Eddig titok volt, hogyan állnak a magyar kórházak a fertőzésekkel. A Direkt36 elkészítette és most közzéteszi a rangsorukat

Ha Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban egy beteg tudni akarja, hogy mennyire áll jól vagy rosszul egy kórház vagy annak fenntartója a fertőzésekkel, akkor könnyedén megnézheti az interneten egy nyilvános adatbázisban.

Magyarországon annak ellenére titkolóznak erről a hatóságok, hogy – miként azt Semmelweis Projekt című cikksorozatunk első részében bemutattuk – az országos statisztikákból egyértelmű, hogy súlyos és ráadásul évről évre rosszabb a helyzet. A Direkt36 ugyanakkor most közzétesz egy olyan adatelemzést, amely először ad képet arról, hogy a különböző kórházakban milyen fertőzési állapotok uralkodnak.

Az elemzés legfőbb eredményei a következők:

  • kiderült, hogy nem mindig a súlyos eseteket ellátó nagy kórházakban történik arányaiban sok fertőzés, sőt, van néhány kisebb intézmény, amely minden fertőzéstípus esetén rosszul teljesít;
  • Budapest kórházaiban a bejelentett fertőzések alapján sok a probléma, de vidéken is több városi kórházban hasonló a helyzet; a legkritikusabb osztályok az intenzívek, a sebészetek és a belgyógyászatok, de találtunk olyan esetet, amikor a pszichiátrián harapóztak el a fertőzések;
  • a betegek halálát a kórházak csak nagyon kis százalékban tudják be a kórházi fertőzéseknek, közben azonban a fertőzéses esetek 30-40 százalékában a beteg meghal;
  • az elemzésünk többek között a budapesti Jahn Ferenc, a Károlyi Sándor, a Szent János és a Bajcsy-Zsilinszky kórházakban mutatott ki nagyobb bajokat. Az antibiotikumoknak ellenálló kórokozók esetében Cegléd, Eger, Pápa kórházai szerepeltek nagyon rosszul.

Ez az összehasonlítás korábbi évek adatai alapján készült, amelyeket a Társaság a Szabadságjogokért perelt ki az államtól és bocsátott a rendelkezésünkre. 2015–16-os adatokról van szó, de több jel is utal arra, hogy az akkori kép nem változott lényegesen.

Egyrészt azóta is évről évre egyre több kórházi fertőzést jelentenek a kórházak, a koronavírus idején pedig sosem látott mélypont jött el: 2015-höz képest 2021-re az összes kórházi fertőzés előfordulása mintegy két és félszeresére nőtt. A 2015–16-os adatokból mutatkozó általános tendenciák sem változtak.

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) nyilvános statisztikáiban vannak ugyanis régiós bontású információk. Ezek szerint továbbra is minden évben rendre ugyanazok a régiók – főként Közép-Magyarország és Észak-Alföld – szerepelnek rosszul. (A 2017–2021 közötti időszak részletes kórházi fertőzések számaiért megint perelni kellett az NNGYK-t. A Direkt36 másodfokon is megnyerte a pert, de az NNGYK egyelőre csak részleges adatokat bocsátott rendelkezésünkre. A bíróság által megítélt, a valós helyzetet részletesen bemutató adatbázisra továbbra is várunk.)

Az egészségügyért felelős Belügyminisztérium és az Országos Kórházi Főigazgatóság nem válaszolt a kérdéseinkre.

Így készült

A TASZ-tól négy pdf-formátumú dokumentumot kaptunk egy évvel ezelőtt, amelyek az NNGYK-hoz bejelentett összes kórházi fertőzés összes adatát (kivéve a személyes adatokat) tartalmazták 2014–2016-ból: mikor, hol, milyen fajta fertőzés történt, milyen alapbetegségei voltak a fertőzöttnek, hogyan kezelték és mi lett a sorsa – elhunyt vagy meggyógyult-e, és ha elhunyt, akkor a halála összefüggött-e a kórházban szerzett fertőzéssel.

A fájlok összesen 6189 oldalon, több tízezer sorban tartalmazták a fertőzések adatait, csak éppen teljesen értelmezhetetlenek voltak, de az OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) nevű nemzetközi újságíró-szervezet adatelemző és kutató csapata segítségével sikerült kezelhető adatbázissá változtatnunk őket.

YouTube player

A kórházi fertőzésekről szóló, november 11-én bemutatandó dokumentumfilm trailere

Az adatok korrekt elemzése egy sor akadályba ütközött, ezért segítséget kértünk Ferenci Tamástól, az ország egyik legelismertebb biostatisztikusától. Ő hosszas munkával, összesen 21 statisztikai számítási modell alkalmazásával, a betegek és az egyes kórházak különbözőségének kiszűrésével készített egy olyan elemzést, amely lehetővé teszi az egyes kórházak teljesítményének objektív értékelését és összehasonlítását.

Az alkalmazott módszerekről Ferenci Tamás az alábbi videóban részletesen beszél, cikkünk végén pedig egy hosszabb beszámoló is olvasható arról, hogyan dolgoztunk, itt pedig megtalálható Ferenci saját, alapos módszertani leírása.

