonban kimondta, hogy a büntetés aránytalan volt, a cseh sajtó pedig arról írt, hogy az ügy politikailag motivált lehetett: a FAU a jelenlegi cseh miniszterelnök, Andrej Babis vetélytársa volt. Babis egy kiszivárgott hangafelvételen arról beszélt, hogy az ő „emberei” helyezték nyomás alá a FAU-t.

A Fővárosi Főügyészség kérdésünkre megerősítette, hogy mind a német, mind a cseh ügyben jogsegélyszolgálatot teljesített a német, illetve cseh igazságügyi hatóságok számára, további tájékoztatást azonban nem adhattak az ezekről. A cseh adóhivatal szintén titoktartásra hivatkozva nem árultak el részleteket az ügy jelenlegi állapotáról. A Frankfurti Főügyészség nem válaszolt a kérdéseinkre.

Az egységtől várnak megoldást

A határokon átívelő áfacsalások egyidősek az Európai Unió jelenlegi áfarendszerével, amelyet 1993-ban, az akkori tervek szerint csak ideiglenesen vezettek be. Ez az átmeneti megoldás több mint 25 éve van érvényben, az újabb és újabb reformok pedig nem biztosítanak védettséget a csalások ellen.

Az Európai Bizottság a helyzet kezelésére „Single VAT Area” (azaz egységes áfaterület) néven 2017-ben hozott nyilvánosságra csomagot, amely egységesítené és egyszerűsítené a belföldi és a határokon átnyúló ügyletek adózási szabályait. A tervek szerint a tagországok közti termékértékesítéskor is kellene áfát fizetni, mégpedig az értékesítő tagállamában, a fogyasztó tartózkodási helyétől függetlenül.

A becslések szerint a reformnak köszönhetően nyolcvan százalékkal csökkenne a határokon átnyúló áfacsalásokból szármató veszteség. Az új rendszert 2022-től tervezik bevezetni, de ez nem fog könnyen menni. A javaslat elfogadásához a tagállamok egyhangú döntése szükséges, és az új rendszer nagyban építene a különböző tagállamok adóhatóságai közötti bizalomra.

Az átfogó EU-s reform bevezetéséig maguk a tagállamok próbálkoznak olyan szabályozásokkal, amelyek csökkenthetik a határokon átívelő áfacsalások mértékét. Magyarország például e célból vezették be 2015-ben az Elektronikus Közútiáruforgalom-ellenőrző Rendszert (az EKÁER-t), amelynek a segítségével nyomon követhető az áruk tényleges útja. Ebbe a rendszerbe kötelesek regisztrálni azok a cégek, amelyek Magyarország és egy másik EU-s tagország között szállítanak árukat, és minden szállítmány esetén fel kell tüntetni az áru megnevezését, mennyiségét, illetve a címzett és a feladó adatait.

Emellett 2018. július 1-je óta pedig elektronikusan kell adatot szolgáltatni a NAV-nak azokról a számlákról is, amelyek áfatartalma eléri vagy meghaladja a 100 ezer forintot.

„A gazdaságfehérítő intézkedések (…) a korábbinál sokkal részletesebb rálátást adnak a cégek tevékenységére: hatékonyan leleplezik a gyanús ügyleteket, sőt segítenek abban is, hogy a céghálóba iktatott fiktív, úgynevezett eltűnő kereskedők is fennakadjanak az adóhivatal kockázatelemzőinek a rostáján – mondta Izer Norbert, a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkára áprilisban az MTI-nek.

A Grand Theft Europe nemzetközi projektben a Direkt36 összesen 35 európai médiapartnerrel dolgozott együtt, a CORRECTIV német nonprofit szerkesztőség koordinálásával. A projektben minden euróapai országból részt vesz egy vagy több újságíró, akik az Európai Unióban jelenleg működő legnagyobb adócsalással, a körhintacsalásokkal kapcsolatban nyomoznak. A projekt keretében több sztori, podcast és dokumentumfilm készült, ezek itt érhetők el.

Címlapi kép: NAV Dél-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága
A magyar cégadatokhoz az Opten szolgáltatásait használtuk.

Partnerünk a

Egy hozzászólás a(z) “Magyar cégek is érintettek a nagy európai áfarablásban” bejegyzéshez

Itt szólhatsz hozzá a cikkhez