YouTube player

Íme, az eredmények

Alább láthatók a magyar kórházak rangsorai a különböző kórházi fertőzések szerint. Az ábrákon a lista elején azok a kórházak vannak, ahol a legnagyobb előfordulási arányt mutattuk ki, a végén pedig azok, ahol a legkisebbet.

A „Gyakoriság” oszlopban lévő szám mutatja meg, hogy 100 ezer ápolási napra hány fertőzés jut a számításaink szerint, melynek során kiküszöböltük az egyes kórházak betegösszetételeinek eltérését. A keresőben településekre is lehet szűrni. (Azért készítettünk három különböző ábrát, mert az NNGYK is külön gyűjti a különféle fertőzések adatait, és a számokat az esetleges átfedések miatt nem lehet csak úgy összeadni.)

Az első ábra a multirezisztens kórokozók fertőzéseit mutatja kórházanként. Ezek olyan baktériumok, amelyek többféle erős antibiotikumnak is ellenállnak, és éppen emiatt annyira veszélyesek: nehéz elpusztítani őket, miközben súlyos szövődményeket okozhatnak az eleve beteg pácienseknél.

 

A második ábrán a clostridium difficile fertőzések előfordulása látszik. Ez egy vészes hasmenéssel járó gyakori kórházi fertőzés, a legyengült kórházi fekvőbetegeknél súlyos esetben – és ha nem kezelik megfelelően – életveszélyes bélgyulladáshoz vezethet. Itt is a lista elején láthatók a bejelentett fertőzések alapján legproblémásabb kórházak.

A harmadik ábrán pedig a véráramfertőzések előfordulását látjuk. Ezek azok az esetek, amikor a kórokozók a vérkeringésbe bejutva nagyon súlyos állapotot – vérmérgezést vagy szepszist – idéznek elő, amely az esetek egy jelentős részében halálos.

 

Aki ezenfelül az egyes kórházak egyes osztályainak rangsorára is kíváncsi, böngészheti azokat is: innen tölthetők le a multirezisztens kórokozók fertőzései 10 000 betegre és 100 000 ápolási napra vetítve, innen a clostridiumos esetek fertőzései 10 000 betegre és 100 000 ápolási napra vetítve, és innen pedig a véráramfertőzéses esetek 10 000 betegre és 100 000 ápolási napra vetítve.

Az eredeti adatok, amelyeket a TASZ szerzett meg az egészségügyi hatóságoktól ezekre a linkekre kattintva érhetőek el: Link1Link2Link3Link4.

Innen pedig xlsx-formátumban letölthető az OCCRP által megtisztított teljes, eredeti adatbázis, amelynek alapján az elemzésünk készült: minden bejelentett fertőzés összes adata kórházak és kórházi osztályok szerint is.

Nagy kórház, kis kórház

Az ábrákon jól látszik, hogy mekkora különbségek vannak kórház és kórház között a fertőzések előfordulásában, még a torzító tényezők kiszűrése után is. Az esetszámokban is óriási a szórás: van olyan magyar kórház, amelyik például egyetlen clostridiumfertőzést sem jelentett (és így nem is látszik a rangsorban), és van, amelyik egyetlen év alatt jóval több mint 400-at. Ugyanez a helyzet a multirezisztens kórokozókkal és a véráramfertőzésekkel is.

YouTube player

A multirezisztens kórokozók fertőzései esetében a négy legproblémásabb kórház kisebb intézmény. Az első helyen a ceglédi Toldy Ferenc Kórház áll, ahol ezek a kórokozók az egész országban a leggyakrabban fordulnak elő a számításaink szerint. Az egri Markhot Ferenc Kórház és a pápai Gróf Esterházy Károly Kórház sem áll jól ebben az összehasonlításban. Mindhárom fertőzésfajtában a legrosszabbak között – az első ötben – szerepel a budapesti Károlyi Sándor Kórház.

Arról szándékosan nem készítettünk rangsorokat, hogy a fertőzésekbe mely kórházakban hányan haltak bele. Bár a fertőzést kapó páciensek nagy százaléka sajnos soha nem tér haza, a kórházak csupán az esetek kis részében látnak összefüggést a halál és a fertőzés ténye között. Ennek megítélése – hogy konkrétan mi vezetett egy beteg halálához – egyrészt erősen szubjektív, az okok alapos kivizsgálásra sokszor nincs idő, másrészt a kórházak önbevallásán múlik a dolog.

Hasonló a helyzet akkor is, ha egy fertőzés egy adott osztályon járványos méreteket ölt. Ha járvány tör ki egy kórházban, az NNGYK-nak minden esetben ki kell vizsgálnia azt. Annak eldöntése azonban, hogy mikor kezdenek el gyanúsan halmozódni az esetek, mikor csapnak át járványba, és hogy egyáltalán összefüggenek-e egymással, bonyolult, és a bizonyítása nagyon sok tényezőtől függ.

Ettől függetlenül az adatbázisunkból sok minden kiolvasható a bejelentett járványokról és azokról a halálesetekről is, amelyeknél maguk a kórházak is összefüggést láttak a fertőzés és a beteg halála között – még akkor is, ha az ezekre vonatkozó rubrikákat sok esetben hiányosan töltik ki.

Azt például, hogy egyértelműen a kórházban szerzett véráramfertőzés okozta egy beteg halálát, mindössze 17 intézmény vallotta be az NNGYK felé, összesen 129 páciens esetében, holott a véráram-fertőzéses esetek csaknem 40 százaléka (két év alatt 2632 eset) halállal végződött. Vagyis a kórházak szerint az esetek csak kevesebb mint 2 százalékában volt biztosan a betegek halálának az oka véráramfertőzés.

Multirezisztens kórokozók fertőzéseiből két év alatt 8493-at jelentettek az adatbázisunk szerint, az esetek 32 százalékában halt meg a beteg, de csak 4 százalékban láttak összefüggést a kórházak a halál és a fertőzés között. Ha járványosan terjedtek ezek a kórokozók, az többnyire az intenzív osztályokon történt.

A clostridium difficile egy spóratermelő baktérium, amelynek hasmenést okozó fertőzése elég gyakran fordul elő a kórházakban: két év alatt több mint tízezer esetet rögzítettek a kórházak. A táblázatokban sok adat van róluk, így például több járvány is elég jól körvonalazódik belőlük.

Az ajkai Magyar Imre Kórház infektológiai osztálya például két év alatt 64 clostridiumos esetben jelentett járványos terjedést, szinte minden hónapban volt néhány esetük. Ehhez hasonlóan a nyíregyházi Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyetemi Oktatókórház pulmonológiáján is újra és újra felütötte a fejét a fertőzés, ahogy a budapesti Szent János Kórház különböző osztályain is. A kardiológiától a belgyógyászaton át a traumatológiáig több osztály is érintett volt, sőt, még a szemészeten és a pszichiátrián is megjelent a fertőzés.

A Direkt36 interjút készített dr. Galgóczi Ágnessel, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Kórházhigiénés és Hatósági Osztály osztályvezetőjével, akitől többek között azt is megkérdeztük, hogy az NNGYK szakemberei tudnak-e arról, hogy Magyarországon mely kórházakban a legmagasabb a kórházi fertőzések előfordulása, azonban nem kaptunk egyértelmű választ.

„A mi feladatunk az, hogy szakmai ajánlásokat adjunk az adott kórokozókkal kapcsolatos fertőzések megelőzéséhez. Az, hogy ehhez megfelelő humánerőforrásra, pénzügyi forrásra van szükség, az a kórház fenntartóinak a feladata” – közölte Galgóczi.

Hozzátette azt is, hogy a jogszabályok szerint a kormányhivataloknak ülésezniük kell az egészségügyi intézmények infekciókontroll bizottságával, amelyek a saját kórházaikban igyekeznek visszaszorítani a fertőzéseket. Galgóczi azt azonban nem tudta megmondani, hogy az elemzésünk szerint problémás kórházak és a megyei bizottságok között történt-e bármilyen szakmai egyeztetés az elmúlt években.

Megkerestük az említett kórházakat, de egyikük sem válaszolt a kérdéseinkre.

Halott a mosdóban

Arra nem volt lehetőségünk, hogy az összes kórház teljesítménye mögötti okokat egyenként feltárjuk, de szerettünk volna néhány, problémásnak tűnő kórházban közelebbről is utánajárni, hogy náluk mi áll a kiemelkedően sok bejelentett fertőzés hátterében. Így kiválasztottunk négyet, amelyek a rangsorainkban a kiugróan rosszul szereplők között vannak mindhárom fertőzéstípusban. Ezek a ceglédi Toldy Ferenc Kórház, a budapesti Jahn Ferenc Kórház, a Károlyi Sándor Kórház és a Bajcsy-Zsilinszky Kórház.

A ceglédi Toldy Ferenc Kórház az a hely, ahol – legalábbis a 2015–16-os adatokból kirajzolódó kép szerint – az egész országban a legnagyobb arányban fertőzik meg a betegeket az antibiotikumnak ellenálló szuperbaktériumok.

A ceglédi kórházban is tudják, hogy baj van. Egy, a honlapjukra feltöltött, segélykiáltással felérő dokumentumban – amely a kórház 2018–2023 közötti időszakának stratégiáját mutatja be – nyíltan elismerik, hogy „évről évre nő a speciális multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések száma, miközben nem várható újabb antibiotikum kifejlesztése, ami megoldaná ezt a problémát. A (…) fertőző betegek ellátása során nehézséget okoz az elkülönítés és az elkülönítő kórtermek számának elégtelen volta. A (…) fertőzések előfordulása jelenleg is nehezíti a gyógyító munkát.”

A ceglédi Toldy Ferenc Kórház – Forrás: a kórház honlapja

Azt is leírják, hogy milyen drámai körülmények között kell gyógyítaniuk az intézmény dolgozóinak. Közölték, hogy a Pesti úti telephelyen „1950-es éveknek megfelelő” állapotok uralkodnak, a mindössze négyágyas sebészet forgalma folyamatosan nő, rég túl van a kapacitása határain.

„A kórtermek zsúfoltak, 6-8 ágyasak, önálló vizes blokkal rendelkező kórtermekkel nem rendelkezünk (…). Nyári hónapokban kibírhatatlan hőség alakul ki a betegellátó egységekben. A konyha, a mosoda és az energetikai központ is felújításra szorul”

– áll a jelentésben, amely szerint közben kritikus az orvos- és szakdolgozó-hiány, nem tudják rezidensekkel pótolni a nyugdíjaskorú orvosokat, gyakoriak a felmondások.

Mindezek nem segítik a fertőzések visszaszorítását. Az adataink szerint az intézményben a sebészet, az intenzív osztály, az urológia, de még a kardiológia és a neurológia is komoly nehézségekkel küzd a fertőzések megelőzésében. Csak multirezisztens kórokozók fertőzéseiből két év alatt 130 esetet jelentett a kórház. 145-ször mutattak ki a kórházban szerzett clostridiumfertőzést, és 74 beteg kapott a fertőzések következtében vérmérgezést a két év alatt.

A Jahn Ferenc Kórház – Forrás: a kórház honlapja

Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban a számításaink szerint az egész országban a legmagasabb volt a clostridiumos fertőzések előfordulása, a legsúlyosabb helyzetet a belgyógyászat számai mutatták 2015–16-ból. A multirezisztens kórokozók esetében az ötödik legrosszabb helyre került az intézmény. Kiugró volt a fertőzések előfordulása a kórházban a pszichiátriai osztályon, ahol a két év alatt jelentett 7 esetből 3 ember is belehalt az MRSA, illetve MACI nevű kórokozók fertőzésébe.

A Jahn Ferenc a budapesti nagy kórházak közismert problémáival küzd az elavult infrastruktúrától a súlyos munkaerőhiányon és túlterheltségen át a pénzhiányig. 2022-ben több mint 1500-an dolgoztak a kórházban, de 332 állás üres volt.

A túlterheltség és a takarítás hiányosságai vezethettek egy országos botrányt okozó 2016-os esethez, amikor egy holttestet találtak a kórház egyik látogatói vécéjében. Mint kiderült, a tetem napokig hevert ott. A kórház vizsgálatot indított, elnézést kért, és arra jutott, hogy senki nem hibázott, de azért számos változtatást jelentettek be a vécék használatával, a portaszolgálat működésével és a takarítással kapcsolatban. A takarítási szolgáltatást például „a magasabb színvonal biztosítása érdekében részben intézeti hatáskörbe” vették vissza.

Ez azonban nem tartott sokáig, mert a történtek idején a takarításért felelős külsős céget 2018-ban ismét megbízták a kórház takarításával. A cég több pályázót győzött le, mert jelentősen aláígért a kórház által becsült összegnek: 60 százalékkal olcsóbban vállalta el a munkát. Az elbíráláskor az ár 98 százalékban volt döntő, a minőség 2 százalékban.

Újpesten sem tudják útját állni a fertőzéseknek

Jóval kisebb betegforgalmat bonyolít a Jahn Ferencnél az újpesti Károlyi Sándor Kórház, amely ennek ellenére az ország arányaiban legtöbb fertőzést jelentő intézményei került a számításaink alapján: egyedülálló módon mindhárom fertőzéstípusban a legrosszabb öt között van. Két év alatt több mint 100-100 clostridiumos, illetve multirezisztens baktériumfertőzést jelentett be a kórház.

Károlyi Kórház falai között zajló munkáról kevés a nyilvános információ, de a kórház oldalára feltöltött dokumentumok így is sok mindent elárulnak. A létszámadatokból kiderül, hogy óriási a személyzet fluktuációja, 2011-ben a kórház dolgozóinak több mint fele távozott, az elmúlt évtizedben százával távoztak az emberek, 2021-re pedig a dolgozók létszáma a tíz évvel korábbinak a felére csökkent.

A Toldy Ferenc Kórházhoz hasonlóan a Károlyi Kórház is pesszimista hangvételű beszámolót publikált a 2021-es évről, ami az utolsó elérhető ilyen anyag a hivatalos oldalukon.

A kórház gazdasági igazgatója és főigazgatója által aláírt dokumentumban hangsúlyozzák, hogy az intézmény egy évtizede küzd alulfinanszírozottsági gondokkal, az informatikai rendszer korszerűtlen, a dolgozói létszám pedig folyamatosan csökken. Hozzátették, hogy a 2020-ban bevezetett egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény miatt még tovább esett a létszám, mert többen nem írták alá az új szerződést.

„A jelenlegi betegellátási tevékenységhez kapcsolódó éppen, hogy elégséges dolgozói létszám további csökkentése már a betegellátást veszélyeztetné”

– írják, illetve részletezték azt is, hogy az alulfinanszírozás következménye, hogy a kórház működéséhez szükséges 364 álláshely helyett mindössze 315 álláshelyet tudtak betöltetni.

Az ország legkeményebb sebészete és belgyógyászata

Bajcsy-Zsilinszky Kórház nagy intézmény: Kőbánya, Rákosmente, Monor, Gyömrő és a környékük lakosságának betegeit látja el, évente 40 ezer fekvőbetegük van. A számításaink a fertőzések előfordulása alapján a Bajcsyt az országban a hatodik legrosszabb helyre sorolták a leggyakoribb fertőzéstípusokban: a clostridium és a multirezisztens kórokozók esetében is.

A Bajcsy-Zsilinszky Kórház – Forrás: a kórház honlapja

Járványok is törtek ki, például a belgyógyászaton, ahol a clostridium járványos terjedése csak 2015 nyarán (májustól szeptemberig) 14 embert érintett. Ez nem is csoda, hiszen a 2015–16-os adatok alapján készült számításaink szerint a kórház belgyógyászata a második legrosszabb az országban, ha a hasmenéses fertőzésről van szó. Rosszul szerepelt még többek között a sebészet (4. hely) és a csecsemő- és gyermekgyógyászat (1. hely) is.

Két év alatt 74 ember kapott MRSA-fertőzést, 56-56 pedig MACI-, illetve MECO-fertőzést. Ezek a betűszavak gyakori multirezisztens kórokozókat jelölnek, amelyek fertőzései nagyon veszélyes szövődményekkel járhatnak a legyengült kórházi betegek körében. Ez az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok fertőzéstípusa a Bajcsy sebészetén, illetve belgyógyászatán annyira gyakori, hogy az egész országban a legrosszabb besorolást kapták a számításaink szerint.

A kórházban korábban ápolóként dolgozó Dunavölgyi Beáta emlékei szerint sok volt a hiányosság az intézményben.

Ő a 2000-es és 2010-es évek nagy részében főállásban az onkológiai részlegen dolgozott, a sebészeten pedig helyettesített. „A sebészet katasztrófa volt. Forróság, a légkondik nem működtek, és a szeptikus részre bevittek egy ventilátort, gondolhatod akkor, hogy mi terjengett ott a levegőben” – idézte fel. A takarítást elmondása szerint a kórház alkalmazott takarítói végezték, akik nagyon idősek voltak mind.

„Szegény Mária 84 évesen tolta a kocsit, meg segített kaját is osztani, katasztrófa volt. Volt több ilyen takarító is, hát így elbohóckodtak”

– mesélte arra utalva, hogy a kórházi takarítást olyanokra bízták, akik túl idősek voltak ehhez a fizikailag megterhelő munkához. „Mindennap volt takarítás, de nem volt annyira szakszerű” – jegyezte meg.

Az ápoló elmesélte, hogy negyedévente jött a higiénés csoport, akik elmondták, hogyan kell kezet mosni, fertőtleníteni, de azt, hogy ezt betartják-e, már senki nem ellenőrizte. Ennek az is az egyik oka, hogy nincs megfelelő eszköztára a kórháznak, így nem is tudja biztosítani azt, hogy ezek a szabályok be legyenek tartva.

„Nem volt elég gumikesztyű, fertőtlenítő, pelenka, lepedő, sorolhatnám. Így nem lehet betartani a szabályokat” – mondta az ápoló, hozzátéve, hogy ha volt egy kórházi fertőzés, akkor nem vizsgálták ki, hogy miért történt, csak elkülönítették a beteget egy paravánnal.

„Nem egy másik kórterembe, hanem egy paravánnal. Elvileg nekünk ilyenkor be kell öltözni, de gyakorlatilag egy kötényszerűséget vettünk fel meg egy maszkot” – mondta.

Megjegyezte azt is, hogy nem voltak visszajelzések vagy statisztikák arról, hogy hány esetben történt fertőzés vagy akár műhiba, így nem is beszéltek nagyon ezekről.

A részletesen bemutatott négy kórház egyike sem válaszolt a Direkt36 kérdéseire.

Azóta csak rosszabb lett

Az összehasonlítás alapját képező adatok keletkezése óta eltelt években egyértelműen romlott a helyzet a kórházi fertőzések terén, ami jól látszik az NNGYK országos statisztikáiból. Valójában a 2010-es évek folyamán Magyarországon a kórházak által bejelentett kórházi fertőzések száma némi kilengéssel, de lényegében évről évre emelkedett mindhárom olyan fertőzéstípus esetében, amelyről kötelező adatokat gyűjteni.

Ráadásul a valóságban még több fertőzés történik, csak azok egy részét a kórházak nem jelentik az NNGYK felé, vagy nem veszik észre.

Erre bizonyíték egy birtokunkba került ÁNTSZ-jegyzőkönyv még 2017-ből, amelyben egy 2015-ös, halállal végződő szikszói kórházi fertőzést vizsgáltak ki.

A dokumentumból kiderült, hogy egy homrogdi asszony volt az áldozat, aki kétoldali lábszárfekély miatt került kórházba, és lábadozás közben súlyos hasmenése lett. Az állapota a gyógyszerek és az infúziók ellenére egyre csak romlott, és egy héttel később elhunyt. A vizsgálat több hibát is megállapított, köztük azt, hogy túl későn vettek székletmintát az asszonytól, és így csak későn derült ki, hogy clostridium difficile fertőzése van. Mire így el tudták kezdeni a fertőzés kezelését, az idős beteg már „nem etethető, nem itatható” állapotba került, és hamarosan meghalt.

A homrogdi asszony tragédiája azonban nem került be az országos statisztikába, mert a kórház nem jelentette az esetet. A kórház nem reagált a Direkt36 kérdésére, hogy ez miként történhetett meg.

Közben a multirezisztens kórokozók okozta fertőzésekből a Covid előtti évben, 2019-ben már csaknem 6000-et jelentettek, a clostridium difficile fertőzések száma is megközelítette a 6000-et, a véráramfertőzéseké is 4500 fölé kúszott 2019-ben. Az is jól látszik, hogy az előfordulás is szinte folyamatosan nőtt a betegforgalomhoz viszonyítva. Egyik fertőzéstípus esetében sem sikerült ezen a trenden változtatni.

Aztán jött a Covid, és minden még sokkal rosszabb lett. A kevésbé súlyos esetekben a beavatkozásokat elhalasztották, az intenzív és Covid-osztályok levegőért kapkodó, súlyos alapbetegségekkel is küzdő fertőzöttekkel teltek meg, miközben a súlyos betegek ellátásában gyakorlatlan ápolókat is be kellett állítani a lélegeztetőgépek mellé dolgozni. Míg Ausztriában és Németországban a Covid időszaka alatt sem ugrott meg a kórházi fertőzéses esetek száma, addig Magyarországon hiába volt minden szkafander, gumikesztyű és kézfertőtlenítés, a koronavírus árnyékában a klasszikus kórházi fertőzések is tenyésztek és szedték áldozataikat a legyengült betegek között.

Az NNGYK országos statisztikái félreérthetetlenül mutatják azt a súlyos válságot, ami kialakult az egészségügyben. 2015-höz képest mindhárom fertőzéstípus előfordulása mintegy két és félszeresére növekedett. Legalábbis ennyi fertőzést jelentettek be az NNGYK-nak a kórházak – és ebben a kórházakban elkapott Covid-fertőzések számai nincsenek is benne, márpedig a kórházak falain belül nagyon is terjedt a koronavírus. (Több kórházi koronavírus-járvány történetét is feltártuk korábban, ezeket itt és itt lehet elolvasni.)

Az NNGYK szakmai felelőse, dr. Galgóczi Ágnes szerint azért növekedhetett ilyen drasztikusan a koronavírus-járvány időszakában a kórházi fertőzéses esetek száma, mert a kórházak nem voltak felkészülve a betegek megfelelő elkülönítésére, és a „beteganyag”, tehát a kórházba kerülő emberek állapota is megváltozott. „A Covid-fertőzés akár egészségeseknél is hosszú intenzívosztályos kezelést eredményezett, ami nagy kockázati tényező a nozokomiális fertőzéseknél [kórházi fertőzéseknél]” – mondta Galgóczi.

Ezzel szemben például Ausztriában a clostridium difficicile előfordulása csökkent a Covid évei alatt, amit az osztrák egészségügyi minisztérium sajtószóvivője a szigorított intézkedések sikerével magyarázott.

Arra nem kaptunk választ az NNGYK-tól, hogy a járvány alatt miért alakult ki ekkora különbség Magyarország és Ausztria között.

Cikksorozatunk előző részében bemutattuk, hogy miként próbálja szőnyeg alá söpörni a politikai vezetés a problémát, amely ráadásul súlyosabb, mint ahogy a hivatalos statisztikákból látszik.

Cikksorozatunk következő részeiben azzal foglalkozunk, hogyan jelenik meg a fertőzések problémája a kórházak szintjén, a dolgozók és a betegek szemszögéből, illetve hogyan kezelik a problémát – nálunk sikeresebben – más országokban.

Ha szeretné követni a sorozat további cikkeit, iratkozzon fel a nyomozásainkról szóló értesítésekre.

A téma feltárását ezután is folytatjuk. Ha Önnek is van kórházi fertőzéssel kapcsolatos története akár betegként vagy hozzátartozóként, ossza meg velünk ezen az online kérdőíven.

Így dolgoztuk fel a fertőzéses adatokat

Az eredeti, a TASZ-tól kapott nyers adatbázis négy pdf-formátumú fájlból állt, amelyek az NNGYK-hoz bejelentett összes kórházi fertőzés összes adatát (kivéve a személyes adatokat) tartalmazták 2014–2016-ból: mikor, hol, milyen fajta fertőzés történt, milyen alapbetegségei voltak a fertőzöttnek, hogyan kezelték és mi lett a sorsa – elhunyt vagy meggyógyult-e és ha elhunyt, akkor a halála összefüggött-e a kórházban szerzett fertőzéssel.

A pdf-fájlok összesen 6189 oldalon, több tízezer sorban tartalmazták a fertőzések adatait, csak éppen teljesen értelmezhetetlen módon: egyes táblázatok fel voltak darabolva, ráadásul a 2014-es évre vonatkozó adatokat teljesen más rendszerben rögzítették, mint a 2015–16-osakat. Az első feladat így az volt, hogy kezelhető adatbázissá változtassuk a káoszt.

Ehhez a Direkt36 újságírója, Wirth Zsuzsanna az OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) nevű nemzetközi újságíró-szervezet adatelemző és kutató csapatának a segítségét kérte. Az adattudósokkal közösen – az OCCRP szarajevói ösztöndíjprogramja keretében – többnapos munkával sikerült a táblázatokat értelmezni, majd elemezhető, csv-formátumba rendezni és megtisztítani. Végül csak a 2015–16-os évekre vonatkozó adatokat tudtuk elemzésre alkalmassá tenni, de ezen túl az adatvesztés nem volt jelentős.

Végül egy-egy nagy táblázatunk lett a multirezisztens kórokozókról, a véráramfertőzésekről és a clostridium difficile fertőzésekről. A három adatbázis összesen 25 982 sort tartalmaz, amelyek eddig napvilágot nem látott mennyiségű és gazdagságú információt tartalmaznak.

Már csak ki kellett találnunk, hogyan elemezzük úgy az adatokat, hogy azok ne vezessenek fals eredményre. Mindenképpen el akartuk kerülni, hogy a kórházak teljesítményét félreérthetően értékeljük, pláne, hogy éppen a félreértés kockázatára hivatkozva zárkózik el következetesen maga az NNGYK is attól, hogy részletesen tájékoztassa a nyilvánosságot a kórházi fertőzésekről.

Ehhez Ferenci Tamás, az ország egyik legelismertebb biostatisztikusa nyújtott segítséget a Direkt36-nak. Ferenci azért segített, mert meggyőződése, hogy az átláthatóság és a pácienseket partnerként kezelő, nyílt kommunikáció elősegíti a magyar népegészségügy fejlődését és a rendszerbe vetett bizalmat is növeli. „A kórházi fertőzések adatainak részletes elemzése segíti a javítási lehetőségek feltárását és motivál a jobb teljesítményre. Abban van igazság, hogy az ilyen rangsorok bajt is okozhatnak, ha a nagyközönség nem helyesen értelmezné a számokat, de erre nem az a válasz, hogy akkor nem készítünk ilyet, hanem az, hogy jól készítünk ilyet: például megfelelő magyarázatokkal ellátott, kontextusba helyezett, a szükséges statisztikai korrekciókkal ellátott eredményeket közlünk” – mondta. Hozzátette, hogy mindenkinek – nemcsak a betegeknek, hanem a kórházaknak és az egészségügyi döntéshozóknak is – jobb lenne, ha a döntéseiket adatokra alapozhatnák, maguk a kórházak is profitálhatnának abból, ha tudnák, hogy milyen jól dolgoznak és hol kellene még javítaniuk például a fertőzések megelőzésén.

Ferenci Tamás többhetes munkával készített olyan statisztikai elemzést az adatbázisból, amely lehetővé teszi az egyes kórházak teljesítményének objektív értékelését a bizonytalanságot okozó tényezők kiszűrésével, részletes képet adva a hazai helyzetről. Ehhez hasonló alaposságú statisztikai elemzés – legalábbis olyan, ami nyilvánosan hozzáférhető – még soha nem készült Magyarországon a kórházi fertőzésekről.

Ehhez azonban egy sor problémát ki kellett küszöbölni, ami torzította volna az eredményeket.

Statisztikusi előképzettség nélkül is egyértelmű, hogy annak semmi értelme, ha sorba rakjuk a kórházakat aszerint, hogy hány fertőzést jelentettek, hiszen a nagy forgalmú kórházakban logikus, hogy sokkal több fertőzés történik, mint a kicsikben. Ennél sokkal jobb az NNGYK által is használt, bevett mutató, az előfordulás („incidencia sűrűség”), amely azt mutatja meg, hogy 100 ezer, a kórházban eltöltött „ápolási napra” hány fertőzés jut. Ezt viszonylag könnyű kiszámolni kórházakra lebontva, ha az ember az NNGYK adataihoz társítja a kórházak betegforgalmát (ez elérhető a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, a NEAK honlapján).

De ez még messze nem elég jó, mert egyes kórházak nagyon rosszul jönnének ki az ilyen rangsorolásból. Például ahol a fertőzésekre fogékonyabb, súlyosabb állapotú betegeket gyógyítják – tipikusan ilyen mondjuk egy nagy egyetemi klinika intenzív osztálya – ott logikusan több fertőzés történik, mint mondjuk egy kis kórház szemészetén, ahol jóval kevésbé kritikus állapotú betegeket kezelnek. Tehát nem mindegy, hogy egy-egy kórházban milyen osztályok működnek. Ferenci tehát ennek kiküszöbölésére – ismét csak a NEAK adataira támaszkodva – kórházi osztálytípusokra lebontva számolta ki a fertőzések előfordulási gyakoriságát. Így nem teljes kórházak, hanem az egyes urológiák, egyes belgyógyászatok, egyes intenzív osztályok stb. váltak egymással összehasonlíthatóvá.

De még mindig nem volt elégedett, mert a betegek különbözőségeit még így sem sikerült kiszűrni a számításból, márpedig nagyon nem mindegy, hogy a különböző kórházak mennyire súlyos eseteket kezelnek. Nagy különbségek lehetnek még urológia és urológia, sebészet és sebészet között is. Itt megint arra volt szükség, hogy az NNGYK számai mellé egy másik adatbázist keressen, amely a kórházakba kerülő páciensek állapotáról ad információt. Erre a szintén a NEAK által közölt úgynevezett case-mix indexet használta fel, amely – nagyon leegyszerűsítve – arra utal, hogy egyes kórházak mennyire komplikált eseteket láttak el a vizsgált években. Ennek segítségével tudta beépíteni a „betegösszetételt” az elemzésbe, és végső soron a lehető leginkább kiszűrni az ebből fakadó esetleges torzulásokat.

Így, hogy Ferenci már ki tudta zárni az eltérő osztály- és betegösszetételt a számításaiból, végül az úgynevezett regressziós statisztikai modellezéssel (erről bővebben például Ferenci YouTube-csatornáján, itt lehet tájékozódni) készítette el a végső rangsorokat. Ennek lényege, hogy a modell úgy rangsorolja a kórházakat, hogy az adatbázisunkat felhasználva megbecsüli, hány fertőzés történne náluk akkor, ha „egyformák” lennének: vagyis, ha minden vizsgált kórház egyformán bonyolult eseteket látna el, ugyanolyan osztályokkal rendelkezne és ugyanannyi beteget is kezelne. Ezt a modellezést több módon is meg lehet tenni, Ferenci ezért összesen 21-féle statisztikai számítási modellt próbált ki, hogy lássa, van-e az eredményeik között lényeges eltérés, de megnyugtató módon az igazolódott, hogy nincs.

Ennek alapján arra jutott, hogy van „kórház hatás”, tehát a kórházak között érdemi különbségek látszanak a fertőzések terén akkor is, ha a kórházi osztályok és a betegek eltérő jellemzőit kiszűrjük. Vagyis eltérnek egymástól a kórházak a fertőzésmegelőzés sikeressége szerint. Ebben benne lehet például, hogy mennyire profi az infekciókontroll csapatuk, hogy hány ápoló jut egy betegre, milyen minőségű a takarítás vagy mennyire bevett gyakorlat az alapos kézfertőtlenítés. Az elkészült elemzés ezt mutatja, tehát végső soron a kórházak teljesítményéről ad képet.

Mindezek után már csak egy fontos tényező maradt, amelyet figyelembe kell venni akkor, amikor a fenti, végleges rangsorokban a kórházak neveit böngésszük. Az egész eredeti adatbázis ugyanis csak azokat a fertőzéseket mutatja, amelyeket a kórházak megtalálnak és be is vallanak az NNGYK felé. Hivatalosan ez a probléma nem létezik, hiszen törvény írja elő a fertőzések kötelező bejelentését, a gyakorlatban azonban vannak eltérések. Amint azt már cikksorozatunk első részében megírtuk, egyes intézmények lehet, hogy nem is vesznek észre fertőzéseket, vagy nem igazolják őket laborvizsgálattal, mások pedig lehet, hogy észlelik őket, de elmulasztják bejelenteni. Közben más kórházak esetleg sokkal lelkiismeretesebbek: gyakrabban vesznek mintát a gyanús tüneteket mutató betegektől és így több fertőzést igazolnak – tehát éppen az alaposabb munkájuknak köszönhetően tűnhetnek a számaik rosszabbnak. Nem világos, hogy a kórházak közötti eltérésekben ez mennyire játszik szerepet. Maga az NNGYK sem tudja ezt hatékonyan mérni, legfeljebb szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel, melyeknek eredményeit viszont nem hozzák nyilvánosságra.

  • Wirth Zsuzsanna

    Az ELTE hallgatójaként kezdett az Origónál dolgozni, ahol tíz évet töltött a politika rovat újságírójaként. Dolgozott a Forbesnak és a Marie Claire-nek, 2016 óta pedig a Direkt36 újságírója, 2022 óta szerkesztője is. 2022-ben az OCCRP ösztöndíjasaként tanult a tényfeltáró újságírásban alkalmazható OSINT és más kutatási technikákról. Háromszor is elnyerte a Minőségi Újságírásért díjat. 2023-ban Szente László-díjat kapott, a kórházi fertőzések eltitkolt helyzetét feltáró cikksorozatáért pedig Marton Kamillával közösen elnyerte a Transparency-Soma díjat. Az ELTE média szakán óraadóként újságírást tanít.

  • Marton Kamilla

    Kamilla a Budapesti Metropolitan Egyetemen diplomázott kommunikáció- és médiatudomány szakon, majd szakmáját a Direkt36-nál kezdte junior újságíróként. Főként az underground szubkultúrák és a társadalmi egyenlőtlenségek kulturális háttere érdeklik. 2023-ban a kórházi fertőzések eltitkolt helyzetét feltáró cikksorozatáért Wirth Zsuzsannával közösen elnyerte a Transparency-Soma díjat. Szereti az extrém sportokat.